A legújabb ifjú titán Gattyán György, az egyik legvagyonosabb magyar vállalkozó. November végén berobbant "programja" Magyarország fokozottabb digitalizációját jelölte ki célnak (jelentsen ez bármit is), mozgalmat is épít rá, amit aztán párttá alakít, hogy megmérettessék magukat jövőre.

Nem lenne különösebb kuriózum, ha Gattyán unatkozna. Nem ő az első és vélhetőleg az utolsó sem, aki a nagy jólétben már azt sem tudja, mihez kezdjen magával. Naiv, politikában járatlan ember azt gondolja, hogy a politikához kizárólag pénz kell, ami persze nem így van. Valójában a politikához elengedhetetlen a pénz, de önmagában nem elég a sikerhez. Gattyán ezt persze gondolhatja másképp, hiszen ebben a világban már bizonyára hozzászokott: amit akar, azt megkapja. "Miért ne vághatnék bele a politikába?" Sugallhatta magának. Médiafelülete bizonyára lesz, pénze van, csak hát azokat a fránya jelölteket kell "álláshirdetések" formájában toborozni. Nem éppen vonzó politikai alternatíva.

Ezen logika – és apolitikus megnyilvánulásai – alapján úgy gondolom, hogy Gattyán György magától, kvázi unalmában döbbent rá, hogy érdekli a politika. Hogy lehet-e a Fidesz által küldött ember? Lehet, de akkor nagyon jól játssza a szerepét. Hovatovább, nem egészen vagyok biztos benne, hogy a jelenlegi kormánypártoknak megéri-e Gattyánt futtatni. Más részről azonban az eset kicsit arra emlékeztet, mikor az elviselhetetlen Berki Krisztián szállt ringbe a főpolgármesteri címért. Őt viszont egyértelműen a fideszes zavarkeltés sodorta politikai vizekre, ami inkább volt komikus, semmint komolyan vehető.

Ha 2022-re tervez, Gattyán akkor is rég elkésett már, ha a világ összes pénzét birtokolja. 3 hónap leforgása alatt NEM LEHET pártot és tömegbázist építeni, aki pedig másként gondolja, az vagy őrült, vagy szándékosan maszatol (ez persze nem egyenlő a listaállítással, az megoldható). Ahhoz, hogy komolyan lehessen venni valakiket (és ez még mindig csak feltételes mód), minimum fél, de inkább egy évre van szükség, a "pornómilliárdos" pedig most lépett csak színre. Ha pedig hosszabb távra is tervez, rossz az időzítés, pártot alapítani választások után, vagy "félidőben" szokás leginkább.

Most kicsit talán hazabeszélek (elnézést a rejtett szójátékért), de kiemelt jelentősége van ennek is. Legalább annyira fontos (bizonyos szemszögből fontosabb), mint a kvázi aktivizmus, hiszen ez jelöli ki az elérendő célokat, a pártszervezési alapokat és szervezi, egységbe kovácsolja a tagságot a világnézeti minimumok segítségével. Gattyán ilyennel egészen biztosan nem rendelkezik, ennélfogva bázisa sincs, nem tud kiket hathatósan és hosszútávon megszólítani. A "digitalizáció" önmagában egy semleges fogalom, ahogy például a "nemzet" is. Mindkettő estében a valódi akarat és tartalom a lényeg, az elvek, amelyek mentén a szervezet felépül. Attól, hogy valaki szeretne "digitalizálni", még lehet egy potyaleső senkiházi, ahogy sok, valójában romlott ember mondja magát a magyar nemzethez tartozónak. Ergo ezektől a szlogenektől, kifejezésektől valaki nem lesz még szimpatikus.

Gattyánék – ha esetleg tényleg komolyan gondolják a politizálást – nem tudnak szellemi hátországot gyártani (gyártatni) maguknak pár hónap leforgása alatt, mert ehhez szintén nem elég a pénz, arra alkalmas embereket kell találni, ez pedig baromi ritka már manapság.

Ahogy már említettem, lehet létalapja annak, hogy Gattyánt a Fidesz küldte (NER-es gazdasági kapcsolatai egészen biztosan vannak). Bármire képesek és annak ellentétére is a hatalom érdekében, de ez a gátlástalanság persze a balliberális ellenzékre is igaz. Ők ordították ugyanis a leghangosabban, hogy a milliárdos a Fidesz embere, erre pár nappal később Márki-Zay már nála is kilincselt, feltételezem, némi apróért, esetleg, hogy lebeszélje az indulásról, mint a Kutyákat. Legyen szó bármilyen indokról, a baloldal ismét megmutatta "következetességét" és "szavahihetőségét".

Összességében hajlok arra, hogy Gattyán éppen "nem tudott magával mit kezdeni", aztán gondolta, ebben is kipróbálja magát, ha már a szexipar bejött. Ettől függetlenül még alkalmas lehet zavarkeltésre is, hiszen a Fidesznek akkor is tehet szívességet, ha nem kifejezetten a kormánypártok állnak mögötte. Kérdés még, hogy honnan szerezhet(ne) szavazóbázist magának. Ezt olyan értéksemleges fogalmak mentén, mint a digitalizáció nehéz meghatározni, de a szilárd alapokon álló, öntudatos szavazóréteggel rendelkező pártok nem hinném, hogy veszélyben lennének. A különböző kamu- és mikropártok persze senkinek nem hiányoznak, egyrészt, mert megcsúfolják a demokráciába vetett maradék, már jócskán megtépázott hitünket is, másrészt pedig kevésbé öntudatos szavazókat, akik a "jó irányba" is vezényelhetőek lennének, még elszipkázhatnak.

No meg persze Magyarországon ősi jelszó, hogy "óvakodj a dúsgazdagtól". Ez hazánkban egy – sajnos nagyon is – megalapozott bölcsesség, hiszen történelmünket visszanézve (a közelmúltét legalábbis) bőven több olyan embert találunk, aki becstelen eszközökkel szerezte a tetemes vagyonát, mint aki nem. S akkor még enyhén fogalmaztam. Ez persze nem jelent kizárólagosságot, de nem árt észben tartani.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info