Nem csupán azért lehet összehasonlítani a Hezbollah és a Fidesz, illetve a két vezér, Naszrallah és Orbán Viktor ténykedését, mert mindkét mozgalom illetve politikus évek óta ellenzékben mûködik. Hanem azért is, mert mindkét politikai erő nagyjából egy időben, 2006 október-novemberében kezdett nagyszabású tüntetéssorozatba.

Mind a Hezbollah, mind pedig a Fidesz hívei az utcán követelték az Amerika és a nemzetközi pénzvilág csatlósaként mûködő kormány és miniszterelnök menesztését. Mind a Bejrútban megrendezett, esetenként egymillió résztvevőt is felvonultató tüntetéseken, mind a Fidesz szerényebb, több tízezer embert mozgósító demonstrációin elhangzott a politikusok szájából: addig tiltakoznak az utcán, amíg a miniszterelnök le nem mond!

Bejrúti gyümölcs

Na most azt, hogy a Fidesz meddig demonstrált, azt pontosan tudjuk. Két hétig talán, mert az október 23-án kezdődött tüntetéssorozat november elejére el is halt. /Az viszont igaz, hogy a Kossuth téri tiltakozók még hónapokig kitartottak./ Ezzel szemben mi történt Libanonban? Nos, a Hezbollah hívei sátorvárost építettek Bejrút belvárosában, a parlament közelében. És másfél éven keresztül nem mentek haza! A Hezbollah-vezér nem tette nevetségessé magát azzal, hogy összevissza beszélt. A legelső tüntetésen világosan kimondta: mivel a síita miniszterek kiléptek a kormányból, ezért a kabinet alkotmányellenesen mûködik. /A libanoni alkotmány előírja a különböző vallási felekezetek arányos képviseletét a hatalom legfelső szerveiben./ És ehhez az álláspontjához másfél éven keresztül ragaszkodott! A sátorváros ott éktelenkedett a belváros szívében, nehezítve a közlekedést, csúfítva a bejrúti üzleti és kormányzati negyed gyönyörû képét.

A sátrakban pedig másfél éven át tartózkodott a Hezbollah több ezer lelkes híve /természetesen nem mindig ugyanazok./ És nem mentek haza, mondván, amíg az illegitim miniszterelnök és kormánya a helyén van, addig a nyilvánvalóan törvénytelenül felépített sátortábor is a helyén fog maradni!

Nem kívánom természetesen, hogy a politikai ellentétek hazánkban is fegyveres összetûzésekbe torkolljanak, mint ahogy az Libanonban időnként bekövetkezett az elmúlt másfél év folyamán. /De a felelősség semmiképpen sem a békés tüntetőket terheli, ők nem bántottak senkit./ Tény viszont, hogy a Hezbollah kitartásának meglett az eredménye: a május 22-én a qatari Dohában megkötött egyezmény értelmében Faoud Siniora miniszterelnök lemond, nemzeti egységkormány alakul, amelyben a Hezbollahnak 11 tárca jut /a 30 fős kabinetben/. Továbbá megállapodtak abban is, hogy fél év huzavona után megválasztják az új államfőt, mégpedig a Hezbollahhal is jó kapcsolatokat ápoló Michel Szulejmant, aki eddig a hadsereg főparancsnoki tisztét töltötte be. (Közben meg is történt - a szerk.)

A megegyezés részeként a Hezbollah "jó szándéka jeleként" vállalta a tüntetők sátrainak lebontását, ami a napokban meg is kezdődött. /A nyugati média persze nem tudósított erről az eseményről/ Történik mindez annak ellenére, hogy Amerika, Izrael, az egész nyugati világ és az arab csatlós rezsimek évek óta hangosan követelik a Hezbollah lefegyverzését /amiről még ENSZ határozat is született/. Sőt, 2006-ban Izrael fegyveres erővel igyekezett térdre kényszeríteni a síita szervezetet. Eredménytelenül. A zsidó állam a legkorszerûbb fegyverekkel felszerelt hadereje alulmaradt a Hezbollah elszánt harcosaival szemben.

A bátor, szavatartó, következetes, kizárólag a nemzeti érdekeket szolgáló Hezbollah és a szájhősködő, összevissza beszélő, gerinctelen, gyáva Fidesz között ég és föld a különbség. Naszrallah és Orbán Viktor? Nem lehet egy lapon se említeni őket. Talán igaz az a mondás, amely szerint minden országnak olyan vezetői, olyan politikusai vannak, amilyeneket megérdemel.

Győzött a Hezbollah: visszavonták az intézkedéseket

Egy ellenállási mozgalom: a libanoni Hezbollah (és amit tanulhatunk tőle)