Ez pedig a fegyelmi eljárás kérdése, mégpedig az olyan eljárásoké, amelyek renitens diákokat érintenének. Eddig úgy nézett ki, hogy a tantestület saját hatáskörben dönthette el, hogy mit kezdjen azzal a tanulójával, aki képtelen beilleszkedni vagy komoly viselkedési zavarai vannak. Tehát azon tanárok közösségének kezében volt a döntés, akik őt ismerik, látták, hogy viselkedik.

Ezt a jogot venné el az új státusztörvény, és adná át a felettük álló tankerületnek, amelyet korábban hozott létre a Fidesz a központosítás égisze alatt. Tehát egy olyan helyre szervezi ki a döntést, ahol a problémás diákot még csak nem is látták soha élőben, fogalmuk nincs róla, hogyan viselkedik a mindennapokban. Persze, el lehet mondani nekik, hogyan viselkedett, de azért az mégsem olyan, mint napi szinten tapasztalni.

De van itt még valami, tapasztalat Magyarországon, minél nagyobb a „vízfej”, tehát minél kiterjedtebb a bürokrácia, a valóság helyett annál inkább a statisztika lép elő prioritásként. Tehát a tankerület számára fontosabb lesz a „jó statisztika”, mint a probléma valós felszámolása, így fennáll az esély, hogy ennek érdekében jóval elnézőbbek lesznek ezekben az ügyekben.

Miért óriási baj ez?

Nem nehéz kitalálni, melyik az az etnikai közösség, amelynek tagjaiból nagyobb számban kerülnek ki problémás diákok. Hát nem a svábok, no. Természetesen a cigányok. Ha pedig ez a státusztörvény abba az irányba löki a dolgokat, hogy nehezebb megszabadulni egy olyan diáktól, mely a közösség kárára van, annak a többségi, tanulni akaró és normális diákok isszák meg a levét, tehát többségében a magyar tanulók. De ugyanúgy veszélyben vannak maguk a tanárok is, nem egy ilyen esetet hallottunk már.

Nem tudni, pontosan mi volt a cél ezzel, de látható, óriási kockázatokat rejt, és valóban üdvös volna, ha nem csak ezt, a többi másik pontját sem vezetnék be.

Lantos János – Kuruc.info