Júniusban írtam egy publikációt a Libri MCC általi felvásárlásáról, amit ha dióhéjban össze akarnék foglalni, akkor mindenképpen azt emelném ki, hogy a tulajdonosváltás túl nagy elmozdulással nem jár majd, nem fog minden Libri-kirakatban Út és cél vagy Mein Kampf ránk mosolyogni. Persze a libsi óbégatáshoz ennyi sem kell, nekik simán belefér, hogy egyszerre ajvékolnak, ezzel párhuzamosan pedig kiadják saját szellemi termékeiket a Librin keresztül (is). Ilyenek ők, vagy szabályozod őket kellő eréllyel, vagy elburjánzanak. És akkor elérkeztünk 2023 jelenéhez, ahol némi pislákolást vélünk felfedezni az LMBTQ elleni harcban. Látszólag legalábbis.

A gyermekvédelmi törvény miatt egyes könyveket befóliázott a Libri, úgy, hogy azokba nem lehet belelapozni. Ezek a kötetek valamilyen módon LMBTQ-érintettségűek, legtöbb esetben egy-egy fontosabb mellékkarakter, vagy akár maga a főszereplő is „más nemi identitású”. Azt maga a Telex is leírja, hogy nem minden Libriben fóliázták be az érintett könyveket (legalábbis a cikk megírásának pillanatáig), így joggal feltételezhetjük, hogy az MCC által vezetett Librinek sincsen részletes ütemterve, miként kellene harcba szállni az LMBTQ-propaganda ellen. Persze a liberális sajtót (meg egy hasonló szellemiségű írót) már ez a hangyafingnyi ellenállás is irritálja, ezt a jelenséget fentebb már kifejtettem. Azonban – nem tudom ez mennyire érződött első olvasatra – a címben szereplő „örömteli” kifejezés inkább volt egy keserédes megállapítás, semmint valódi öröm. Lássuk, miért (magát a törvényt leszámítva, lásd a cikk elején)!

1. Ugyanis fóliázás ide, vagy oda, ha az ember célirányosan keresi ezeket a tartalmakat, akkor megtalálja, és még csak nem is a „pult alól”, belelapozni felesleges, tudja, mit keres. Főként megáll ez az állítás egy ilyen helyzetben, ahol a célközönség egy jól körülhatárolható réteg, ők fogják majd tovább terjeszteni „új vizekre” – mindenféle akadály nélkül.

2. A Libri azt is kijelentette, hogy „nincs szó arról, miszerint a törvény miatt bármilyen könyv lekerült volna a kínálatból”. Persze, hogy nincs, végül is csak egy gyermekvédelmi törvényről van szó, minek is komolyan venni. Mondjuk lelkük rajta, igazából ők csak akklimatizálódnak a kormány hozzáállásához, nehéz őket – vagy csak őket – okolni ezért. De legalább ez az egy félmondat mindent elárult a jelenlegi (immáron MCC-s, NER-es) hozzáállásról.

Tehát maximum a kihelyezés módja változik meg. Kapnak egy fóliát, vagy a renitens kötetek a gyermekrészlegről átvándorolnak máshová, biztos marha nehéz lesz megtalálni őket 5 méterrel odébb.

3. Noha akarat sincsen rá, de az óriási kínálatot valóban nehéz egytől egyig átrágni, van-e benne kifogásolható rész, sőt, attól, hogy egy kötetben előkerül a homoszexualitás témája, vagy szerepel benne ilyen szereplő, az nem egyenlő azzal, hogy rögtön LMBTQ-propagandát is folytat. Az alapos és teljes, szakszerű ellenőrzéshez külön állami osztályt kellene fenntartani, ám erre se akarat, s valljuk be, kapacitás sincs nagyon. A Libri (amely korábban – csodával határos módon – pénzbírságot kapott, mert egy LMBTQ-kötet a gyermekrészlegen volt) ezért a kiadókkal egyeztet, szerintük megfelelnek-e az általuk kiadott művek a gyermekvédelmi törvénynek, értsd van-e benne LMBTQ-tartalom, és ha igen, milyen kontextusban. Nem vagyok könyvkiadó, de feltételezem egyik sem fogja a saját könyveit negatív színben feltüntetni, így ez az egyeztetés lényegében annyit ér, mintha a betörőt megkérdeznéd, valóban azért jött-e, hogy kirámolja a lakást. Mondjuk a szekciók közötti átköltöztetéshez hasonlóan igazából ez a cselekvés is olyan, mint maga a miliő, legalább nem üt el tőle.

Mindeközben itthon is sikeresen lezajlott a Pride Month (pontosabban itt még tovább is tart, mint maga a június, de legalább később kezdték), szivárványos padon lehet romantikázni Ferencvárosban és természetesen lesz felvonulás is. Megjegyzem, utóbbi kettő égetőbb probléma, mint maga a könyvkérdés, úgyis egyre kevesebben olvasnak ma már, ráadásul szó, ami szó, a szemmel látható, a saját mindennapjainkban érzékelhető szivárványos megrázkódtatások több szempontból is károsabbak, mintha egy könyvben találkozunk egy LMBTQ-propaganda által mozgatott karakterrel. Persze ezzel nem az írott szöveg propagandaerejét akarom lebecsülni, abban viszont biztos vagyok, hogy tényleges megoldás még nagyon sokáig nem lesz egyikre sem – ha lesz valaha.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info