A térség országai közül érthető módon a hazai filmgyártásra van a legnagyobb rálátásunk, történelmi filmek – a nemzeti öntudat erősítésének céljából – a szomszédos országokban is készülnek, ám, hogy egyesek milyen választékból tudnak merítkezni... ezt bízza mindenki az eddig felépített ismeretanyagára. Most a román Avram Iancun a sor.
A film január 26-án kerül a román mozikba, így csak egy trailer áll a rendelkezésünkre, s mivel rendszeresen foglalkozom filmelemzéssel, az igazságérzetem azt diktálja, hogy még ebben az esetben sem helyénvaló mélyebb elemzés híján messzemenő következtetéseket levonni.
 "Nemzetem felszabadításáért harcoltam" - hirdeti a film hivatalos plakátja, eloszlatva minden kételyt, miként fogják bemutatni a nemzeti "hőst" (forrás: imdb.com) |
Azonban – mivel a románok egy része mind a mai napig tiszteli Iancut – szinte egészen bizonyos, hogy nem egy olyan filmről beszélünk, ahol a felkelőt negatívan vagy árnyaltan mutatják be, különösen, ha realizáljuk, hogy a román történeti emlékezet mind a mai napig nem gyomlálta ki a soviniszta csökevényeket a saját történelméből. Ebben az esetben pedig úgy látszik, némi zavar is van az űrben, hiszen a film az Avram Iancu a Birodalom ellen címet kapta, csak hát a történelemből tudjuk, hogy ők pont, hogy a Habsburg Birodalom oldalán ragadtak fegyvert, így igazából az a kérdés, hogy mégis milyen birodalomról beszélünk.
 Román parlamenti képviselők imádkoznak a magyarirtó Iancu szobra előtt a bukaresti parlamentben (korábbi fénykép, lásd kapcsolódó anyagunkat) |
Az 1824-ben Felsővidrán született Avram Iancu egyike volt azon nemzetiségi hangadóknak, akik némi „extra szabadság” reményében inkább a magyarok ellen fogtak fegyvert az 1848-49-es szabadságharc idején. Érdekesség egyébként, hogy a román kezdeményezés Iancu képviselte ága elsősorban a jobbágyfelszabadítás mellett és a feudalizmus ellen szerveződött, nem konkrétan a magyarság iránti gyűlöletből, egyébként a magyarországi események nyomán eredetileg Iancut is az háborította fel, hogy az „úrbéri viszonyok eltörlése”, noha szerepelt a 12 pontban, ekkor mégis még süket fülekre talált. Innen persze egyenes út vezetett odáig, hogy Iancu (és a románok többsége) az Erdéllyel való uniót is elutasítsa, aztán fokozatosan szabadultak el egyre inkább az indulatok.
Ez a viselkedés – mármint, hogy inkább az udvar, semmint a magyarok oldalán harcoltak a nemzetiségek a szabadságharcban – nem új keletű – megjátszották a horvátok és a szerbek is –, azonban Avram Iancu neve elsősorban nem ezért csenghet ismerősen a magyarok számára, hanem a hozzá köthető szabadcsapatok brutális, etnikai alapú mészárlásairól az erdélyi magyarság ellen.
 Kép a film forgatásáról (forrás: protv.ro) |
Hogy miért volt Iancu számára ennyire fontos a jobbágyság helyzete, arra könnyen választ kapunk. Felszabadított jobbágycsalád gyermekeként született, s mivel apja munkáiból fakadóan a család tehetős volt, a fiú Kolozsvárott végezhetett jogi iskolát, jogász lett belőle, tehát, noha magyar források közül több is tévesen az ellenkezőjét állította, nem egy buta kocsmatöltelékről, hanem egy tanult, művelt emberről beszélünk. Iancu ráadásul teljesen magyar környezetben szocializálódott, magyar városban járt egyetemre, így különösen szomorú, végül hová fajultak az események.
Iancu szabadcsapatai még akkor is Erdélyben harcoltak, amikor a Bem vezette magyar seregek hadműveletei nyomán az osztrákok elhagyni kényszerültek Erdélyt. Létszámban és felszereltségben természetesen nem érhettek a magyarok nyomába, de a földrajzi helyzetből adódóan a térség rendkívül alkalmas partizánakciók végrehajtására, így érzékeny veszteségeket tudtak okozni a magyar seregnek.
Noha Iancu tanult ember volt, társait nagyobbrészt a klasszikus, már-már filmszerű felállás szerint deklasszált, egyszerű, könnyen felizgatható kétes elemekből szedte össze, így már az is érthető, miért nem voltak erkölcsi aggályaik, ha ártatlanokat, vagy éppen alvó gyerekeket kellett lemészárolni (nem mintha a tanultabb „vezetői rétegnek” lettek volna). A mészárlások 1848 őszétől kezdve lényegében folyamatosak voltak, csak akkor maradtak abba, amikor már visszaszorultak a hegyekbe.
Végül a szabadságharc leverése után az osztrákok oldalán harcoló nemzetiségek hiába reménykedhettek a koncban. Azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül, később pedig – majdnem 20 év elteltével – a kiegyezés nyomán osztrák-magyar megbékélés jött létre, a Kárpát-medence vezető ereje a magyarság maradt.
Noha Iancut sosem vonták felelősségre a csapatai által elkövetett mészárlásokért, az osztrákoknak sem kellett többé, kellemetlen elemmé vált, aki immár a román nacionalizmus mentén veszélyeztette a Birodalom egységét. Többször letartóztatták, cenzúrázták, hiába ment Bécsbe, a rendőrség megakadályozta, hogy a császárral találkozzon (persze maga Ferenc József sem lelkesedett az ötletért).
Iancu a kudarcokba belebetegedett, alkoholista hontalanná züllött, egészen 1872-ig kóborolt így az Erdélyi-érchegységben, ebben az évben hunyt el agyvérzésben Körösbányán, Hunyad megyében.
Természetesen Iancuról, az általuk végzett tevékenységekről, gyilkosságokról még hosszasan lehetne beszélni, ám az írás apropójából adódóan ennyi most elég. A szó szoros értelmében a „hasznos hülyék” iskolapéldájaként halt meg, aki hiába tanult és szocializálódott magyar környezetben, mégis bábfiguraként működte végig rövid politikai pályafutását.
Mivel már említettem, hogy Iancut román nemzeti hősként tartják számon, szinte egészen bizonyos, hogy nem negatív szereplőként fog feltűnni a róla szóló filmben, de mivel néhány üdítő kivételtől eltekintve a román történetírás nem különösebben szeret revideálni, azzal kapcsolatban is lehetnek kétségeink, hogy egyáltalán árnyalva mutatják-e be. Feltehetőleg a címben szereplő „birodalom” alatt is a magyarokat értik, esetleg az osztrákok szabadságharc utáni viselkedését ismerve az is elképzelhető, hogy ez egy „egyedül mindenki ellen” felütést sugall. Ugyanígy érdekes kérdés az is, miként fogják ábrázolni Iancu embereit, akik a konkrét gyilkosságokat elkövették.
Természetesen előre nehéz megmondani, hogy egy film mekkora sikert fog aratni. Nyilván nem egy hollywoodi szintű alkotásra kell gondolni, de arra alkalmas lehet, hogy ismét felélessze a román sovinizmust, magyarellenességet. Őszintén reméljük, hogy nem így lesz.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábban írtuk:
