Innentől a feladat egyszerű. Cseréljen ki az olvasó pár kifejezést, helyettesítse be Vona Gábor mostani helyzetébe és céljaiba, beleértve természetesen a Második Reformkor (2RK) című újdonsült pártot is (igen, tudom, hogy a politikában ez a 2RK egy meglehetősen szokatlan rövidítés, amely inkább lehetne a Star Warsból egy robot kódneve, semmint egy párté, de most ezen ne akadjunk fenn).

Gattyánnal ellentétben Vona helyzete azonban súlyosabb. A milliárdos biztos háttérrel a háta mögött, unalomból (no meg fideszes unszolásra) alapított egy tisztázatlan és fogalmatlan politikai szervezetet, amíg a Jobbik egykori elnöke oda megy vissza, ahonnan jött. A „biztos színpad” neki az „elemzés” és a különböző közéleti műsorokban való szereplés volt – amit ha kiegészítünk az egyéb elfoglaltságokkal: könyvkiadás, feltételezhető megtakarítások a politizálás arany éveiből stb. –, vélhetően átlagon felüli megélhetést biztosított neki. Ám ő a választások előtt pár hónappal (!) mégis pártot alapít. Ezek szerint talán ő sem boldog, és „akarja a hatalmat”?

Persze. Éppen ezért nem érthetetlen a Második Reformkor megszületése, számított az egykori elnök visszatérésére mindenki, aki kicsit is konyít a politikához. Meg ugye amúgy is választások előtt vagyunk, ilyenkor divat a pártlapítás, nemcsak az országgyűlési, de a helyhatósági választások előtt is. Mesterházy és Jakab már rajtvonalhoz állt, hozzájuk csatlakozhat Vona és köre.

Alapítvány – egyesület – párt. Nem ritka transzformáció ez, ha pártokról beszélünk, nyilvánvaló volt, hogy Vona Gábor nem azért szervez programokat egy egyesülettel, mert unatkozik vagy ez a végcélja. Ilyetén ezért pálcát törni felette nem is lenne illendő, hovatovább a 2RK lehetőségeit meglehetősen szűkösnek látom, így különösebb aggodalomra sincs ok, ami a jobboldalt illeti.

A „törzsi viszályok” és „lövészárkok” Vona korábbi retorikájához tartoznak, valamint azzal sem találta fel a spanyolviaszt, hogy „ügyek mentén” akarnak politizálni ideológiák helyett. 2023-at írunk, tisztában vagyok vele, hogy a túlságosan kötött és merev ideológiák kora a politikában lejárt, vagy legalábbis szünetel, azonban ez nem jelenti azt, hogy a ló túlsó oldalára szeretne sodródni a mai kor embere. Magyarul az arculat teljes hiánya pontosan azt eredményezi majd, amit a delikvens el akar kerülni: az üzenet és mondanivaló teljes hiányát. Így működik az ember, arculatra, véleményre, üzenetekre vágyik egy-egy értékrend, világnézet mentén, egyszerre szilárd és az észszerűség mentén formálható közegre, csupán az változott meg, hogy ezeket hogyan közvetítjük és mennyire vagyunk rugalmasak, hogyan tudjuk átadni az elképzeléseinket. A mai kor embere számára a 20. század túlságosan merev és kötött, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen háttérbe szorultak volna a világnézetek, csak más lett a szerepük.

Egyáltalán kiket akarnak megszólítani? A politikától eddig távol maradókat nem könnyű, hiszen okkal maradtak eddig ott, ahol, nagyon szerencsés csillagzatnak kell ahhoz összeállni, hogy ez lehetséges legyen, és természetesen csak erre a táborra támaszkodni – még ha sikerül is – nem elég. Kétlem, hogy a fideszesek átszavaznának, a baloldalt nem fogja érdekelni Vona „árokbetemetése”, és azt sem gondolom reálisnak, hogy a Mi Hazánktól szerezzen voksokat. Telített a piac a szó szoros értelmében, amit még súlyosbít a tény is, hogy az embereket egyre kevésbé érdekli a pártpolitika – valljuk be, az ő szemszögükből ez érthető.

Az egykori jobboldali radikális pártelnök a 2RK zászlóbontóján teljes tabula rasa-t hirdetett. Mindenkitől bocsánatot kért, amelyben én igazából nem látok kivetnivalót. Joga van változtatni valakinek a világnézetén, nem biztos, hogy „úgy halunk meg, ahogy éltünk”, a probléma akkor van, ha a fordulat után az illető elkezd köpködni visszafelé. Vona egy egészen meglepő húzással vette el ennek még a legapróbb lehetőségét is – bocsánatot kért az egykori harcostársaktól is, jelezve ezzel, hogy tényleg új életet kezd.

Ellenben ez az új élet tele van buktatókkal. A túltelítettség, az „ügyek mentén való politizálás” és az általános politikai fásultság nem túl jó kombó, sokszor még azoknak a pártoknak is fejtörést okoz ez az apátia, amelyek biztos háttérrel rendelkeznek. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy a Második Reformkor mögött nincsen világnézeti mondanivaló... hát, nem lennék a vezérkar helyében (a „törvényjavaslat-gyártás” – amit Vonáék részben terveznek – pedig a kutyát nem fogja érdekelni).

Az márpedig világos, hogy Vona Gábornak nincs több esélye. Ha most nem tudja megvalósítani elképzeléseit, nincs több lehetőség a visszatérésre, habár 2023-ban a politika világában soha ne mondd, hogy soha. Viszont egy kétszeresen bukott politikai vezetőt már szakértői műsorokban sem biztos, hogy szívesen látnának, így ha a 2RK befuccsol, oda is nehéz lenne visszatalálni. Ergo Vona vagy imád kockáztatni, és hajtja a „hatalom akarása”, vagy az elmúlt években olyan egzisztenciális hátországot épített ki magának, amely biztos megélhetést nyújt neki vereség esetén is. Harmadik lehetőségként pedig kapott „egy kis ösztönzést” a NER-től, azért ezt se zárjuk ki teljesen.

A magam részéről én nem fogadnék nagy összegben a Második Reformkorra, és habár az idő általában igazolni szokta a gondolataimat, láttunk már meglepetéseket. Esetleg arra talán jó lesz a 2RK, hogy tovább szakadjon a még megmaradt Jobbik. Talán páran visszatérnének egykori mesterükhöz Gyöngyösi helyett.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info