Ebben a nagy "szabadságban", a "demokratikus világban" – a "rasszizmus" elleni lankadatlan harc közepette –, eljutottunk arra a pontra, hogy bizonyos ellenségnek kikiáltott népcsoportok, illetve a nevükben fellépő szervezetek cselekedeteinek előzményeit, okait vizsgálni szigorúan tilos. Ha valaki mégis megteszi, az "gyűlöletet kelt", "náci", vagy éppen "támogatja az agressziót, a terrorizmust". Bezzeg, amikor a világot uraló birodalom gaztettei kerülnek szóba (persze a nyugati média igyekszik úgy tenni, mintha ezek meg sem történtek volna), akkor mindig mindenre van magyarázat. Miért kellett például atombombát dobni Hirosimára és Nagaszakira, meggyilkolva több százezer japánt, főként polgári személyeket? Mert a partraszállás több százezer amerikai életébe került volna, és ebben az esetben a háború még évekig elhúzódik – hangzik a tömeggyilkosság indoklása –, vagyis a "kisebbik rosszat" választották. Hát persze.

Miért kellett a második világháború idején német városokat válogatás nélkül porig bombázni, civilek, nők és gyermekek százezreit tudatosan lemészárolva? Hát mert ugye a felfoghatatlan gonoszságú, az egész világot kegyetlen uralma alá hajtani szándékozó Hitlert és a nácikat másképpen nem lehetett megállítani. Kételkedni a nácik eredendő aljasságában senkinek sem ajánlott. No és miért indított az USA háborút Afganisztán, Irak, majd később Líbia ellen 2001-et követően, és mit keresnek amerikai katonák Szíriában (és amúgy a világ számos pontján, közel 800 katonai támaszponton)? Ők csak harcolnak a "terroristák" ellen (hogy kik a terroristák, azt ők mondják meg, mint ahogy azt is, ki a "náci", a "rasszista", a "gyűlöletkeltő", a "demokráciákat fenyegető" és egyéb kiirtandó eretnek), akik 2001. szeptember 11-én megtámadták Amerikát, ezen kívül pedig semmi mást nem akart a jóságos Uncle Sam, csak demokráciával és szabadsággal kívánta megajándékozni a Közel-Kelet mélységes elmaradottságban élő népeit. De balliberális értelmiségiek előszeretettel magyarázzák a magyarság trianoni tragédiájának okait és előzményeit is (persze ők hazánk megcsonkítását a legkevésbé sem tartják tragédiának), élvezettel mutatva rá a magyar nemzet állítólagos "hibáira", sőt "bűneire", melyek következményeképp a "trianoni béke" szerintük "elkerülhetetlen szükségszerűség" volt.

Szempillantás alatt semmivé foszlik azonban a bal-, és bizony immár a megszeppent jobbliberális értelmiségiek, politikusok és médiájuk minden elemzőkészsége, mihelyst a nyugati világ urainak célkeresztjébe került szervezetekről, népekről van szó! A mai napig legfőbb közellenségnek a globális birodalomban (és bizony annak határain is túl) a nácik és a fasiszták számítanak, akiknek rettenetes tetteire semmiféle magyarázat nincs, és nem is lehet! Aki a nácizmus, fasizmus megjelenésének, követői rettenetes cselekedeteinek előzményeit, okait keresi, az "maga is náci", "mentegeti a népirtást", sőt nyilvánvalóan "újabb népirtást akar elkövetni". (Az igazságtalan versailles-i békének a vesztesekre nézve katasztrofális következményekkel járó rendelkezéseit óvatosan meg lehet ugyan említeni, mint a nácizmus, fasizmus egyik legfőbb kiváltó okát, de azért túlságosan nem tanácsos elidőzni ennél a témánál.) A náci és a fasiszta lényegénél fogva borzalmasan aljas, minden ok nélkül ölni és pusztítani akar, végső soron nem is tekinthető embernek – harsogják tankönyvek, dokumentum- és játékfilmek, történészek, újságírók és politikusok a nyugati világban. Így azután sajnálni sem kell azokat a civileket sem – legyenek akár nők, gyerekek –, akik ezeknek a vadállati lényeknek az uralmát fenntartották, illetve eltűrték.

El kellene hinnünk továbbá, hogy Vlagyimir Putyin "kiprovokálatlan agressziót követett el békés, demokratikus szomszédja ellen", mi több, az orosz elnök valójában a "Szovjetunió visszaállítására", sőt az "európai országok megtámadására is készül". A balliberális megmondóemberek és a végletekig elhülyített közönségük minden fenntartás nélkül vadul gyűlöli Putyint és immár a "világuralomra törő", "vérengző" oroszokat általánosságban (persze itt szó sincs gyűlöletkeltésről, rasszizmusról, kollektív bűnösségről), ugyanakkor a kóserkonzervatívok azért kétségkívül rávilágítanak bizonyos előzményekre és összefüggésekre. Igaz, azt azért nekik is muszáj kihangsúlyozniuk, hogy "Oroszország agressziót követett el", azonban a jobbliberális elemzőknek megengedett felemlegetni a Majdan téri, CIA szervezte puccsot, a minszki megállapodások be nem tartásának és a NATO-terjeszkedésének végzetes következményeit, a donbaszi oroszok elnyomását, az ellenük indított katonai akciókat, sőt az Ukrajnában zajló vérontás "proxyháború jellegét" is. Természetesen, ha az ukrajnai öldöklés említett előzményeit számba vesszük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy esetleg nem Oroszország követett el agressziót, hanem az Ukrajna belügyeibe durván beavatkozó USA. ("Fuck The EU Viktoria Nuland" szavait nem illik ugyan a fősodratú hazugsággyárakban elemezgetni, de azért a lényegre világítanak rá.) Minderről azonban nem tanácsos elmélkedni a "demokratikus jogállamokban", miként a borzalmas vérontás nyerteseit (Black Rock, fegyvergyárak és társaik) sem ajánlatos senkinek reflektorfénybe állítani. Aki ugyanis megteszi, búcsút mondhat politikusi, újságírói vagy tudományos karrierjének.

A megtévesztően "izraeli-Hamász háborúnak" nevezett vérengzés értelmezése azonban immár a legkisebb mozgásszabadságot sem biztosítja. Itt már az egyetlen hivatalos narratívát kell kötelezően hirdetniük balliberálisoknak és kóserkonzervatívoknak egyaránt. Legfeljebb a "konfliktus eszkalációjának veszélyeire" hivhatják fel óvatosan a figyelmet. A propagandagépezet a "jól bevált" séma szerint működik: akárcsak a nácik, a fasiszták, a vietkong, az al-Kaida terroristái, a tálibok, Szaddám Huszein, Moamer Kadhafi, úgy a Hamász harcosai és hívei is mind-mind "felfoghatatlan gonoszságú, tömeggyilkosságra törekvő vadállatok, akik minden ok nélkül pusztítanak". A nyugati propagandagépezet megkérdőjelezhetetlen állítása szerint a "Hamász nevű terrorszervezet 2023. október 7-én, váratlanul, minden ok és előzmény nélkül bestiális kegyetlenséggel támadt rá békés izraeli polgárokra, köztük nőkre és gyerekekre, akik közül sokakat megölt, megkínzott csecsemőket lefejezett, és túszokat is szedett." (A csecsemők lefejezéséről szóló történetek hitelességét nyugati források is cáfolták.)

De míg az USA és csatlósainak elképesztő vérengzéseire mindig megkapjuk a megnyugtatónak szánt (általában részben vagy teljesen hamis) magyarázatot, jelen esetben azonban tilos az előzményekre és okokra ráirányítani a figyelmet. Hiszen a terrorizmust nem szabad mentegetni! Holott még az ENSZ-főtitkára is – meglepő bátorságról tanúságot téve – rámutatott: noha a Hamász október 7-i véres cselekményei kétségkívül terrorizmusnak minősíthetők, azonban "nem légüres térben következtek be". Az elemzők, újságírók, megmondóemberek kötelessége lenne bemutatni az előzményeket! Szólniuk kellene az arabok megkérdezése nélkül nyélbe ütött 1917-es nagyhatalmi egyezségről (Balfour-deklaráció), a tömeges zsidó bevándorlásról, a palesztin ellenállásról, az ENSZ 1947-es felosztási tervének igazságtalanságáról, a Nakbáról, vagyis 750 ezer palesztin elüldözéséről 1948-ban, a Deir Jaszinban és másutt elkövetett vérengzésekről, Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia elfoglalásáról, az illegális ciszjordániai izraeli telepekről, a palesztin állam létrejöttének megakadályozásáról, a palesztinok életterének folyamatos szűkítéséről, az életüket ellehetetlenítő rendszabályok sokaságáról, az izraeli börtönöket 1967 óta megjárt sok százezer (egyesek szerint egymillió) palesztinról, az október 7-i támadás előtt a zsidó állam büntetésvégrehajtási intézményeiben raboskodó 5200 fogolyról (akik között kiskorúak és nők is szép számmal vannak), a Gázai övezet 16 éve tartó blokádjáról, valamint a Hamász ellen 2007 óta indított négy háború sok ezer polgári áldozatáról, köztük sok gyermekről. Minderről említést tenni is tilos a hivatalosnak nevezett nyugati médiában! Mint ahogy arról sem szabad beszélni senkinek, hogy ebben az évben megszaporodtak a telepesek palesztinok elleni támadásai, jelentősen nőtt a megölt palesztinok száma, valamint az Al Aksza mecset egyre fokozódó mértékben vált az ellenségeskedések színterévé.

Természetesen Izraelnek is megvannak a maga érvei, melyeket viszont fennen hangoztatnak a bal- és jobboldal politikusai, megmondóemberei és médiumai: Palesztina földjén az ókorban már létezett Izrael állam, tehát ők előbb voltak ott, mint az arab palesztinok (kivéve természetesen, ha a palesztinok a filiszteusok leszármazottai, de erről persze nemigen esik szó), idegen birodalmak katonái űzték el őket a szülőföldjükről, de gyakran kegyetlenül bántak velük a szétszóratásban, a megkülönböztetés, a súlyos pogromok, majd főként a holokauszt következményeképpen igenis szükséges volt tehát egy zsidó állam létrehozása, melyben biztonságban élhetnek. Csakhogy a "gyűlölködő palesztinok a tengerbe akarják őket szorítani", nem hajlandók megtűrni őket maguk mellett, holott palesztin állam, sőt ilyen nép sem volt a cionisták szerint soha, de kegyetlen terrorista akciókat indítottak a békés izraeliek ellen, öngyilkos merényleteket is elkövettek, mert a palesztinok minden ok nélkül gyűlölik a zsidókat, lehetetlen tehát velük együtt élni, szegénységüket, nyomorukat, a saját államuk hiányát pedig csakis saját maguknak köszönhetik. Mindamellett pedig a nyugati propagandagépezet szerint Izrael a "Közel-Kelet egyetlen demokráciája", "hadserege a legerkölcsösebb a világon", újabban pedig egyre hangsúlyosabban kezd megjelenni a dogmatikában, hogy – miként Ukrajna az oroszok ellen védi a demokráciát és az "egyetemes emberi értékeket" – "a zsidó állam a demokrácia védelmezője a terrorizmussal és az iszlám radikalizmussal szemben".

Mellébeszélés, elhallgatás, a kötelező lózungok hangoztatása, valamint a "mi harcunk mindenki harca" típusú felszólítások helyett vizsgáljuk meg az alábbi térképet, valamint grafikonokat, majd válaszoljunk néhány alapvető (nem túl nehéz, inkább költőinek és tabudöntögetőnek tekinthető) kérdésre.

Mégpedig:

2000 óta 99 968 palesztin és 11 949 izraeli szenvedett sérülést a két fél összecsapásai, katonai akciók, támadások, bombázások során. Nézzük meg a 2017., a 2016., a 2015. és a 2014. esztendőben megsebesült palesztinok és izraeliek számát bemutató táblázatok adatait:

(Kuruc.info)