Több évtizede tartja magát, nyilvánvaló suttogó propagandával megtámogatva, hogy egy radikális jobboldali pártra leadott szavazat lényegében megy a kukába. Mert gyengíti a Fideszt, és a nevezett nemzeti párt „bizonyosan nem jut be”, ezért ezzel csak a baloldal győzelmét segítik elő az ilyen szavazatok. Így volt ez már a Magyar Igazság és Élet Pártja idejében is, és bár az ember nem szívesen írja le manapság a Jobbik nevét ilyen összefüggésben, de a történelem attól még történelem marad, tehát az egykor radikális párt esetében is.

Éppenséggel pont a Jobbik példája mutatta, hogy egy markáns nemzeti politikai hitvallást nemhogy bejuttatni lehetséges a törvényhozásba, de minimum középpárttá emelni. S ki tudja, mi lett volna, ha marad az eredeti vonalon, de ez már egy másik történet…

Visszakanyarodván napjainkba, éppen hasonló falakba kénytelen ütközni a Mi Hazánk Mozgalom is. E helyütt nem térünk ki a Fidesz nemzeti gondolatának és jobboldaliságának értékelésébe. Fogalmazzunk úgy, pusztán pragmatikusan cáfoljuk az „elveszett szavazat” tévképzetét.

Mégpedig az alábbi pontok mentén.

1. Két pont között a legrövidebb út az egyenes. Így hát akármennyire is „meglepő”, már csupán abból az okból kifolyólag sem nevezhető elveszett szavazatnak példának okáért a Mi Hazánkra leadott szavazat, ha értékrendileg valaki azonosnak vagy közel azonosnak érzi és tudja a párt mondanivalóját. Mert akkor arra szavazott, akit szívvel és lélekkel támogatni tud. Tudom, a mai világban az efféle lelkiismereti kérdések finoman szólva is huszadrangú kategóriákba vannak lökdösve, de azért mi csak írjuk le ezt az érvet is, bízzunk benne, többen vannak úgy, mint gondolnánk, kik nem akarják elfogadni az eléjük dobott „kisebbik rosszat”.

2. De belátjuk persze, mert nem vagyunk fellegek felett álmodozók, a valóságban az iménti pont megfogadói vannak kisebbségben. De sebaj. Mert akik úgy vélik, azért kell a Fideszre szavazni, mert a Mi Hazánkra leadott voks a jobboldalt gyengíti, nagy tévedésben tartják magukat. Vajon belegondoltak, belegondoltunk, milyen temérdeknyien sokan vannak azok, kik valóban nemzeti gondolkodásúak, jobboldaliak, de mégsem szavaznának a Fideszre? De mivel jobboldaliak, ezért a balliberális nemzetrontó erőket sem támogathatják, így bizony otthon maradnak. Ez a sokaság viszont 2022-ben nem marad opció nélkül, szavazhatnak a Mi Hazánkra. Innen nézve pedig már egészen más kép rajzolódik ki előttünk, a Mi Hazánkra leadott szavazat nemhogy gyengíti, de erősíti a jobboldali tábort.

De azt is nagyon jól tudom, mindezeken kívül – még mindig – létezik egyfajta apátia a nemzeti táboron belül, kik ennek ellenére is úgy gondolják, „ők már nem szavaznak”, mert „úgysem történik semmi változás”. Továbbá azt, ha a Mi Hazánk be is jut a Parlamentbe, kormányra nem kerül, így vagy a Fidesz vagy a balliberális tömb fogja uralni az országot. Természetesen a Mi Hazánk célja az, hogy a saját elképzeléseit megvalósítsa, tehát a végső cél a hatalom átvétele. De ha ez nem is jön el holnap, abból nem azt a következtetést kell levonni, „nem a nekem tetsző kormányunk van, tehát semmit nem lehet elérni”.

A nemzeti ellenállás szervezetei mindig is összehangoltan osztották fel egymás között a különféle munkaterületeket. Megvolt a mozgalmi, s a politikai szárny, ahogy ma is megvan, és ezt kell erősítenünk. Éppen ezért és markáns világnézeti jegyeink miatt soha nem is leszünk említhetőek egy lapon a többi érdekszövetséggel és párttal, ebből következően pedig elsősorban az elveinktől vezérelve küzdünk. Azt gondolom, ezzel meg is feleltük azt, mit mutatunk fel az apátiával, fásultsággal szemben.

Hittel, akarattal, alázattal és kitartással a nemzetért!

Fel a győzelemre!

Lantos János – Kuruc.info