Kezdődött azzal, hogy 2024 elejétől a rendszer finoman sem működött olajozottan. A kevés, időre letelepített automatákkal is többször voltak gondok, ködösek, kielégítő módon nem ismertettek voltak a visszaváltás kritériumai, meg persze visszaváltható palackok is alig voltak még.

Az új rendszert rendelet is rögzíti, ebben az áll, hogy minden 1000 főnél nagyobb településen visszaváltási helyet kell létrehozni. Az ennél kisebb településeken ez nem kötelező, nagy eséllyel be kell utazni tehát a nagyobbakba, ha valaki palackot óhajt visszaváltani. Már ha sikerül a meghibásodások miatt, ami szintén gyakori.

A rendszer magyarán még erőteljes foltozásokat igényel, de nyugodjunk meg, amúgy sem értünk készült, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. jár jól vele, ki más. Az 50 forintos visszaváltási díjat, amely már amúgy sem hangzik túl izmosan ekkora infláció mellett, természetesen a vevőre terhelik, vagyis ennyivel drágábban vesszük meg az adott terméket a boltban. Visszaváltani pedig nem mindenki fogja – sőt, az emberek túlnyomó része egészen biztosan nem, a gyártó pedig a visszaváltási díjat havonta fogja megfizetni a koncessziós társaság (MOHU) részére, utóbbinak tehát fix bevétele lesz, nem járhat rosszul, főleg, hogy ez nagyjából 3,3 milliárd palack után jelent 50 forintot egyetlen évben.

Ezután a kérdés adott: ennyi palackból mennyit nem váltanak vissza, ugyanis ez lesz a MOHU tiszta nyeresége? Ha rosszindulatúak akarunk lenni – vagy a magyar viszonyokat ismerve inkább csak realisták – még érdekükben is áll az, hogy a rendszer minél rosszabbul működjön, hiszen annál több ember unja meg a visszaváltási procedúrát, annál több a nyereség.

Másik oldalról – ha valaki hajlandó is visszaváltósdit játszani – bizonyos helyzetekben életszerűtlen a visszaváltás. Egy rohanással töltött, hosszú nap alatt az ember vesz 2-3 félliteres vizet útközben, immáron felnyomott áron. Reális, hogy a palackokat őrizgetni fogja egész nap csak azért, hogy „nyerjen” rajta (visszakapjon) 50-150 forintot? Ugye, hogy nem. Az omladozó rendszer ellen egyébként a Mi Hazánk is tiltakozott.

Az egyetlen észszerű érv a visszaváltás mellett a környezetvédelem, de a megvalósítás és az érdeklődés vélhető – jobbára jogos – hiánya miatt valószínűleg ez nem dob sokat a latba. Kicsit olyan érzése van az embernek, mint amikor bevezették a gyorséttermi láncok, hogy mostantól nem adnak műanyag kanalat és műanyag szívószálat a termékekhez, így már „csak” száz egyéb módon terhelik a környezetet.

Mindezek fényében különösen érthetetlen, miért szállt bele a saját szövetségesébe, vagyis a kormányba Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója? Nyilván nem jó szándékból, az nem lenne magyar jellemvonás a felső gazdasági körökben. Lehet, hogy még így is kevés neki a bevétel.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info