Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Korrupciós–elvtársi osztozkodás a Nyíregyházi Főiskolán + hozzászólás

Korrupciós–elvtársi osztozkodás a Nyíregyházi Főiskolán + hozzászólás
2008-05-12. 11:00

Az ország lezüllött közállapotait, a korrupció és a bűn mindent megfertőző, rákos burjánzását tekintve egyáltalán nem meglepő az a botrány, amely a múlt héten robbant ki a helybéli főiskolán folyó pénzügyi rablógazdálkodással kapcsolatban.

A csoda és meglepetés az lett volna, hogyha egy hasonló jellegű gyalázatos ügy nem kerül ismételten a nyilvánosság érdeklődésének kereszttüzébe! Hiszen a nyíregyházi ügyletek, miképpen vízcsepp a tengerben, mutatják kicsiben, hogy mi zajlik ebben az országban nagyban, több százezer milliárdos tételben. A főiskolán folyó, vélhetően a büntetőjog határmezsgyéjét akár évtizedek óta hét mérföldes csizmákkal átlépő ügyletekről már jó ideje keringenek városunkban mindenféle, a helyi polgárok által ismert pletykák, melyek természetesen az itt mindenki által – akárcsak az amerikai filmek wanted-„körözött bűnöző” – jól ismert, szocialista kiskirályok rablógazdálkodásával és a múltból megörökölt, hálózati kapcsolatrendszerével és figuráival állnak összefüggésben. Városunkat, megyénket, akárcsak az egész országot, a volt KISZ-es, MSZMP-s pártkáderek uralják. Ők a legtöbb autószalon tulajdonosai, ők a városi vezetők, ők a megmondóemberek, ők tartják az egész helyi médiát a kézben, ők adják a polgármestert.

A nyilvánosságra került botrány rövid története a sajtóhíradások alapján az, hogy Vad Sándor, a főiskola Hallgatói Centrumának üzletvezetője, akit korábban azon okból távolítottak el az intézményből, mert nem tudott elszámolni a könyvtárban lévő pénzeszközökkel (ez országosan is jellemző enyves kezű, közpénzek felett diszponáló elvtársainkra!), botrányos bérleti szerződést kötött egy bizonyos Advertum elnevezésű kft.-vel. Egyébként Vad az intézmény gazdasági igazgatói székének megüresedésekor – Balogh Árpád akkori rektor hathatós támogatásával – megpályázta a posztot. Ebben Baloghot természetesen nem akadályozta meg azon egyszerű tény, hogy Vadnak semmiféle gazdasági jellegű végzettsége – hiszen az érintett könyvtáros – nem volt! Igaz, az oktatási tárca akkor még megakadályozta Vad kinevezését, ám az elvtársi hála megnyilvánulásaképpen a rektor őt ültette a Hallgatói Centrum igazgatói székébe. A Vad Sándor által kötött szerződés értelmében 2007 szeptemberétől az említett médiacég 1200 négyzetméternyi felújított főiskolai épületrészért havi 121 ezer forintot fizetett. E tény azért érdekes, mert a Nyíregyházi Főiskola B épületének rekonstrukciójáért két évtizeden keresztül évi 528 millió forintot fizet az intézmény. Ebből az állam évi 294 millió forintot vállal magára, ám a főiskolának még így is csaknem húszmillió forintot kell havonta törlesztenie. Vagyis közpénzből futtattak egy baráti, csókos, magáncéget! A kifizetésekből úgy tűnik, hogy Vad Sándor még a médiacég televízió- és rádióstúdióit is a főiskola pénzéből szerelte fel. (Ismerős történet, országosan is! Közpénzek baráti célra történő elherdálása elvtársainknál soha nem okozott lelkiismereti válságot! Sőt, ez volt a baráti társaságba irányuló szocializáció fokmérője!) A lefolytatott vizsgálatok egyéb, más szabálytalanságot is feltártak: az áprilisi útnyilvántartás és a jelenléti ívek összevetéséből az derül ki, hogy gépkocsihasználatra összesen 2.85 millió (!) forintot felvevő munkatársak egyszerre voltak kiküldetésben és a munkahelyükön is, akárha megklónozták volna őket! (Ez azért, ismerjük el, nem semmi, valami hasonló a fővárosi önkormányzat rablógazdálkodásából is felrémlik. A gondolkodó polgárnak többszörösen is, óhatatlanul déja vu érzése lőn!) Összességében a kiadások fele mellett nincs pénztárkiadási bizonylat, ahogyan teljesítési igazolás is csak elvétve található. Ez azért – ismételten meg kell állapítanunk – „szép” számviteli és gazdálkodási teljesítmény! A történet folytatása aztán az, hogy Vad Sándort hálából az érintett médiacég megjutalmazta: idén februártól annak a Plazma Bit Kft.-nek az ügyvezető igazgatója, amelynek tulajdonosai között van az Advertum érdekeltségébe tartozó Jona Press Médiaügynökség, és a korábban több főiskolai megrendelést kapó Támba Miklós cége, a Sentimel-Team Kft. Ez újfent csak ismerős posztmodernkori magyarországi história, a jelzőt szándékosan írom a magyar helyett is. A történet úgy kerek, hogy az új rektor, Jánosi Zoltán menesztette a disznóságok miatt a szerződést a főiskola részéről jegyző Vad Sándort, sőt különösen nagy értékű sikkasztás, hűtlen kezelés, illetve csalás gyanúja miatt keresetet nyújtott be ellene a bíróságon, bár utóbb e feljelentést visszavonta, s elállt az Advertum Kft. elleni pertől is. Nos, Jánosi Zoltánról tudnunk kell, hogy tisztességes ember, annak súlyos oka van, lehet, hogy ő a feljelentéstől elállt. Meg nem erősített hírek szerint a szennyes üzletben érintett elvtársak megfenyegették, megzsarolták őt. Hiszen mégiscsak sok pénzről van szó! No meg fontos elvtársakról, s ők a zsaroláshoz meg a bűnözéshez mindig értettek! Kisebb városokban meg azt hiszik, akárcsak Gogol Revizorában lennénk egy időutazás résztvevőiként, hogy ők az atyaúristenek, s bármit megtehetnek, és mindenkit sakkban tarthatnak egyszerre, akár egy szimultán sakkpartiban! Na nem, elvtársak, mindenki nem fog kussolni nektek, bármennyire is gondoljátok nyírségi Csák Máténak is magatok! Csak egyszer már ki kellene borítani a nyíregyházi bilit is! Úgy istenigazából, teljesen! Fenyegetni, zsarolni, még a ma hatályos BTK szerint is bűncselekménynek minősülő gaztetteket elkövetni pedig tudtok, elvtársak, különösen, ha pénzről, hatalomról, befolyásról van szó! Ezeket ugyanis valamilyen rejtélyes ok folytán – istenpótlékként – imádjátok, akár az Aranyborjút az ószövetségi zsidók! Naná!

Csupán érdekességként jegyzem meg, hogy a főiskola említett B épületének egy évvel ezelőtti avatását összekötötték egy rektori konferenciával, melyen – emelendő az ünnepség rangját – megjelent Gyurcsány Ferenc, ez idő szerinti miniszterelnök, s megyénk jeles szülötte, s a nyírbátori kiskirály, az azóta jogerősen is letöltendő szabadságvesztésre ítélt nyírbogáti színesfémhulladék-kereskedő hajdani üzlettársa, Veres János pénzügyminiszter is. (Veres szűkebb pátriájában népi szájhagyományozás útján terjedő makacs híresztelések szerint magánvagyonát – más disznóságok mellett – az ukrán- magyar határon a 80-as, 90-es évek fordulóján csúcsra járatott színesfémcsempészetben való aktív közreműködésével alapozta meg. Jelen sorok írója természetesen nem ad hitelt ezen kósza mendemondáknak, hiszen nem hogy állítani, még feltételezni sem tudja a Magyar Köztársaság jelenlegi pénzügyminiszteréről, hogy tekintélyes vagyonát nem verejtékes, becsületes munkával és az éppen hatályos Corpus Juris minden egyes paragrafusának betartásával szerezte.) Az egy évvel ezelőtti avatón természetesen a Jobbik nyíregyházi szervezetének és a helyi Kossuth téri tüntetőknek köszönhetően méltó módon fogadtuk a főiskolán Gyurcsányékat, kiváltva a megjelent rektorok és főiskolai tanárok őszinte megbotránkozását, kivéve persze a saját érdekükben most nem nevesítendő, tisztességes, hazafias érzelmű kisebbséget. Különös volt, hogy az ott, Gyurcsánnyal vonuló értelmiségiek a hangos tiltakozó demonstráció miatt botránkoztak meg, és nem olvasták e silány politikusok fejére nemzetpusztító, a magyarság megsemmisítésére törekvő, aljas politikájuk minden egyes megnyilvánulását. Sőt, a Bessenyei-aulában áhítatosan hallgatták ennek a kóklernek – azóta már számukra is nyilvánvaló – hazudozásait. Az igazi, értelmiségi bátorság ma már nincsen meg ebben a társadalomban. Ma már semmiféle posztmodern divatoskodás nem leplezheti, hogy egyetlen ún. írástudó sem merne, akár Arany 1857-ben, egy Walesi bárdokat írni!

Lipusz Zsolt
írástudó

Sziasztok Kurucok!

Úgy tűnik, hogy a magyar főiskolák is remek táptalajai egyes elvtársak anyagi jólétének, köztük dr. Magda Sándor (naná, hogy MSZP-s) országgyűlési képviselőnek és rektornak.

Amit írok, csak egy picike szelete a nagy magyar igazságnak, de remélem, hogy ennek hatására másnak is megindul a keze a billentyűzeten.

A Gyöngyös-Tass-pusztai tangazdaságban keletkező biofűtőanyag EU-konform módon melegíti a fentebb említett "úr" dinnyepalántáit, melyeket aztán az "úriember" a jó iskolai eredményeket elérni kívánó diákokkal és a munkahelyüket féltő alkalmazottaival (persze bárkivel, aki neki dolgozik, és nem feltétlenül azokkal, akiknek a munkaszerződése a szántóföldekre szól) el tud ültettetni és azokat gondoztatni. Azt a fantáziátokra bízom, hogy az ültetés helye vajon kinek a tulajdonában van (magántulajdon, esetleg az egyetemé: lehet tippelni)?

Hab a tortán, bár nem meglepő, hogy a "tisztelt úr" országgyűlési képviselőként is és rektorként is nem kevés zsetont karcol fel pl. gépkocsihasználatra úgy, hogy a magánügyeit az egyetem céges autójával + sofőr intézi.