Lipusz Zsolt: Válasz a túloldalon állóknak
2008-06-07. 13:36

A Kuruc.infón megjelenő írásaimmal kapcsolatban igen különös reagálások jelentek meg bizonyos vörös árnyalatú honlapokon és blogokon. Valamennyiből kisugárzik a marxizmus sátáni mételye, a szovjetimádat és az emberi hülyeség.

Az egyik nagybecsű, névtelen szerző szerint történelemszemléletem primitív, mert képes voltam egy írás keretein belül a honfoglalástól (egyébként helyesen Attila királyunktól!) eljutni a mai nemzetrontókig. No comment.

Felrója továbbá – egyéb primitív történelmi tájékozatlanságát most nem említve –, hogy véleményem szerint 1241-42-ben megvédtük Európát a mongoloktól, akik szerinte halálosan „kifáradtak” (helyesen, magyarul „elfáradtak”), míg IV. Béla királyunkat a dalmát szigetekig kergették. Pontosan Trau városáig, ahol a város székesegyházában ma is becses ereklyeként őriznek több, IV. Béla királyunkhoz köthető relikviát.

Ezek után „kritikusom” azt olvassa a fejemre, hogy nem teszek említést 1514-ről, amikor úgymond „máglyarakás volt a menü”. Dózsáék köztörvényes bűnözők módjára, akárcsak a komcsik és a vörös horda jó 400 évvel később,  gyújtogattak, fosztogattak, lincseltek, s nemi erőszakot követtek el. Csak tanulmányozni kell a felkeléshez kapcsolódó forrásanyagot. Szapolyai Jánostól azt kapták, amit megérdemeltek.

A szerző marxista történelemszemléletének kétségbevonhatatlan bizonyítéka, hogy egy olyan ostoba, primitív kijelentést tesz, miszerint Mohácsnál Szapolyai János „lemaradt egy csatlakozásról” és „20.000 emberével 40 kilométer távolságból csekkolta, hogy mi az állás a csele (sic!, véleményem szerint a magyar helyesírás szabályai szerint a földrajzi neveket nagy kezdőbetűvel írjuk, de a kommunista elvtársak mindenre képesek) patak vonzáskörzetében”. Nos, néhány történelmi tévhitet eloszlatandó, s a józan ész ítélőszékéhez fordulva e történelmi eseménnyel kapcsolatban az alábbiakat kell leszögeznem:

      1) Szapolyai János erdélyi vajda Szegedig jutott el hadseregével 1526 augusztusában, ez a város pedig hozzávetőlegesen 100 km-re fekszik Mohácstól.

      2) Szapolyai – aki Dózsát 12 évvel korábban tüzes trónusra ültette mint lázadót –, ha akart volna, sem tudott volna Mohácsra időben odaérkezni! Erdélyi vajda lévén kötelessége volt a rá bízott országrész védelme, s ameddig a török nem érte el Nándorfehérvárt (kommunista olvasóink kedvéért Belgrádot), nem hagyhatta el hadai élén Erdélyt, hiszen nem tudhatta, hogy a török Horvátországot, az ország középső részét, vagy éppen Erdélyt fogja-e támadni. (nem sokkal korábban, 1479-ben éppenséggel Erdélyt támadta, ám Kinizsi Pál és Báthory István legyőzték a támadókat, s a győzelem emlékére emeltette Báthory Nyírbátor két szép, ma is álló gótikus templomát).

Szapolyai tehát csak akkor hagyhatta el Erdélyt, amikor hírt kapott arról, hogy a török támadásának célpontja nem Erdély, hanem az ország középső része. Elég egyetlen pillantás a térképre, hogy meggyőződjünk róla, hogy a Nándorfehérvár (kommunista olvasóink kedvéért Belgrád) és Mohács közötti mintegy 180-200 km-es út fele a Torda (az erdélyi sereg gyülekező helye) és Mohács közötti 400 km-es távolságnak, tehát I. Szulejmánnak még Szapolyai megérkezése előtt jóval Mohácson kellett lennie! („Kritikusaimnak” ajánlom figyelmébe a kiváló magyar hadtörténész, Perjés Géza Mohács című könyvét, ő Horthy katonája volt, s a Hadtörténeti Közleményekben néhány éve megjelentetett egy remekbe szabott írást Bárdossy László mártír miniszterelnökünk védelmében.)

Végül megkapom a magamét azért is, mert második világháborús katonáinkat több alkalommal is hősöknek neveztem a Wehrmacht harcosaival egyetemben.

Naná! Õk nem „gyilkos és pusztító eszme oltárán” áldozták fel életüket. A világtörténelem legordasabb, bestiális ideológiája és politikai rendszere a 100 millió halálos áldozatot követelő kommunizmus volt, s a második világháború több mint ötven millió áldozatának nagy részéért is Sztálin elvtársat és szövetségeseit, Churchillt és Rooseveltet lehet felelőssé tenni!

S végül konklúzióképpen több szerző is arra a következtetésre jut, hogy írásaimból sugárzik a fasizmus. Persze, ezek a szerencsétlenek nemzetiszocialistát akarnak mondani, no de Dimitrov elvtárs fasizmus definícióján szocializálódván azt sem tudják, mi a különbség nácizmus és fasizmus között!

Lipusz Zsolt