 |
Gáz
Magyarország függessze föl a Déli Áramlat gázvezeték programjának előkészületeiben való részvételt, és erről győzze meg a másik négy érintett tagállamot is! – javasolja Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője a következő diplomáciai lépést a grúz–orosz konfliktus kapcsán. A konzervatív politikus azért erőlteti ezt a lépést, hogy Magyarország kösse hátra a sarkát Oroszországnak.
Németh Zsoltnak az amerikai politikai erővonal melletti nyomulása nyilvánvaló: az „elvi politizálást” hangsúlyozó parlamenti bizottsági elnök nemrég Kínát akarta térdre kényszeríteni az emberi jogok maradéktalan érvényesülése érdekében, miközben az ugyanilyen, ám a Közel-Keleten zajlódó konfliktusok, az emberi jogok lábbal tiprása elkerüli az érdeklődését. És most ugyancsak e szándék böki ki az ember szemét Grúzia esetében is.
Németh Zsolt mellesleg nincs egyedül, mozgása a Fidesz külpolitikájának alakításában leginkább szerepet játszó politikusok irányvonalával tökéletesen egybeesik. Külpolitikai kérdésekben például Martonyi János egykori külügyminiszternek szintén Amerika véleménye az iránytű. Nem biztos, hogy van közöttük összefüggés, de nem kell sokat kutakodni a hatályos cégnyilvántartásban ahhoz, hogy megtaláljuk a nevét is viselő ügyvédi irodát (Martonyi és Kajtár, Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda), azt, hogy kézbesítési megbízottként szép számmal látja el itthon amerikai nagyvállalatok, tulajdonosaik képviseletét. Aztán itt van Bába Iván volt külügyi államtitkár is, aki a magát a mérsékelt jobbközép oldalra elhelyező, politikai és gazdasági tanulmányokat rendszeresen közzétevő Budapest Analyses főszerkesztője. Az intézet legutóbbi, Az orosz–grúz konfliktus hatása a magyar külpolitikai gondolkodásra című tanulmányában amellett, hogy a már unalomig ismert klisék hangoztatásával szintén Washington álláspontjára helyezkedik, azt sugallja, hogy akik nem azonosulnak ezzel, azok Putyin álláspontját fújják.
De vajon igazuk van-e ezeknek a politikusoknak? A tökéletesen artikulálható hazai érdek képviselete valóban azt kívánja-e tőlünk, hogy atlantistábbak legyünk Amerikánál? Magyarország gazdasági fellendülése érdekében tényleg hitet kell-e tennünk kizárólagosan Oroszországgal szemben és az Egyesült Államok mellett? Valóban magyar érdek-e az egyik gázvezeték programjának előkészületeiben való részvételünk felfüggesztése és a másik vezeték melletti ideológiai elkötelezettség?
Hiszen energiára szükségünk van, amelyet importból szerzünk be. Kiszolgáltatottságunk tehát tény, amihez oroszok sem kellenek. Oroszország azonban hozzánk közel van, eddig is az volt a legésszerűbb, ha onnan vásároltunk. Amerika pedig ugyanezen okok miatt marad ki ebből a körből. A Déli Áramlat és a Nabucco gázvezeték tervezése körüli politikai viharból egyértelműen kitűnik, hogy míg az előbbiért Oroszország hajt, az utóbbi elsőbbségét Amerika erőlteti. Az unió ugyan a Nabucco megépítését kiemelten fontosnak tekinti, de alternatív földgázvezetékek megépítésével szemben sincs semmilyen kifogása. Nekünk leginkább mindkettő megépítése kedvezne, hiszen hozzájárulna Magyarország biztonságos gázellátásához.
És akkor nézzük meg a nem elhanyagolandó valóságot, azt, hogyan tesznek más, hasonló helyzetben lévő európai országok. A nyár elején például a bolgár, a minap pedig a görög parlament hagyta jóvá a Déli Áramlat építéséről a kormányaik és Oroszország között kötött szerződést. Ezt megelőzően a Nabucco-projekt vezetője, az osztrák OMV előlépett a Déli Áramlat ausztriai felelősévé, amely sok szakértőben felvetette, hogy e projekt hamarosan üzletileg és fizikailag is eggyé válhat vetélytársával, a Nabuccóval. Utóbbi esélyeit rontja, hogy a napokban többek között kőolaj- és földgázkitermelésről, valamint új szállítóvezetékek építéséről szóló gazdasági megállapodásokat kötött egymással Oroszország és Türkmenisztán, míg Taskenttal új gázvezeték üzbég területen történő megépítéséről állapodott meg Moszkva. Ezek a hírek azokat a véleményeket erősítik, miszerint a Déli Áramlat előnye az uniós projekttel szemben, hogy biztosan tölteni tudja gázzal, míg a másik oldalon ez idáig egyedül az azeri gázra lehet egyértelműen számítani.
Ráadásul míg Európa az Oroszországtól független forrásokat keresgélte, az elmúlt hónapokban Moszkva visszavágott, a vállalkozásban eddig is érdekelt Görögország és Olaszország mellé megnyerte magának Bulgáriát, Szerbiát és Magyarországot tranzitországnak, megszerezték egy fontos ausztriai gázelosztó felét. Mindezek után még a Nabucco legnagyobb médialobbistájának tekinthető Vladimir Socor is arról beszélt, hogy a Gazprom villámháborúban hódított meg öt EU-országot a Déli Áramlat tervéhez. A washingtoni Jamestown Alapítvány Közép-Európa-szakértője a Eurasia Daily Monitor című kiadványban úgy fogalmazott, hogy eszerint ezzel az orosz beruházás legyőzte a gáz- és beruházási források nélküli nyugati Nabucco-projektet. A rövid összefoglalóból is érzékelhető tehát, hogy ezek az uniós országok a pragmatikus szempontokat előnyben részesítik az érthetetlen és értelmetlen ideológiai alapú külpolitikával szemben. Magyarországnak energiára van szüksége, s nem arra, hogy Németh Zsolt elzárja a csapokat. Ha pedig továbbra is harcolni kíván Oroszországgal, akkor foglalkozzon inkább például a Malévval, amelyet egy olyan gazdaságilag instabil, komoly gondokkal küszködő orosz cég privatizált, amelyik mára az összedőlés szélén áll. Az egykori magyar légitársaság sorsa emiatt mára az orosz kormánytól függ. A privatizáció felülvizsgálata egyértelműen magyar érdek.
D. Horváth Gábor, Magyar Nemzet
Kapcsolódó
