Ad 1: a műben megjelenik egy vélhetően szlovák nemzetiségű személy, akit szinte végig és következetesen tótnak hívnak a szereplők, ad absurdum maga az elbeszélő is. Ez a becsmérlő, aljas, rasszista tempó az olvasó figyelmét egyértelműen elvonja arról, hogy a mű keletkezésének idején Nagy Szvatopluk büszke népe, a bátor és nemzetalkotó szlovákok intézményesített, szörnyűséges elnyomatás alatt éltek, és amint ez a regény soraiból is kiderül, maximum egy-egy segédmunka elnyerésében reménykedhettek.

A karakter negatív tulajdonságainak értelmetlen, szinte karikatúraszerűen kihangsúlyozott jellege – például a dohányzás felé táplált addikciója, ami akár abból is eredhet, hogy a nélkülözést és a mindennapos megaláztatásokat szeretné valamivel ellensúlyozni – újfent arra mutat, hogy a kötet szerzője lekicsinylően bánik azzal, aki valójában A Pál utcai fiúk főszereplőjének is beillenék, hiszen ha nincs grund, nincs cselekmény sem!

Ad 2: a regény szinte összes kiskorúja megállás nélkül tömi magába a mérgező, függőséget okozó dohánymaradékot, ami 2021 Magyarországán nem tolerálható üzenet az ifjúság felé. (Ha ezt esetleg utóbb kicserélnék független tényellenőrök valamiféle progresszív szemszögből is elfogadható tevékenységre, így például titkos, kommunista röpiratok terjesztésére, úgy a második pontot elfelejthetnénk.)

Ad 3: a magam részéről minimális, nüansznyi jelét sem láttam annak, hogy a regény sorai között megjelenne az akkoriban szinte elképzelhetetlen kegyetlenséggel – kicsit félve írom le, de talán még a büszke szlovákok szenvedéseit is megelőzve – elnyomott genderideológia küzdelme. Sehol nem látunk saját nemiségét megkérdőjelező szereplőt, sehol egy Európán kívüli karakter, telis-tele minden lap fehér ciszheterókkal.

Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy erőteljesen megkérdőjelezhető döntés lenne egy ilyen jellegű ifjúsági regényt a kötelezők között hagyni, mert úgy romboló, ártó munkáját akadálytalanul végezhetné a jövőben is!

Ad 4: a vörösingesek mint támadó fél jelennek meg a cselekményben, akik elvenni igyekeznek a grundot Bokától és társaitól. Nyomatékosan rá kell mutatnom a helytelen értelmezésre! Áts Feriék képében – hiszen ezért láthatunk vörös színt társain – a pre-kommunisztikus elképzelések jelennek meg. Átsék nem megfosztani szeretnék a grundtól Bokáékat, hanem kommunizálni, a közösség minden tagjának elérhetővé tenni azt! Áts maga is megjegyzi, hogy nekik nincs hol métázniuk, Nemecsekék képében pedig nem ártatlan, területüket védő gyerekeket kell ebben a helyzetben látnunk, hanem az imperialista erők gazságának megvalósítóit.

Hát miből állna átadni a vörösingesek részére a területet, bizonyos előre meghatározott időszakokban? Miért ne lehetne közösen használni, az igazi, még nagyobb közösség egyetemes javára? Mit gondolnak, a Lenin-fiúkat beharangozó Pásztor-fivérek talán negatív szereplők? Csak azért, mert üveggolyókat vesznek el?

Értsék meg, nem elveszik, hanem mindenki javára begyűjtik, hogy azokkal a jövőben majd sokkal többen játszhassanak. És meglehet, hogy a munkájukat rosszul végezték, de következőre egészen bizonyosan jobban teljesítenének!

A fentiekből is láthattuk, hogy A Pál utcai fiúkban egyszerre jelenik meg a ciszelnyomás, a velejéig félreértelmezett baloldali gondolat, a mélyrasszista, tudatlanságból és gyűlöletből eredő kizsákmányolás, a totális fehéruralom és persze a műmacsó, mérgező, a patriarchátust éljenző, férfikultuszos propaganda.

Mondanám, hogy ha mindezeket kigyomláljuk belőle, akkor mégis maradhatna a polcokon…, akarom mondani a kötelező olvasmányok között a regény, de az ifjúság védelme érdekében mindenkinek azt tanácsolom, hogy egyszer és mindenkorra váljék a múlt martalékává ez a fércmű!

Trombitás Kristóf - Vasárnap.hu

Kapcsolódó: Jókai, a hímsoviniszta