Mint arról részletesen beszámoltunk, a VIII. kerületi Losonci téri Általános Iskola igazgatója – viselkedésük miatt – kitiltotta (volna) több cigány diákját az intézmény ballagási ünnepségéről. Az iskola tantestülete szerint a cigány tanulók olyan szinten sértették meg a házirendet, hogy nem maradt más eszközük, csak a kitiltás. Csakhogy aztán ez mégsem sikerült, ugyanis a tankerület nem engedte.
Ennek előtte még néhány "liberális jogvédő" telesírta a médiát, hogy mekkora rasszizmus uralkodik, milyen előítéletes az igazgató. Kapaszkodjunk bele kicsit ebbe a szóba. Előítélet? Lássuk.
Bár a cigányok szülei azt mondták, egy-két "gyerekcsínyről" van szó, összegezzük tapasztalatainkat országszerte az elmúlt évtizedekből, milyenek ezek a "csínyek".
Például a cigány "tanulók" összeverődve terrorizálják a többi diákot, kiváltképpen a gyengébbnek véltebbet, főleg, ha egyedül van. Megalázzák, csicskáztatják, elveszik az uzsonnáját, ha van, zsebpénzét és telefonját, megfenyegetik, hogy senkinek ne szóljon, az iskola után megvárják. Módfeletti "beilleszkedési szándékuknak" pedig pillangókéssel adnak nyomatékot.
Például antiszociális viselkedésükkel egyszerűen ellehetetlenítik a tanóra menetét, az csak egy dolog, hogy nem figyelnek az elhangzottakra, másokat sem hagynak, a tanárok szava nekik semmit nem ér. Zokszó nélkül bántalmazzák őket fizikailag is.
Például az is a "csínyek" kategóriájába tartozik, ha esetleg a kedves rokonság az iskola területére téved, felkérdezni a tanárt, hogy a kis Lakatos Marlonbrandó miért kapott 1-est, természetesen ezt is az "eltérő kultúra" jegyében adják tudtára a tanári közösségnek.
Mondjuk úgy, ezek összessége vezetett oda, hogy az igazgató úgy gondolta, nem szeretné megterhelni a ballagási ünnepséget egy ilyen "kiváló hangulattal". Ez tehát nem előítélet, hanem kőkemény tapasztalat, aminek semmi köze a bőrszínhez, történetesen ha hupilila színűek tennék azt, arra is ez volna a - normális - reakció.
De, hogy miből táplálkozik a fenti magatartásforma?
Adott Magyarországon egy bűnözői szubkultúra, melynek gerincét a hazai cigányság adja. Lehet ezen kijelentésre különböző címkéket dobálni, csak értelme nincs, a tényekkel kellene vitatkozni. S hogy melyek ezek a tények? Az, hogy ebben a bűnözői szubkultúrában az erőszak nem eszköz, hanem öncél, a börtönviseltség nem szégyen, hanem dicsőség. Sőt, amolyan „férfi próba”, akkor nő fel igazán a cigány gyerek, ha már megjárta a sittet. Természetesen az ilyen környezetben felnövő fiatalok hírből sem látták azt, hogy szüleik dolgozni járnának, ellenben azt igen, hogyan kell bűnözni, mitől lesznek „rajok” – ahogyan ők nevezik. Többek között az is rendkívül „rajnak” számít, ha túlerőben a gyengébbet, a védtelenebbet verik meg, rabolják ki, vagy pusztán csak szórakozásból megalázzák.
Pont ennek szellemében cselekedtek már a "diákok" is az iskolában.
Csak úgy naivan teszi fel a kérdést az ember, vajon nem az volna a valódi "roma érdek", ha ezek megszűnnének, és a többségi társadalomnak nem volnának ilyen rossz tapasztalatai? Borítékolom, akkor ilyen kitiltási kísérletek sem volnának.
Zárógondolatként csak úgy mellékesen jegyzem meg, azért tudunk olyan iskoláról, ahol egész biztosan nem fordulhat elő ilyen "botrányos" kitiltás. De nem azért, mert ott tolerálnák az ilyesmit, csak fel se vennék őket oda. Például a Lauder Javnéban.
Lantos János - Kuruc.info