Magyarországot azonban a gyenge nemzeti ellenállás és a gyarló, gyáva politikusok vagy dilettáns vezetők miatt már korábban megszállták a nemzetközi liberális erők, s most azt látjuk, hogy évről évre egyre keményebb, bátrabb és kitartóbb hazafias ellenállás kezd kibontakozni, a hatalom pedig ezt látva egyre idegesebb. Ez az igazi győzelem és eredmény!

Néhány félreértést és dezinformációt azonban tisztáznunk kell! Egyrészt minket nem érdekel, hogy az emberek kivel mit csinálnak a hálószobájukban. Tény, hogy a homoszexualitás – mint a természetben felbukkanó rendellenesség – egyidős az emberiséggel, s annak ellenére, hogy a szexualitásnak értelme és gyümölcse (a gyermek) csak egy nő és egy férfi kapcsolatában van, tudomásul kell vennünk, hogy léteznek buzik, akiknek jó az, ami számunkra természetellenes, és kész. Az ő magánügyük, ahogy a mi hálószobatitkaink meg a mieink. A „Gay Pride” parádék azonban nem erről szólnak. A nemzetközi szervezők a világ minden pontján összehangoltan igyekeznek felborítani a társadalmi békét azzal, hogy az 1969-es sátáni esztendőre emlékeznek, amikor New Yorkban a Stonewall nevű buzibárnál sörösüvegekkel, kövekkel, Molotov-koktélokkal támadtak az őket igazoltató rendőrökre az agresszív buzik. Ugye milyen érdekes? Ugyanezek a buzik most fölháborodottan csőcselékeznek, és a vérünket követelik, mert a mieink is hasonló eszközökkel védekeznek a törvénysértő rendőrség támadása ellen, s tiltakozni merészelünk erkölcs-, társadalom- és családromboló, vallásgyalázó, felforgató parádézásaik, tömeges közerkölcssértéseik ellen. Idén is volt a buzimenetben papnak öltözött homokos Bibliával és feszülettel, valamint akadt Jézust gyalázó transzparens, ami nem véletlen, hiszen a Biblia kiirtandónak mondja a homoszexualitást.

Most azonban egyértelmű provokációként még nemzeti szimbólumainkat is bemocskolták egy – a „gay pride” szivárványszíneire festett – történelmi Magyarország transzparenssel. Azzal pedig, hogy a fenyegetések hatására kénytelen volt az SZDSZ, a Tilos Rádió és más magyarellenes csoportosulás is a menettel vonulni, egyértelművé vált, hogy kikkel állunk szemben. Valójában tehát ez ellen a sötét erő ellen kellett kiállni a magyar hazafiaknak.

Tisztázni kell azt a félreértést is, hogy a mi oldalunkon nem volt szervezés. Dehogynem! Hónapok óta hívtunk mi is mindenkit az ellendemonstrációkra, nemcsak nyilvánosan, hanem személyes kapcsolatokon keresztül. Ahogy tették ezt rajtunk kívül mások is. Külön köszönet és dicsőség a szurkolói csoportoknak és a Magyar Önvédelmi Mozgalomnak, akik derekasan és bátran viselkedtek. Ugyanígy köszönet és dicsőség minden harcosnak, aki ott volt július 5-én. Hunnia katonái, a betyárok – közöttük Budaházy Gyuri és jómagam – ígéretünkhöz híven ott voltunk az első pillanattól az utolsóig, a Liszt Ferenc tértől a Városligetig. Mindent a saját szemünkkel láttunk. Tudjuk tehát, mi történt, s kik voltak ott és kik nem. Tekintettel arra, hogy az egyik legfontosabb július 5-i tapasztalat az volt, hogy immáron rengeteg civil ruhás rendőrt építenek be a hazafiak sorai közé, azzal a céllal, hogy a hangadókat és az ismert arcokat kiemeljék (ahogy most ezt tették Hubatkával, a Szent Korona Rádió vezetőjével, illetve a már hazafelé tartó Budaházy Gyurival is, aki csak hosszas üldözés után menekült meg), nekünk természetesen álcázni kellett magunkat, nehogy az illegitim hatalom törvénytelen rendőri akciójának áldozatai legyünk. Ez olyannyira jól sikerült, hogy még az a hazafi sem ismert fel, aki a Városligetben, a rendőrsorfallal szemben álló csoportban fennhangon hirdette, hogy „Budaházy és Toroczkai cserben hagyta őket, mert idehívta az embereket, miközben ők nincsenek is itt”. A körülöttünk állók szeme láttára felelősségre vontam, de még ekkor sem ismert fel, így kénytelen voltam leleplezni magam. Ideje lenne egy kicsit gondolkozni, mellesleg a rémhírterjesztőket háborús időszakban halállal szokták büntetni.

Nem mi – Hunnia katonái vagy a vármegyések – voltunk azonban csak ott, hanem a megszületett magyar nemzeti ellenállás számos csoportja. Összességében sok csoportban több ezren voltunk, melyből mindössze 57 embert tudtak előállítani. Nemhogy szervezetlenség nem volt, éppen ellenkezőleg: soha még ilyen profin nem oldotta meg a nemzeti ellenállás a küzdelmet. Az egymással csak legfeljebb laza kapcsolatban álló csoportok a menet útvonalán több helyen sorakoztak föl, a Liszt Ferenc téren, a Jókai téren, a kis utcákban, az Oktogonnál és a Hősök terénél. Csak így lehetett eredményt elérni a 6 ezer (!) főt felvonultató rendőrség, pontosabban a rezsim serege ellen, amely ismételten bizonyította, hogy méltó az ÁVH elnevezésre. A hatalom törvénytelen eszközökkel elnémíttatta a nemzeti hírportáljainkat (ez egy terjedő rémhír, ugyanis a Kuruc.infót nem a hivatalos magyarországi hatalom némította el, a kisebb nemzeti hírportálok pedig azért nem működtek, mert nem bírták a portálunk hiányában előálló olvasói terhelést - a szerk.), s a karhatalom többek között már a délelőtt folyamán lerohanta, vegzálta kis csapatunkat, akikkel a Lurdy Ház parkolójában gyülekeztünk. A harcot megint ők kezdték azzal, hogy a Liszt Ferenc téren a bejelentett demonstráción mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül, néhány tojás eldobása után (ami pedig törvényes tiltakozási forma) nekirontottak a tömegnek, és a rendkívül maró könnygázzal közelről az addig teljesen békés emberek – közöttük nők, idősek és gyermekek – arcába fújtak, akik aztán rémülten próbálkoztak menekülni, egymást majdnem letaposva. Ha nem nemzeti érzelmű, harcedzett emberekről van szó, valószínűleg le is tapostuk volna egymást, így azonban az elesetteket is felkarolták a mieink. Ezután a rendőrségi támadás és provokáció után már senki sem csodálkozhat azon, hogy harcok alakultak ki. Utcáról utcára haladva, látva a mindvégig a fejünk fölött köröző helikoptereket, azok a filmek jutottak eszembe, amelyekben a zord jövőben szabályos embervadászatokat tartanak. Valójában már itt is ez folyik. Azokra a magyarokra, akik öntudatosak és ki is mernek állni a magyarság értékeiért, ugyanúgy vadásznak, immáron a szó szoros értelmében.

Kitűnő ötlet volt a fő ütközetet a Hősök terén és a Városliget erdejében tartani, ahol a helikopterek nem láttak minket rendesen a fáktól, s ahol nincs minden négyzetméteren egy térfigyelő kamera. Mindössze azt a szegény násznépet sajnáltam, akik közé Vajdahunyad várának tövében az ÁVH könnygázgránátot lőtt, s akiknek az esküvői videóján az ifjú pár mögött a háttérben egy csoport símaszkos, karókkal felszerelkezett csapatot üldöző robotzsaru fog látszani.

Nézzük a tényeket, lássuk a július 5-i összecsapások mérlegét, eredményeit:

- Előzetes mozgósításainknak, felhívásainknak köszönhetően először a rendőrség betiltotta a provokatív buzifelvonulást, s a politikai vezetőknek kellett kézi vezérléssel elérni, hogy mégis legyen menetelés. Ezzel ismét lehullott a lepel a hatalomról.

- Nem indult el az egész Nyugat-Európa aberráltjait összegyűjtő karaván, amelynek a végállomása Budapest lett volna.

- A korábbi évekhez képest jóval visszafogottabban, kevésbé provokatívan, közszeméremsértően viselkedtek, illetve öltözködtek a homoszexuálisok.

- A legszebb győzelem, hogy végül elmaradt az '56-osok emlékét is meggyalázó, a kommunisták által lerombolt Regnum Marianum templom helyén megtartandó homokos koncert.

- A buzimenet kénytelen volt irányt változtatni, így nem vonulhattak el Árpád fejedelmünk szobra előtt a Hősök terén, mert azt megvédték a hazafiak.

- A hazaáruló SZDSZ-es politikusokat ki kellett menekíteni.

- Kapott néhány pofont a szabadkőműves, zsidó Horn Gábor (SZDSZ), aki utána elmondta, hogy nagyon megviselte a dolog, mert 52 éves, de még sohasem kapott egy pofont sem. Talán ez a baj. Én például csak 30 éves vagyok, de már sok pofont kaptam, így tudom, hogy kifejezetten jellemformáló dolog, úgyhogy Horn esetében is éppen itt volt az ideje.

- Örömhír, hogy a legundorítóbb, leginkább agresszív magyar- és keresztényellenes „újságíró”, megmondóember, Orosz József (akiről a szintén zsidó Steiner Pál jelentette ki az V. kerületi önkormányzat ülésén, hogy buzi és zsidó is egyben – s, aki ugyancsak a július 5-i nemzeti ellenállásnak köszönhetően kénytelen volt nyilvánosan elismerni, hogy egy buzi zsidó) szintén kapott egy pofont.

Buzefina férjeura társaságában csücsörít durcásan

Kapcsolódó: A Kuruc.info bemutatja Orosz Jozefina férjét

Összességében tehát fényes győzelem született, köszönhetően a bátor és elszánt hazafiaknak, akik szinte puszta kézzel (és sajnos még mindig sokan fedetlen fővel, arccal) szálltak szembe a világ legmodernebb tömegoszlató fegyvereivel felsorakozott hatezres hadsereggel. Ugyancsak puszta kézzel és üres zsebbel harcolunk a világot uraló oligarchák magyarországi helytartói ellen, akik azt is megtehetik, hogy törvénytelen eszközökkel egyszerűen elhallgattatják az internetes oldalainkat, ahol az igazságról írunk. (Még egyszer: ez egy terjedő rémhír, ugyanis a Kuruc.infót nem a hivatalos magyarországi hatalom némította el, a kisebb nemzeti hírportálok pedig azért nem működtek, mert nem bírták a portálunk hiányában előálló olvasói terhelést - a szerk.) S – túlerő ide vagy oda - még mindig nem tudtak legyőzni minket. Demszky Gábor szerint viszont mi gyávák vagyunk. Szerintem pedig Demszky a gyáva pondró, aki előzetes ígérete ellenére nem mert megjelenni a buzifelvonuláson, így sajnos ő nem kapott pofont. S dicsőség a harcosoknak, akik nem rettentek meg a helikopterekkel és több száz civil ruhással is kiegészített sereggel szemben! A tiszteletüket kifejező európai nemzeti szervezetekkel ellentétben a nyugat-európai és amerikai liberális-cionista média persze szörnyűségnek nevezi azt, hogy Kelet-Európában nem tudnak félmilliós „gay pride” parádékat tartani. Szerintünk viszont az a szörnyű, ami Nyugat-Európában történik. Jelesül, hogy például afrikai bevándorlók, köztörvényes tolvajok, drogkereskedők, rablók vétlen francia állampolgárok tízezreinek (!) autóit gyújtják fel, s a nyugat-európaiak már idegennek, kirekesztettnek érezhetik magukat a saját hazájukban. A szörnyű az, hogy a saját szemmel láttam, ahogy egy néger bevándorló az utca kövére szarik Brüsszel központjában a lenyűgözően szép középkori székesegyház tövében. Szörnyű, hogy német nagyvárosokban vagy éppen Londonban félmillió buzi vonaglik az utcákon, transzvesztiták nyalják-falják egymást, vagy éppen fajtalankodnak a köztereken, világos nappal, az agymosott lakosság pedig babakocsikkal sétál, bulizik közöttük. Szörnyű az, hogy a tradíció- és nemzetellenes liberális politikusok és az agresszív buzik Nyugat-Európában már olyannyira ráerőltették beteg világukat a normális társadalomra, hogy például az egyébként heteroszexuális és konzervatív londoni polgármester idén rózsaszín kalapban vonult az angliai buzimenet élén.

Mi nem ilyen jövőt akarunk gyermekeinknek és Magyarországnak sem. S mivel a mai embervadászatok korában már semmilyen egyéb eszközünk nem maradt, az ellenállást választottuk. Mondhat bárki bármit, ennek van értelme, s a fentiekben felsoroltakból látszik, hogy eredménye is. Mindenképpen több, mint otthon ülni, várni a sült galambra és zsörtölődni.

Toroczkai László 

Kapcsolódó: Hazafias akció a buzifelvonuláson: százméteres körzetben bűzlöttek a buzeránsok