Olvastam a levelét, melyet Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének írt (a helyesírás alapján nem Ön, hanem a sajtósa, de ennek most nincs jelentősége). Engedje meg, hogy reagáljak némely állítására, valamint kitérjek az Ön személyét és hitelességét érintő anomáliákra.

Kezdjük azzal, hogy Ön „a hazáját szerető és az országát féltő büszke magyar roma hazafiként” hivatkozik magára, aki azért fordul Orbán Viktorhoz, hogy „a magyarországi romák és a többségi társadalom viszonyát ne tehessék tönkre a jövőben olyanok, akik számára ez a kérdés sokszor valóban nem több, mint politikai haszonlesés”.

Ha ennyire azon dolgozik, hogy béke legyen a többségi társadalom és a cigányság között, akkor két évvel ezelőtti Instagram-bejegyzésében mégis miért emelte ki külön azon újságírók bőrszínét, akik írni merészeltek az aktuális botrányáról? „(…) idáig a romák edukálása volt a célom, most már a fehér újságírók Erkölcstana! ELÉG!!!”

Vagy úgy gondolja, Lesi úr, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek? Ha Ön értekezik fehér újságírókról, az rendben van, de ha valaki egy bűncselekmény kapcsán megemlíti, hogy az elkövető cigány származású, az rasszista?

De beszélhetünk egy idén júniusi videójáról is, amiben hullarészegen adott nehezen félreérthető választ azoknak, akik meg merték jegyezni, nem biztos, hogy annyira jó ötlet teljesen meztelen képet közzétenni a kétéves kislányáról a közösségi médiában.

„A bennem rejlő roma azt mondaná, hogy a rák egye ki azt a bolond paraszt formátokat” – hangzott el szó szerint az Ön szájából. Feltételezem, a paraszt szó itt nem a földműveléssel foglalkozókat jelöli, hanem – bevett cigány szóhasználattal – a magyarokat.

Gondolom, Ön szerint ez is teljesen rendben van, ugye?

Mostani levelében azt írja, hogy a többségi társadalom „idegenkedő hozzáállását” nehéz lebontani, mert „nemcsak arra kell törekednünk, hogy ne hagyjuk beigazolódni a velünk kapcsolatos sztereotípiákat, hanem meg kell küzdenünk azzal is, hogy bizonyos politikai szereplők és vállalhatatlan ideológiákat vallók folyamatosan arra törekednek, hogy a magyar társadalom több mint 10%-át kitevő romákat kollektíven hibáztassák.”

Még szerencse, hogy Ön egyszer sem hagyott beigazolódni semmiféle sztereotípiát. A már említett két megszólalásán kívül idézzük fel, hogy 2014-ben milyen törvénytisztelő módon ült részegen volán mögé, és balesetezett, majd az egészet ráfogta arra, hogy a gyereke rosszul volt, és gyorsan kellett cselekednie.

Ahogyan Ön szerint bizonyára az is a cigányság törvénytisztelő, dolgozó részére jellemző, hogy szamurájkardokat tart otthon. Ez még a liberális RTL-nek is sok volt, és megkérték, hogy tegye el ezeket a fegyvereket, hogy ne látszódjanak a Vacsoracsata című műsorban.

Ön mostani levelében azt kéri Orbán Viktortól (egyébként nagyon helyesen, hiszen a kétharmados kormánytöbbség az elmúlt 13 évben nem sokat tett a közbiztonság javítása érdekében), hogy „szigorítsa a jogszabályokat, illetve követeljen meg szigorúbb eljárásrendet annak érdekében, hogy az élet kioltására alkalmas vágó-szúró eszközök ne kerülhessenek közterületekre, illetve a legszigorúbb szabályozás kísérje ezek bárhol is történő megjelenését”.

Ez mind szép és jó, de biztos, hogy ebben a témában Ön a leghitelesebb személy a szamurájkardjaival?

Vagy ezt a jogszabályt is olyan rugalmasan értelmezné, mint a gyorshajtásra vonatkozó magyar törvényeket? Videóra venni és az Instán posztolni, hogy 100 km/h-val száguld a Margit hídon, az belefér, ugye? Főleg úgy, hogy 2019-ben a kisfiát egy autó gázolta halálra – pedig ott még gyorshajtásról sem volt szó.

Arra kéri a miniszterelnököt, hogy „segítse elő, hogy a cigánybűnözés és a cigánybűnöző kifejezések kikerüljenek a politikai közbeszédből”. Biztos, hogy a kifejezéssel van gond, és nem a jelenséggel, amit jelöl?

Nem emlékszem, Lesi úr, hogy az elmúlt években akár csak egyszer is levelet írt volna a cigányság bűnözői életmódot folytató tagjainak, hogy kezdjenek el tisztességesen élni, ne erőszakoljanak meg nyugdíjas néniket, ne szúrjanak le élsportolókat, és ne terrorizálják a többségi társadalmat (beleértve a normális cigányokat is) nap mint nap.

De még azt sem mondhatja el magáról, hogy a jó példával élen járna. Éppen ellenkezőleg: Ön azt a képet közvetíti a cigány és nem cigány fiatalok felé, hogy nem a tisztességes munka, hanem a magamutogatás, a luxussal való flexelés és az állandó botrány a siker kulcsa.

Ezek után elég nehéz az Ön levelét a magyarországi közállapotokért és a társadalmi békéért való őszinte aggódásként értelmezni.

Nem inkább arról van szó, Lesi úr, hogy így próbál középpontba kerülni, eljátszani az ügyeletes jóembert, és elfeledtetni, hogy pár héttel ezelőtt életveszélyesen száguldozott a Margit hídon?

Tisztelettel,

Horváth Tamás,
egy aggódó magyar hazafi