Legutóbbi heti rovatomban ígéretet tettem, hogy a Heti progresszióban leírt pár tőmondaton túl kicsit bővebben is elbúcsúztatom az Indexet, ennek pedig itt az ideje, hogy eleget tegyek. Mióta kiborult a bili és nyilvánvalóvá vált az Index sorsa, a "nemzeti oldal" véget nem érő ünneplésbe kezdett, a liberálisok pedig véget nem érő nyivákolásba. Utóbbihoz igazából nem lehet mit hozzáfűzni. Tudjuk, mennyire álságosak, tudjuk, hogy az általuk hirdetett "végtelen szabadság" csak addig terjed, amíg nekik kényelmes, vagy amíg nekik van igazuk. Egyszerre volt röhejes és szánalmas látni a "búcsúzkodók" csoportképét (a "zsindexes" arcokról nem is beszélve). Érdekes módon anno, amikor portálunk ellen valóságos hadjáratot hirdetett a Facebook (amely azóta is tart), egyikük sem szólalt fel a "szólásszabadságért", sőt, örültek neki.

De vajon előbbinek, a "nemzeti oldalnak" (nem szeretem ezt a kifejezést), van-e oka az örömre? Valljuk be, a jobboldal nem igazán tudott mit kezdeni az "Index-jelenséggel". A baloldal ugyan mást hazudik, de a balliberális sajtótermékek, ha létszámban nem is feltétlenül, de olvasottság szintjén messze felülreprezentáltak. Persze, őket nem cenzúrázza a közösségi média, több a pénzük stb-stb. Ez mindig igaz is, de csak ezekre fogni ezt a jelenséget meglehetősen nagy hiba (portálunk mindenféle facebookos, messengeres megjelenés nélkül a legolvasottabb jobboldali hírportál mindmáig). Általánosságban nézve bizony a jobboldali újságírással, publicisztikákkal még mindig az a probléma, ami eddig: tele van megfelelési kényszerrel, olyan emberek méltatásával, akik még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek jobboldalinak, kompromisszumkereséssel, látens politikai korrektséggel (erről persze a kormánynak más a véleménye, lelkük rajta).

Egyébként az ember minél inkább beleássa magát az Index végóráinak történetébe, annál inkább zavarodik össze a sokszor egymásnak is ellentmondó információk halmazában. Nem tisztem és nem is szándékom feloldani ezt a gordiuszi csomót, mondanivalóm szempontjából egyetlen egy tény mérvadó: az Indexet nem egy jól leszervezett, nemzeti-keresztény őrségváltás takarította el, hanem intrikák és háttérben húzódó összekülönbözések sokasága. Nem egy Kolosváry-Borcsa Mihályéhoz hasonló kultúra- és sajtóreform számolt le a liberális firkálmányokkal, hanem demokrata szembenállások véreztették ki.

Ebből pedig egyenesen következik a címadó megállapításom: igazából teljesen mindegy, hogy milyen név alatt, de a kilépő belvárosi, liberális "újságírói értelmiség" vissza fog térni, mert a társadalomban van rá igény, és éppen ezért (vagy ettől függetlenül), van/lesz hozzá elég pénzük is. Ez nem jóslat, ez tény. Én is jókat nevettem a jobboldali internetes mémeken, amelyek az Indexet ilyen-olyan vicces módon "siratják", de ugyanakkor találkoztam az ellenkezőjével is. Támogató csoportokkal, oldalakkal (közülük itt van például az egyik, már most tekintélyes "tetszik-számmal" rendelkező oldal.

Bizony, túlságosan jelentős, kiaknázatlan erőforrást jelentenek a kilépők a liberális oldal számára ahhoz, hogy csak úgy elengedjék a kezüket. "Függetlenobjektív" sajtótermékek "támogatására" mindig van pénz meg elszántság, erről árulkodik Jámbor Andrásnak, a Mérce nevű kommunista lap volt főszerkesztőjének sokatmondó Facebook-bejegyzése is (ebben érdekes módon már most szóba hozza az előbb általam is említett Távozó indexesek Facebook-oldalt, valamint a Magyar Hang nevű "tisztességes jobbos hetilap" támogatására is buzdít"). "Minő véletlen!"

Valódi Kulturkampf nélkül soha az életben nem lesz mélyreható változás, csupán egyik házból fognak átköltözni a másikba. Ezt a két világháború közötti (szélső)jobboldali elit még világosan látta, de úgy látszik, mára a legtöbben itt is elfeledték. Nem az örömét akarom elrontani a jobboldali ismerőseimnek, csupán elodázhatatlan tényeket közlök. Nem elég, hogy még a "győzelem" szó is csak erős jóindulattal aggatható rá a történésekre, de még ezt a "győzelmet" sem konkrétan "mi" vívtuk ki.

Ami pedig az Indexet illeti, erősen kérdőjeles a jövőbeli sorsa. Az utánpótlást már toborozzák (kérdés, hogy honnan), de legnagyobb valószínűség szerint a balliberális oldal lapjai között kivívott vezető státuszát elveszíti. Nézni jó, de ez aligha jelenti a háború végét.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info