Írország, édesanyák és Tóta Warangy: kibújik a szög az indexes szarzsákból
2008-06-19. 07:00

Reggel még legyintettem, hogy teljesen fölösleges bármiféle megjegyzést fűzni az Indexen megjelenő úgynevezett glosszákhoz. Mi tudjuk, ők meg hiszik. Aki nem tudná: a glossza az egy olyan iromány, amelyhez hasonló egy közepes blogban naponta többször megjelenik úgynevezett poszt formájában, de az újságíró (aki nem is újságíró, hanem kommunikáció szakos bölcsész vagy egyenest zsurnaliszta) flancosabb név alatt dolgozik.

Szóval tudjuk, hogy az Uj Péter vezette szarrágó Index milyen, Worlukostul, videórovatostul, zsidóstul, mindenestül. Rohad. Legalább illik azokhoz, akikhez szól (gyk. a magyar nép vaskosabb rétege).

Tóta Árpád, technikai nevén Worluk „mester” (az vajon feltűnt-e, hogy ezek az emberek milyen szívesen használnak a sajátjuk helyett – hiszen a mimikri fajtajellegük – szerintük tekintélykeltő neveket ad verecundiam?) természetesen ugyanazt fújja, amit a balliberális média most egyszerre: fuj Írország, fuj. Unalmas, tudom. Aszongya Érie non coronat, s közben azt nem is tudja, hogy Ugocsa számunkra ma nem csupán azért fontos, mert egy latin sentenciából ismerjük. De ő az ilyeneket nem érti. Szerinte túlteng a demokrácia (látjuk, már ők is kimondják, hogy lehet ilyet: lehet az általuk befuttatott úgynevezett kvázi-demokrációból túl sok), az Európai Unió szétesik. Ámen, Árpád, ámen. Azért mégis legalább egy kicsit humoros, hogy fölháborítja a demokrácia élharcosait, hogy egyetlen ország egyáltalán meg merte kérdezni a lakosait egy jövőjüket elképesztő mértékben befolyásoló döntésről. Mertek népszavazást tartani gyakorlatilag egy új európai alkotmányról, mely bizonyos passzusai révén jóformán fölülírná minden egyes állam önrendelkezési jogát és alkotmányát. Igen, ezt írták alá a mi politikusaink anélkül, hogy lefordították volna nekik a több száz oldalas szöveget. Az pedig, hogy a lisszaboni szerződés egyébként is gyanúsan összecseng az úgynevezett szabadkőműves álomalkotmánnyal, már nem is lehet beszédtéma. De minket már az is önmagában megerősít abban, hogy az írek (ezért vagy azért, teljesen mindegy) jól döntöttek, hogy látjuk mennyire fölkavarja ez az olyan hiteltelen senkiháziakat, saját mocskukban fetrengő mocsokhányókat, mint Worluk.

A másik engem fölkavaró glossza (sőt glosszácska) még mindig főoldalas. Egy egész napot szerepelhetett ott, nyilván nagyon fontos és jó: Anyák, húzzatok dolgozni! Egy bizonyos Zappe Gábor a szerzője, akit nem kell ismerni sehonnan. Az Index bulvároldalának főszerkesztője, a Velvet színvonalát pedig talán nem kell bemutatni. Ha mégis, álljon itt az éppen most a Velvet főoldalán éktelenkedő hírcímekből néhány:

Pucéren melegítettek a német pornósok
Angelina Jolie 14 évesen késsel szexelt
Anettkától havi 300 ezret követel Rezső volt neje

Zappe tehát a valóban fontos hírekkel foglalkozik, meg szakértő apa is, miután sikerrel átörökítette a DNS-állományát egy nőnemű személy segítségével (azért ez szép eredmény, a hasonló embereknél nem szokás ellenkező neműt választani). Ettől mindjárt szakember lett, így az Index Poronty (már ez a szó is jellemző) mellékletében 2006-ban megszívlelendő dolgokat írt:

„A csecsemő lázmérős szaratása férfimunka. Az anyák beszariak (haha), ezért nem merik megfogni a kölköt, felhajtani a lábát és fogni a lázmérőt – klasszikus, higanyos darab, semmi fülhőmérő vagy ilyesmi, mert az méreténél fogva maradandó károsodást okozhat – és bedugni a kölök fenekébe. Beljebb kell nyomni, úgy négy centire, kicsit mozgatni, körbe-körbe, kicsit ki-be, amíg el nem érjük a kívánt hatást. A lényeg: nem megijedni, nyomni, forgatni.”

Na, Zappe, látom mégis akad ott egy kis fartúrási gyakorlat!

A glossza a szokásos baloldali érvekkel indul, eddig unalmas is: mindig kértek, hülye gójok, csak kérni tudtok. Demagógia lenne arról értekezni, hogy rokkant édesanyám egy évre 22 000 forintos utazási támogatást kap (ebből kell megoldani az éves BKV-bérletet, mely ára 80 850 forint, de lépcsős buszra, villamosra úgyse tud szállni, hiszen éppen azért kap támogatást, mert mozgássérült, ugye), míg Gyurcsány blogja után most egy kormányzati weboldal is kétszázmillió forintba került. Maradjunk akkor annyiban, hogy az anyák kérnek, pedig nem kellene.

Nem ezzel van a baj. Valóban hozhatóak föl értelmes érvek amellett, hogy ne fizessen az állam három éven keresztül az anyának csak azért, mert csinált valamit, ami kicsi. (Lássuk meg a gazdasági érdekeket: kicsi, csúnya, vörös, szarik, sír, csak éppen nem teszi a bankba a pénzét, nem adózik, nem küld emelt díjas SMS-t sehová. Amíg meg nem nő, ezeknek szart se ér.) Nem az a felháborító, hogy ilyen stílust enged meg magának ez a sunyi kis svéd (lehet, hogy eltévesztettem a származását) az anyákkal szemben, akik a magyarság számára már akkor szentként tisztelt képviselői voltak a társadalmunknak, amikor az ő ősei Kazárföldön falloszimádtak, sokkal inkább az idegesít, hogy egyenlőségjelet húz az ember (magyar) és kurvára nem ember (cigány) között. Lehet rasszisztázni, az vagyok. A magyar nem cigány. Cigányosodik egy rétege, de egészében soha nem lesz az. Zappe, vésd a fejedbe, ne kelljen beleverni: magyar≠cigány.

Valóban, a cigány csak úgy fossa a világba a fattyait, röpül ide-oda a leendő késelő kancigány, némelyiket még jól meg is tapossa, hátha úgy több segélyt kap érte. Most, hogy már pénzt akarnak adni nekik azért, hogy bölcsődébe járassák a porontyot (itt használható ez a szó), már a magyarok nem tehetik meg jó szívvel. Ki akarná a gyerekét egy olyan csoportba adni, ahol az Oláh Bélukának épp azt tanítják, hogy nem illik a szoba közepére szarni? Nem, Béluka, megenni sem. Azzal, hogy pénzzel elérik, hogy oda járjon a kölyke, a többi gyermek félreszocializálódik: csak úgy tud majd érvényesülni, ha átveszi a stílust, sőt keményebb lesz, mint a Béla. Tíz évünk sincs már.

Az anyáink, Zappe, nem azért sírnak, mert nem kapnak pénzt. A cigányokon kívül senki nem várná el, hogy a pénzt az államtól kapja. Mi dolgozni szeretnénk, adóznánk. Így tanultuk, ez a hagyományunk. De ti, ezek nem engedik, hogy így legyen! Persze, hogy elfogadja az asszony a szaros húszezrest havonta, ha a férje, bármit is tesz, nem visz haza annyit sem, hogy a gyermeknek valót kényelmesen biztosítsák. Ez nem periféria, nem ritkaság: sokan vannak így. Amíg azok ott fönt, akik az előző rendszer bűnöseinek gyermekei, unokái, kegyeltjei, lopják a mi pénzünket, fizetnek téged és a hozzád hasonló ingyenélő pondrókat, biztos lehetsz benne, hogy el kell fogadnia az anyának a pénzt. Talán ott apuci nem azért kap szép keresetet, mert az Indexre, meg a Velvethez írja a szaros gondolatait. Pedig hidd el, ehhez még középszerű apának sem kellene lennie.

Blogin - Bombagyár.hu

Anyák, húzzatok dolgozni!

Zappe Gábor

Adjon az állam még több pénzt, és még később kelljen visszamenni dolgozni, és akkor lesz az országban jó sok gyerek. Bölcsi nem kell, a gyerek maradjon az anyja szoknyája mellett jó sokáig - foglalható össze a Szonda Ipsos felmérésének lényege, melyet a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készítettek, és amelyet a Népszabadság ismertetett.

Az eredmény igazából nem meglepő, legfeljebb szomorú. Mert mi sem egyszerűbb, mint kérni, kérni és kérni, ha meg a sok kérésnek általában kapás a vége, miért is tennének máshogy az anyák, bár a felmérés nem körükben készült, a biztosok az egész magyar nép véleményére voltak kíváncsiak. És a magyar nép a konzervatívnál is konzervatívabbnak mutatta magát.

A "gyerek maradjon minél tovább az anyja mellett" felfogás nem csak idejét múlt, de a gyerekre is káros, remek módszer arra, hogy jó sok antiszociális, kommunikációképtelen, de legalább elkényeztetett kisköcsög lepje el az iskolákat és játszótereket. Aztán meg mindent. Mellesleg az évekre otthon ragadó anyák tudata beszűkül, kapcsolatukat nem csak a munkahelyükkel veszítik el bepótolhatatlanul hosszú időre, hanem a világgal is, a játszótéri anyuka nem véletlenül lett külön kategória. Ugyanaz a ruha ősszel és tavasszal, egy lazább nyáron, meg egy kabát télen.

Meg a sírás, hogy az állam nem ad eleget. De miért is kell három évig, lehetetlenül kevés pénzzel, havi bő húszezer forinttal támogatni valakit, hogy otthon legyen? Mert történelmileg így alakult ki, meg mert ezzel is el lehet takarni egy adag munkanélküliséget, és addig se önkormányzati segélyt kap az anya, hanem államit. Pedig nem jó senkinek, se anyának, se gyereknek, nekem, mint adófizető apának meg végképp nem.

De ha véletlenül valaki ezt megemlíti, azonnal gyerek-, anya- és magyarságellenes idegenszívű lesz, holott Európa fejlettebb részén évtizedek óta jóval rövidebb időre jár pénz, mert a nőnek nem a játszótér és a cumisüveg a természetes közege, hanem az alkotó munka. Amivel egyébként jóval többet megkereshet, mint a nyamvadt gyes.

Úgyhogy húzzatok dolgozni anyák, bármit is mond a magyarok többsége.

(Zsindex)