Tomcat beszámolója: Gyurcsányt nézni voltam, vonatkürttel
2008-05-10. 02:11

Tavaly ilyenkor fokozottan terrorveszélyes voltam. Idén már nem. Furcsa. Tavaly minden indok nélkül lehallgattak, megfigyeltek, majd le is csuktak, idén viszont arra se vették a fáradságot, hogy házkutatást tartsanak nálam. Biztos kigyógyultam a terrorizmusból. Olyannyira, hogy még oda is mehettem az MSZP nyugdíjas-tagozatának vicces "megemlékezésére", ahol Gyurcsány arról oktatta őket, hogy nyakunkon a fasisztaveszély (vö. Grósz Károly 1988, "jön a fehérterror"). Az alkalomra felszereltük Ghostmissinggel a vonatkürtöt a bringámra. Egész pofás lett: hátul a háromliteres sűrített levegős tartály, elöl, a kormányon az alkarnyi kürtök, rajtuk pedig egy helyre kis fekete doboz, két biztosító kapcsolóval, és két piros gombbal, az egyik feltölti a tartályt, a másik kiereszti, honk. Az egésznek egy kis 12 voltos zselés akkumulátor ad életet, ami szintén a dobozban rejlik. Fantasztikus hatása van. Az álmodozva andalgó nőszemélyek végre úgy pattannak el a bicikliútról, mint a nikkelbolha, az autósok észrevesznek és nem tolnak le, a nyugdíjasok pedig meghalnak, csak ki kell kerülni a hullájukat. Aki eddig csak elrévedve bámulta, hogy közeledek, és esze ágában sem volt odébb lépni, szintén felébred. Látni kellett volna például azt a faszit, aki újságolvasásba temetkezve sétált előttem.

Így felszerelkezve indultam el megnézni a szovjet-német fegyverszünet napját ünneplő birkacsordát. Először a Képviselői Irodaház mellett állítottak meg a pékek, megnézték, megvan-e még a személyim, egy kicsit röhögtek a dudán, aztán továbbengedtek. Megkerültem a Parlamentet, egy japán turistacsoportot elfújtam a bicikliútról, és már ott is voltam a metró kijáratánál, ahol a gettó bejárata volt. Ennyi kerítést nem is hittem volna, hogy létezik! Meg ennyi rendőrt sem. Természetesen máris érdeklődésük középpontjába kerültem, hiszen nem elég, hogy én voltam az, személyesen, de az ávós biciklim is gyanút keltett. Körülállt vagy húsz rendőr, és jó alaposan kipakoltatták a zsebeimet. Abban nem is volt semmi gyanús, de a biciklivel nem tudtak zöldágra vergődni.

- Ez micsoda? - szólt a kérdés, miközben belenézett a kürtökbe.
- HOOOONK! - szólt a válasz.

A rendőr elment kirázni a füléből a csengést, a kollégái pedig gondolkodóba estek, hogy vajon szabad-e biciklivel ekkorát dudálni. Némi rádiózás után arra jutottak, hogy lehet.

- Az mi ott, hátul?
- Az a légtartály.
- Mi van benne, milyen gáz?
- Levegő.
- Gáz?
- Igen, a levegő, az gáz.
- De gáz?
- Igen, levegő.
- ...
- Mutassa meg, milyen gáz van benne! - vágta el a gordiuszi csomót egy másik.
- Hogy mutassam meg?
- Hát azt, hogy mi van benne!
- Mondom, levegő! Sűrített levegő.

Mielőtt kinyittatták volna velem a 8 bar nyomású tartályt, megmutattam nekik, hogy ahogy nyomom a gombot, a nyomásjelző mutatója lassan kúszik felfelé. Ekkor végre megnyugodtak, hogy ez tényleg levegővel működik. A biztonság kedvéért azért megkérdezték rádión, hogy a légsűrítő tartályra van-e valamiféle szabályozás, vagy három literes méretet még szabad-e biciklin szállítani. Történetesen szabad volt.

- Rendben van - mondták ismét hosszas rádiózás után - de ne használja.
- Miért ne használjam?
- Mert úgy gondoljuk, hogy ez már túlmegy azon, amit egy duda jelent.
- Félelmet, riadalmat kelthet - tette hozzá a másik.
- De mit csináljak, ha pont elém lép egy MSZP-s nyugdíjas a bicikliúton?
- Ne dudáljon.
- Jó. Viszlát.
- Viszlát.

...

- Jaj, jöjjön vissza egy percre!
- Miért?
- Most szóltak rádión, hogy írjuk fel a bicikli alvázszámát.
- Micsodáját?
- Az alvázszámát.
- Miért, van neki?
- Kell, hogy legyen!
- Én még nem láttam.
- Állítsa fejre!
- Hogyan? Rajta van a duda.
- Hát, akkor... akkor emelje fel.
- Dehogy emelem, még ilyen hülyeséget. Tessék, megdöntöm, nézze meg.

A rendőrök leguggoltak, alaposan szemügyre vették a bringát alulról, még végig is tapogatták, de csak a kezük lett olajos, alvázszámot nem találtak.

- Hát, ezen tényleg nincs alvázszám.
- Mondtam én.
- De akkor mit írjunk fel?
- Hát azt, hogy nincs alvázszám.
- De nekünk azt mondták, írjuk fel.
- Jó, de ha nincs?
- Hát... hát... jó, hát ha nincs, akkor nincs... viszontlátásra.

Lejjebb gurultam, a József Attila-szoborig, ami körül kutyás rendőrök nyüzsögtek, és beszédbe elegyedtem pár magunkfajtával, akik szintén szafárira jöttek. A metróállomás irányából csak úgy dőlt a sok vörös nyugger. Mind megállt egy pillanatra szörnyülködni, hogy itten fasiszták vannak, és nem tartóztatják le őket. A dudát is megcsodálták. Volt, aki családostul sarkon fordult. Hát, igen, a pszichológia is fegyver.

Már egy ideje ácsorogtam ott, amikor odagördült hozzám egy ütött-kopott bicikli, rajta pedig a Reakció blog szerkesztője, aki, mint emlékezhettek, tüntetett ellenem a boltom előtt. Azt tudakolta, tényleg feljelentettem-e rágalmazásért, és egészen elképedt, amikor megmondtam, hogy igen.

- De hát miért? Úgy gondolod, ez az elintézési módja?
- Miért, mi lenne? Megrágalmaztál, hazudtál rólam, országos médiában lejárattál. Viccesnek gondoltad?
- Énszerintem ez vicces, igen, és kár, hogy nem érted. Ez ilyen... figyelemfelkeltés... hogy kettős mérce, meg... érted.
- Persze, hogy értem. De nekem viccesebb lesz, ha fizetned kell pár százezret. Én azon fogok röhögni.
- De most tényleg feljelentettél?
- Tényleg.

Reakciósunk egészen elszontyolodott, és elkarikázott Gyurcsányt nézni. Én is elhagytam a helyszínt, mert kezdtek gyűlni a Kossuth téri injekciósok, és velük nem szeretek mutatkozni. Elegáns ordibálás lett belőle, amikor két-három begőzölt összeakaszkodott a metró felől érkező vörös ellenpárjaikkal. Közben a rendőrök elvittek egy középkorú nőt, mert nem volt nála személyi. Mivel nagyjából harminc méterre álltam onnan, az Index gyorsan közölte, hogy "Tomcat társaságából" emelték ki. Ezúton jelzem, hogy nem. Nekem nem volt társaságom.

A színvonal csökkenését látva bringára pattantam, s áttekertem Budára, megnézni, mit művelnek a Kossuth tériek a Batthyány téren. Gonda Laci ott állította fel a híres hangoskodós autóját, és egy transzparenst is kifeszítettek két villanyoszlop közé, a Duna felé, hogy a túloldaliak jól láthassák: "Hitler + Sztálin = Katyn". Az ötlet telitalálatnak bizonyult, ugyanis a Duna víztükre olyan jól terítette Gonda tanár úr történelemóráját, hogy a túloldalon akárhová tekerték a hangerőt, akkor is Gonda hallatszott jobban. Pedig Gyurcsány ekkor már javában magyargárdázott, és aki elment megnézni őt, az megtudhatta, hogy május 9-e annak az évfordulója, hogy mindenki bojkottálja a Jobbikot, és határolódjon el a Magyar Gárdától. Gyurcsány állítólag egy kicsit elbizonytalanodott, amikor az első sorban álló fiatalemberek erre mind felvették az árpádsávos kendőt, és úgy hallgatták tovább. Az In-Kal Security máskor oly fickós verőlegényei sem avatkoztak közbe. Csak Numbert vezették ki, amiért megmondta Gyurcsánynak, hogy micsoda.

Nekem közben a túlparton megmondták a rendőrök, hogy ott se dudálhatok, mert az is garázdaság, mindenhol garázdaság, nekem nincs jogom ehhez. Én nem is dudáltam, de képzeljétek el, valamelyik hülye direkt megnyomta a duda gombját, amikor pont a Duna felé fordultam, és egy percre nem figyeltem oda. Remélem, nem keltett odaát senkiben megbotránkozást vagy riadalmat, mert akkor jaj.

A Batthyány téri tüntetés a Himnusszal ért véget. Ekkor tűnt fel, hogy Gonda kocsija mellett négy tökrészeg csöves ácsorog, és a Himnusz alatt táncikálnak, röhögcsélnek és isznak. A sajtó természetesen lelkesen fotózta és videózta őket. Akkor vettem észre, hogy az egyikük a Gój Motorosok polóját hordja! Azt a változatot, amelyiket én gyártottam, és soha nem került kereskedelmi forgalomba. Oda is mentem a faszihoz, és megkérdeztem, honnan vette.

- Ezt? Hát egy boltban... igen, boltban.
- És hol van az a bolt?
- Hát aaa... a Délinél!
- A Délinél? Tényleg? És ott hol?
- Hát egy... egy boltban...
- Na, akkor szépen takarodj innen, és provokálj a túlparton.

Később beszéltem Mészáros Imrével, a gójok elnökével, és megerősítette, hogy a Gój Motorosok polóit, mármint ezt a változatot tényleg csak a Gój Motorosok viselik, és az a négy-öt barátjuk, akiknek adtak. Csöves pedig nincs közöttük. Egészen szánalmas, hogy valakik már így próbálják lejáratni az egyesületet. Utóbb eszembe jutott az is, hogy honnan volt olyan ismerős ez a csöves: 2007 március 15-én találkoztam vele, a Kossuth téren, amikor szintén véletlenül pont akkor jelent meg egy vadonatúj, élrevasalt magyar zászlóval, amikor jó sok kamera volt a Kossuth téren, és torka szakadtából trágárkodva kezdte szidni Gyurcsányt, lengetés címén néhányszor egy pocsolyába is belevágva a zászlót.

Gondáék a történelemóra befejeztével összeszedelődzködtek, hogy átmenjenek a Szabadság térre, ahol Andrzej Wajda zseniális, Katyn című filmjét készültek levetíteni. Én átbrigáztam ismét a Parlamenthez, hátha látok még birkákat. Láttam. Jöttek ki a gettóból, és harkályarcú fővezérük gyújtóbeszédének hatása alatt úgy átérezték a fasizmus elleni harc jelentőségét, hogy legalább négyen be is szóltak nekem. Fiatalokat nagyítóval is alig lehetett találni közöttük, az átlagéletkor hatvan-hetven körül volt. Ezt összevetve azzal a ténnyel, hogy nemzeti rendezvényeken viszont 15-30 az átlagéletkor, nem sok jövőt jósolok a marxista történelemértelmezés irányvonalának.

Még lefotózott pár újságíró - biztos érdekes vagyok - és elbeszélgettem néhány emberrel, köztük olyanokkal is, akik bentről jöttek ki, és szókincsük messzebbre mutatott a "szemét fasiszta, kurva anyád" kifejezésnél, aztán hazabringáztam. Ezekkel kár foglalkozni: húsz év múlva írmagjuk sem marad a vörösöknek, s hiába hiszik magukat többségnek, ha másfél gárdányi tömegben képesek csak összegyűlni idoljuk hívó szavára.

Most próbaképpen feljelentem magam. Jelenlétem a Kossuth téren megbotránkozást és riadalmat okozott. Vajon elítélnek-e garázdaságért a puszta jelenlétem miatt?

(Bombagyár)