Lipusz Zsolt anarho-nihilista neoliberális cenzoraink kettős mércéjéről
2008-08-21. 09:01

A virtuális rendszermódosítás (Bogár László szóhasználatával „látványtechnikai tereprendezés”) óta szellemi-kulturális és politikai életünket mérgező jelenség a kettős mérce érvényesülése. E ténytől elválaszthatatlan jelenség, hogy a magát önkényesen „véleményformáló szellemi-intellektuális elitnek” kinevező, s egymást alapítványi és egyéb jutalékokkal – természetesen közpénzekből – százmilliós nagyságrendben megajándékozó személyek és „értelmiségi” körök ex cathedra módon, saját tévedhetetlenségük megfellebbezhetetlen hamis tudatában nyilvánítanak véleményt esztétikai értékről, meghatározzák az irodalmi kánonba befogadandó és befogadható szerzők és művek körét, s nap mint nap prédikációkat tartanak nekünk politikai korrektségről – rasszista, idegengyűlölő, antiszemita, s más halálos bűnökkel megfertőzött bennszülött, provinciális magyaroknak.

E rövid írás keretei között két közelmúltbeli – sajnos a mai magyar valóságban tipikus – eseményre szeretnék reagálni. Ismert, hogy a Gede Testvérek Bt.-nek s egy velük dolgozó csapatnak köszönhetően több mint hatvan év elteltével hosszas procedúra után ismét levetítették hazánkban a Wolfgang Zeller által rendezett, 1940-ben forgatott Jud Süss című német filmet. Normális országban nem titkos szervezés és már-már krimibe illő konspiráció eredményeképpen lehetett volna ezt a filmet a nagyközönségnek bemutatni, hanem a multiplexekben és kisebb mozikban is korlátozás, tiltás és a hatalom részéről érkező fenyegetőzés nélkül szabadon megtekinthető lett volna. Ezzel szemben a mai Magyarországon némileg bonyolultabb a helyzet. A minden spirituális és tradicionális értéket következetesen gyűlölő, s azokat megsemmisíteni kívánó anarcho-nihilista politikai szerveződés, az SZDSZ egyik budapesti, XIII. kerületi frakciója feljelentést tett Gedéék ellen „közösség elleni izgatás” megalapozott gyanúja miatt.

A hazai közélet és nemzeti múltunk iránt fogékony állampolgár érdeklődve várhatja az ügy fejleményeit. E sorok írója nem kíván prejudikálni, de jól ismerve az itthoni kriminális politikai és jogszolgáltatási viszonyokat, aligha téved nagyot, amennyiben azt vélelmezi, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Gedéék ellen elmarasztaló ítélet fog születni. A feljelentés ténye azért is érdekes, mert az említett – az 1730-as években játszódó – film a würtembergi herceg zsidó tanácsadójának – a mai magyarországi viszonyokkal kísérteties rokonságot és párhuzamokat mutató – népnyúzó zsarnoki politikájáról szól, melynek nyomában pusztulás, elnyomorodás és halál jár.

Zeller műve véleményem szerint nem izgat semmiféle közösség ellen, s ha e büntetőjogi tényállás egyáltalán értelmezhető e film vonatkozásában, úgy legfeljebb egy aljas, nemzetellenes politika, illetve annak bűnelkövető képviselői ellen izgathat. A Gyurcsány-Veres-féle neo-ÁVH-s időkben talán éppen ez a baj vele a hatalmat bitorló politikusok és szervezetek részéről. Mindenesetre érdekes háttéranyag az SZDSZ-es feljelentéshez, hogy emlékeim szerint 1990 óta egyetlen jogerős, elmarasztaló ítélet nem született azokban az ügyekben, amelyekben a magyar nemzet tagjaival semmiféle érzelmi-közösségi azonosulást nem vállaló alakok tettek gyűlölködő, gyilkos szándékú, kőkeményen rasszista kijelentéseket a többségi magyar társadalom tagjaira, illetve a velünk együtt élő -nem cigány és nem zsidó – hazai kisebbségekre. A teljesség igénye nélkül emlékezetfrissítésképpen említsünk meg néhányat!

A Hétközna-Pi-Csa-lódások (talán ily módon írták a nevüket) elnevezésű punkzenekar a 90-es évek közepe táján dalszövegeivel a hazai sváb nemzetiség felkoncolására, s bizonyos nekik nem tetsző politikusok (például Csurka István) felakasztására szólított fel. A Tilos Rádió elnevezésű tömegkommunikációs borzalom műsorvezetője pedig 2003. december 24-én (mikor is máskor?) arról elmélkedett, hogy ő bizony kiirtaná az összes keresztényt. Statisztikai adatok szerint Magyarország polgárainak 64 %-a római katolikus vallású, 21%-a református, 4%-a evangélikus, 3%-a görög katolikus, 2%-a pedig egyéb keresztény felekezethez tartozik (unitárius,ortodox stb.). Eszerint a közösség elleni izgatás bűntettét valóban elkövető műsorvezető kiirtaná hazánk lakosságának 94%-át, azaz csaknem kilenc és félmillió embert. Sőt, a nyelvi forma („kiirtanám az összes keresztényt”) nem csupán azt fejezi ki, hogy a megszólaló a Kárpát-hazában vagy a trianoni csonkolt országban élő keresztény magyarságot likvidálná, hanem – nemes egyszerűséggel – a bolygónkon élő legnépesebb vallási közösség minden tagját, 1 milliárd 600 millió embert, a Föld lakosságának csaknem egynegyed részét! S erre irányuló, beteges, paranoid óhaját rádión keresztül, nagy nyilvánosság előtt büntetőjogi következmények nélkül, szabadon, büntetlenül kifejthette, ráadásul karácsonykor!A történet utóéletéhez tartozik egyébként az a csekélyebb sajtóvisszhangot kapott tény is, hogy a válaszképpen az említett rádió épülete előtt rendezett későbbi tüntetésen lángra lobbantottak egy izraeli nemzeti lobogót, s ezért egy fiatalember ellen büntetőeljárás indult, noha tudomásom szerint Magyarországon idegen állam zászlaja nem áll büntetőjogi védelem alatt.

A kettős mérce hazai érvényesülését bizonyítandó másik példám anyagát éppen az ezen honlappal a közelmúltban politikai megrendelésre történt események adják. Evidenciaként azonnal rögzítsük: a Kuruc.info hírportálon megjelenő írások nem tetszhetnek bizonyos közszereplőknek, mi több, érzékenységüket is sérthetik (a miénket sokkal inkább sérti az ő politikának álcázott elmebeteg közéleti ámokfutásuk és reformintézkedéseknek nevezett rablógazdálkodásuk), egyvalamit azonban minden közszereplőnek kötelező játékszabályként kell elfogadnia: az enyémtől eltérő, netalán engem vagy a pártomat markánsan kritizáló álláspontoknak ugyanolyan létjogosultsága van egy alkotmányos keretek között működő jogállamban a médiában, mint az enyémnek.

Mint ismeretes, a magyarországi kormány az elmúlt hónapban kétszer is levétette a világhálóról ezen internetes újságot, a legdurvább, a Rákosi-féle idők cenzori gyakorlatát és „elhárítási” módszereit idézve fel. Az első alkalommal a július 5-ei, budapesti szégyennap előtt, arra való hazug hivatkozással,hogy a Kuruc.info szerzői erőszakra bujtottak a másság-fesztivál felvonulóival szemben. (Itt megjegyzendő, hogy számomra abszolút értelmezhetetlen a mai közbeszédben úton-útfélen használt „meleg”, másfelől a „homofób” mint napjaink két divatszava. Mitől meleg egy kóros nemi orientációjú, biológiai zsákutcába tévedt ember? Megnevezésükre nyelvünkben a tudományosabb igényű ’homoszexuális’, illetve a némileg populárisabb kicsengésű ’buzi’ szavak szolgálnak. A ’homofób’ szó jelentése: embergyűlölő. Súlyos töprengésre okot adó kérdés, hogy vajon miért lenne úgy általában ’embergyűlölő’ valaki, csupán azért, mert nem szíveli a saját nemükhöz vonzódókat.)

Az újraindulást követő néhány nap után a budapesti kormány hathatós közbenjárására ismét leparancsolták a százezrek által olvasott és kedvelt nemzeti radikális honlapot az internetről. Univerzális polihisztor – ez idő szerint épp az igazságügyi- és rendészeti tárcát lejárató – Draskovics Tibor, alias Drazsé fedőnevű miniszterünk már maga sem tudja, mi lehet az igazság az ügyben, hiszen össze-vissza beszél és hazudozik kormányának a Kuruc.info átmeneti elhallgattatásában játszott dicstelen szerepvállalásáról. Úgy tűnik, a jelenlegi nemzeti szégyenkormány tagjai mégsem olyan rafinált, minden hájjal megkent alvilági gazemberek, mint amilyennek a magyar közvélemény hajlamos tekinteni őket, hiszen a Kuruc. infónak örökös szélsőségesezésükkel, fenyegetőzésükkel,végül ideiglenes ellehetetlenítésével a legjobb hírverést és reklámot biztosították. E bukásra és a történelem süllyesztőjében való záros határidőn belüli eltűnésre ítélt hatalom gyávaságát is illusztrálja a szabad sajtóhoz való viszonya. Gyurcsány és cimborái rettegnek attól, hogy a nemzet ellen elkövetett bűneik előbb-utóbb teljes valójában a közvélemény elé kerülnek. Számukra a még oly kevés nemzeti radikális internetes újság is veszedelmes, összetörendő tükör, amelyben önmaguk valóságos, kozmetikázatlan énjükkel, s gyalázatos, jogba és erkölcsbe ütköző, aljas tetteikkel szembesülhetnek minden nap. Ám úgy tűnik, ez még e hétpróbás gazemberek lelki egyensúlyát is felborítja. Tehát mégis van remény és normális jövő, csupán azt kell a magyarságnak felismernie, hogy összefogással és erő felmutatásával ez a posztkommunista társaság napok alatt detronizálható.

Lipusz Zsolt