Anno feltettem az "egymilliós kérdést" is, miszerint egyáltalán hová lehet sorolni az Alternatíva Németországért nevű szervezetet. Az "amit nem tudnak megsemmisíteni, annak az élére állnak" elv természetesen továbbra is megállja a helyét, ahogy megállapítottam azt is, hogy bizonyára sok tisztességes hazafi is dolgozik az AfD-ben (talán mert nincs jobb?), annak ellenére, hogy egészen bizonyosan nem egy markáns, világosan körülhatárolható szélsőjobboldali pártról, hanem egy összegyúrt, az "elégedetlenkedőket" megszólítani kívánó populista szervezetről van szó.

Az ilyen pártokat mindig nehéz elhelyezni egy hagyományos koordinátarendszerben, ami nem csoda, hiszen, ha nem egy magától teljesen kifordult és felforgatott Európában élnénk, ilyen szerveződések nem is létezhetnének. Mindenesetre érdemes elgondolkozni rajta, hogyha a német társadalom jelentős része az AfD-t is elutasítja (és sajnos nem azért, mert mindannyian öntudatos jobboldaliak, akik nem kérnek az ilyen populista szennyből, hanem azért, mert a párt "szélsőjobboldali"), akkor mégis milyen mélyen lehet valójában ez a német társadalom?

Nemrég a Mandiner készített egy rövid alákérdezős interjút a Juden in der AfD vezetőjével, Dr. Vera Kosova-val. Persze a hangsúly nyílván az utolsó kérdésen volt ("Hogyan látja Orbán Viktor politikáját?"), mégis az egész beszélgetés minden szava "arany", hiszen újabb remek képet kapunk az AfD motivációjáról, belső légköréről. Kosova zárómondata pedig csak hab a tortán: "És nem szabad elfelejteni: Orbán Izrael nagy barátja". Ne aggódjon, nem felejtettük el!

Kosova arra a kérdésre, hogy hogyan reagál az AfD-t antiszemitizmussal "vádló" szólamokra, elismeri, hogy "SAJNOS (általam kiemelve - Á.B.) tényleg vannak antiszemita nézeteket valló tagok", de "tévesnek gondolja, hogy az AfD egésze vagy a párt vezetői" azok lennének. Sőt, ahogyan az interjúból kiderül, maga a párt is igyekszik eltávolítani vagy háttérbe szorítani az antiszemita tagokat, legalábbis Kosova ezt állítja. Annyi bizonyos, hogy Wolfgang Gedeon "antiszemita" írót és politikust valóban kizárták, ahogy arról ez a rövid videó is tanúskodik.

Egy kis kötelező, "neonáciktól" való rettegés után az interjú más irányt vesz. Megtudhatjuk, hogy a Juden in der AfD (JAfD) vezetője veszélyesnek tartja a tömeges migrációt, hiszen a jövevények olyan országokból érkeznek, ahol "antiszemita légkörben nőnek fel".

Megjegyezhetjük, hogy ez a félelem valóban jogos és valós is, azt viszont Kosova természetesen nem teszi hozzá, hogy a kialakult európai helyzetért pontosan a zsidók is felelősek, elég, ha végignézzük a kontinens '45 utáni történelmét. Beszédes, hogy a rendkívül rövid beszélgetés alatt Kosova többször is mantrázza, mennyire fontos "Németország és Izrael jó kapcsolata", és "mennyire elkötelezettek", hogy a "nemzetiszocialista bűnökre" emlékezzenek.

Az ismereteink tükrében úgy látszik, az AfD-t (s ez igazából igaz az összes populista pártra) kizárólag az eddigi életforma elvesztésének félelme, a tömeges bevándorlás okozta problémák tartják össze, semmi más. Ez a magyarázata annak, hogy miként működhetnek hazafiak is egy olyan pártban, amelynek van zsidó vagy éppen "meleg" tagozata is. Ezzel azonban az a nagy probléma, hogy egy ilyen vegyes pártban mindig azok az erők fognak felülkerekedni (nézzük csak meg az előbb említett kizárást), akik valódi, a szó jó értelmében európai változásokat egyáltalán nem akarnak (lásd itthon: Jobbik). Az agresszív, destruktív áramlatok kiszorítják az igazi harcosokat, így egy szervezet akkor jár jól és akkor van biztonságban, ha a romboló elemeket egyáltalán be sem fogadja (vagy ha már bent vannak, keményen felveszi a kesztyűt ellenük).

Ebben az esetben persze lehet azzal érvelni, hogy az NSDAP-ban is voltak zsidó felmenőkkel rendelkező tagok, viszont azt leszögezhetjük, hogy természetesen fel sem merült soha semmiféle "zsidó tagozat" létrehozása.

Eva Kosova válaszai nyomán is láthatjuk, hogy az AfD igazából semmiféle mélyreható változást nem akar, követi a "zsidó-keresztény hagyományokat" Németországban, "zsidó- és Izrael-barátságával" pedig "illeszkedik a Német Szövetségi Köztársaságba". Egyértelmű, hogy ezzel a pártban sokan nem értenek egyet, de vajon lesz-e a másik oldalnak annyi ereje, hogy fordítson ezen a helyzeten? Hovatovább meddig érdemes, vagy egyáltalán érdemes-e egy ilyen párt szekerét tolniuk? Válaszolva a címben feltett kérdésre, jelen sorok írója a változásra kevés esélyt jósol, de láttunk már érdekes folyamatokat a történelemben.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info