Kivételesen teljes terjedelmében közöljük Bayer Zsolt tegnapi publicisztikáját, mivel úgy tűnik, addig olvasott bennünket, amíg sikerült neki összehoznia egy portálunk stílusához megközelítően illeszkedő véleményt. (Zsolt, azért ne bízd el magad!) És várjuk a Fidesz hangos és önkéntes elhatárolódását is.
A lepke szárnya
Mottó:
Grün megérkezik Amerikába, sétálgat Manhattanben, és egyszer csak meglátja régi jó komáját, Kohnt, aki főtt kukoricát árul a Chase Manhattan Bank előtt. Odamegy hozzá, és üdvözli…
– Szervusz, Kohn, de jó, hogy látlak, látom, neked beütött az üzlet. Én most érkeztem Amerikába, és mi tagadás, nincs egy vasam se. Nem tudnál kisegíteni tíz dollárral?
– Grün, én nagyon szívesen segítenék, de sajnos nem lehet, ugyanis szerződést kötöttem a Chase Manhattan Bankkal…
– Te?! Miféle szerződést?
– Hát megállapodtunk, hogy ők nem árulnak kukoricát, én pedig cserébe nem adok kölcsön…
Hát így. Aztán némiképp módosult a helyzet. Az amerikai bankok elkezdtek kukoricát árulni, Kohn meg kölcsönadni. Az eredmény itt van a szemünk előtt, méghozzá totális pénzügyi válság formájában.
S most Amerikában erősödik az antiszemitizmus, olvasható a hírekben. Csúnyákat írogatnak a népek különféle internetes fórumokon a zsidókról, sőt már antiszemita tüntetés is volt New Yorkban, bár azt idehaza elhallgatták.
Azért olyan nagyon, ugye, nem csodálkozik ezen senki sem, legfeljebb, ha szemforgató és farizeus. Mert aki tudni akarta és akarja, milyen az igazi antiszemitizmus, jól teszi, ha ellátogat Amerikába. S olvasgatja kicsit a bronxi falfirkákat a fekete negyed házfalain vagy késő este, néhány sör felszabadító hatása után, elbeszélget kicsit néhány wasppel (white, anglo-saxon, protestant). S ha ez nem elég, érdemes figyelmesen végighallgatni, hogy a közép-nyugati redneckek miképpen nyilatkoznak a zsidókról. Mindjárt ki fog derülni, hogy az igazi, mély, tőrőlmetszett antiszemitizmust mi idehaza még csak meg sem közelítjük…
S most bizony durvul a helyzet. Mert a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét. Mire jön az amerikai kormány, az állam, és hétszázmilliárd dollárt töm bele a rendszerbe, hogy megmentse a bankokat.
Hétszázmilliárd dollár.
Ez öt esztendő teljes magyar nemzeti összterméke. S ezt most az amerikaiak zsebéből húzták ki. Úgy nagyjából minden amerikai fizet most négyezer dollárt, hogy ne legyen újra gazdasági világválság. A népek meg csúnyákat írogatnak a zsidókról az internetes fórumokon – nahát!
Amúgy pedig ismerjük a régi tételt, miszerint ha egy lepke meglebbenti a szárnyát Japánban, abból földrengés lehet Amerikában – nos, az amerikai pénzügyi válság természetesen végigsöpör a világon. Nyugat-Európa bankjai sorra jelentenek csődöt vagy csődközeli helyzetet, s az államok mindenütt kénytelenek beavatkozni. Belgiumban államosítják (mondom: államosítják!) az egyik legnagyobb kereskedelmi bankot. A britek külön testületet hoztak létre, amely a válságot próbálja kezelni, a német Hypo Real Estate hét végi meglepetésként jelentett csődöt, szóval nyakunkon az egész.
Mindeközben nézem vasárnap a tévét, Baló György kérdezgeti Fekete Jánost és Bajnai Gordont, hogy akkor most mi lesz. Fekete János elmondja, hogy bizony baj lesz, mert például a devizapiaci folyamatok kiszámíthatatlanok, s ha a forint–euró-árfolyam másképpen alakul, magyarán, mondjuk, hirtelen háromszáz forint lesz egy euró, vagy még drágább, ak kor mindazok, akik devizaalapú hitelben adósodtak el, nagy bajban lesznek. Ez a "nagy baj" azt jelenti magyarul, hogy egy csomó honfitársunk nem fogja tudni fizetni a havi törlesztőrészleteket a lakására vagy házára. S akkor a bank majd viszi a lakást vagy a házat.
Bajnai Gordon pedig belemondta a vasárnap estébe a következő mondatot: "Válság van, divatba jön az erős állam."
Nahát! De hiszen mi azt hallgatjuk hosszú, sivár, meddő és elviselhetetlen MSZP–SZDSZ-évek óta, hogy az államot le kell építeni, államra nincs szükség, az állam rossz gazda, s majd a piac mindent rendbe tesz. "Privatizáció, liberalizáció, dereguláció" – ez a törvény, ez az új istenség. Aki ezt tagadta, vagy akár kétségeit merészelte hangoztatni, megnézhette magát. S most, hogy a szent piac s annak baromi hozzáértő irányítói csődöt mondtak, most persze jöjjön az állam, és tegyen rendet.
S miközben az amerikai állam hétszázmilliárdot pumpál a pénzügyi rendszerbe az adófizetők pénzéből, hogy rendbe tegye valahogy, amit a brooklyniak meg a Wall Street-iek elszúrtak, miközben egész Nyugat-Európa ugyanerre készül, s miközben várhatóan nálunk is ez lesz a helyzet, eközben Kornai professzor azt mondja, hogy nem helyes, ha az állam kisegíti a kórházakat, mert ezzel elősegíti a kórházak felelőtlen gazdálkodását. Ugye, drága barátaim, elég nehéz higgadtnak maradni? Ugye, érthető, ha Bronxtól a Deák térig mindenkinek ökölbe szorul a keze.
Még az ántivilágban, Kádár idején járta egy vicc. Természetesen suttogva terjedő vicc volt, s leginkább az MSZMP KB tagjai meg a megyei párttitkárok mesélgették egymás között, amikor jól berúgtak valamelyik hétvégi összetartáson.
A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között? Lényegében semmi. Mindkettőt a zsidók találták ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg önmaguknak…
No, most már legalább elmondhatjuk, hogy belekóstoltunk mindkettőbe. S úgy tűnik, egyik sem az igazi. Itt az ideje kitalálni valami harmadikat. Közösen és mindannyiunknak – amíg nem késő.
(Bayer Zsolt - Magyar Hírlap)
A lepke szárnya
Mottó:
Grün megérkezik Amerikába, sétálgat Manhattanben, és egyszer csak meglátja régi jó komáját, Kohnt, aki főtt kukoricát árul a Chase Manhattan Bank előtt. Odamegy hozzá, és üdvözli…
– Szervusz, Kohn, de jó, hogy látlak, látom, neked beütött az üzlet. Én most érkeztem Amerikába, és mi tagadás, nincs egy vasam se. Nem tudnál kisegíteni tíz dollárral?
– Grün, én nagyon szívesen segítenék, de sajnos nem lehet, ugyanis szerződést kötöttem a Chase Manhattan Bankkal…
– Te?! Miféle szerződést?
– Hát megállapodtunk, hogy ők nem árulnak kukoricát, én pedig cserébe nem adok kölcsön…
Hát így. Aztán némiképp módosult a helyzet. Az amerikai bankok elkezdtek kukoricát árulni, Kohn meg kölcsönadni. Az eredmény itt van a szemünk előtt, méghozzá totális pénzügyi válság formájában.
S most Amerikában erősödik az antiszemitizmus, olvasható a hírekben. Csúnyákat írogatnak a népek különféle internetes fórumokon a zsidókról, sőt már antiszemita tüntetés is volt New Yorkban, bár azt idehaza elhallgatták.
Azért olyan nagyon, ugye, nem csodálkozik ezen senki sem, legfeljebb, ha szemforgató és farizeus. Mert aki tudni akarta és akarja, milyen az igazi antiszemitizmus, jól teszi, ha ellátogat Amerikába. S olvasgatja kicsit a bronxi falfirkákat a fekete negyed házfalain vagy késő este, néhány sör felszabadító hatása után, elbeszélget kicsit néhány wasppel (white, anglo-saxon, protestant). S ha ez nem elég, érdemes figyelmesen végighallgatni, hogy a közép-nyugati redneckek miképpen nyilatkoznak a zsidókról. Mindjárt ki fog derülni, hogy az igazi, mély, tőrőlmetszett antiszemitizmust mi idehaza még csak meg sem közelítjük…
S most bizony durvul a helyzet. Mert a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét. Mire jön az amerikai kormány, az állam, és hétszázmilliárd dollárt töm bele a rendszerbe, hogy megmentse a bankokat.
Hétszázmilliárd dollár.
Ez öt esztendő teljes magyar nemzeti összterméke. S ezt most az amerikaiak zsebéből húzták ki. Úgy nagyjából minden amerikai fizet most négyezer dollárt, hogy ne legyen újra gazdasági világválság. A népek meg csúnyákat írogatnak a zsidókról az internetes fórumokon – nahát!
Amúgy pedig ismerjük a régi tételt, miszerint ha egy lepke meglebbenti a szárnyát Japánban, abból földrengés lehet Amerikában – nos, az amerikai pénzügyi válság természetesen végigsöpör a világon. Nyugat-Európa bankjai sorra jelentenek csődöt vagy csődközeli helyzetet, s az államok mindenütt kénytelenek beavatkozni. Belgiumban államosítják (mondom: államosítják!) az egyik legnagyobb kereskedelmi bankot. A britek külön testületet hoztak létre, amely a válságot próbálja kezelni, a német Hypo Real Estate hét végi meglepetésként jelentett csődöt, szóval nyakunkon az egész.
Mindeközben nézem vasárnap a tévét, Baló György kérdezgeti Fekete Jánost és Bajnai Gordont, hogy akkor most mi lesz. Fekete János elmondja, hogy bizony baj lesz, mert például a devizapiaci folyamatok kiszámíthatatlanok, s ha a forint–euró-árfolyam másképpen alakul, magyarán, mondjuk, hirtelen háromszáz forint lesz egy euró, vagy még drágább, ak kor mindazok, akik devizaalapú hitelben adósodtak el, nagy bajban lesznek. Ez a "nagy baj" azt jelenti magyarul, hogy egy csomó honfitársunk nem fogja tudni fizetni a havi törlesztőrészleteket a lakására vagy házára. S akkor a bank majd viszi a lakást vagy a házat.
Bajnai Gordon pedig belemondta a vasárnap estébe a következő mondatot: "Válság van, divatba jön az erős állam."
Nahát! De hiszen mi azt hallgatjuk hosszú, sivár, meddő és elviselhetetlen MSZP–SZDSZ-évek óta, hogy az államot le kell építeni, államra nincs szükség, az állam rossz gazda, s majd a piac mindent rendbe tesz. "Privatizáció, liberalizáció, dereguláció" – ez a törvény, ez az új istenség. Aki ezt tagadta, vagy akár kétségeit merészelte hangoztatni, megnézhette magát. S most, hogy a szent piac s annak baromi hozzáértő irányítói csődöt mondtak, most persze jöjjön az állam, és tegyen rendet.
S miközben az amerikai állam hétszázmilliárdot pumpál a pénzügyi rendszerbe az adófizetők pénzéből, hogy rendbe tegye valahogy, amit a brooklyniak meg a Wall Street-iek elszúrtak, miközben egész Nyugat-Európa ugyanerre készül, s miközben várhatóan nálunk is ez lesz a helyzet, eközben Kornai professzor azt mondja, hogy nem helyes, ha az állam kisegíti a kórházakat, mert ezzel elősegíti a kórházak felelőtlen gazdálkodását. Ugye, drága barátaim, elég nehéz higgadtnak maradni? Ugye, érthető, ha Bronxtól a Deák térig mindenkinek ökölbe szorul a keze.
Még az ántivilágban, Kádár idején járta egy vicc. Természetesen suttogva terjedő vicc volt, s leginkább az MSZMP KB tagjai meg a megyei párttitkárok mesélgették egymás között, amikor jól berúgtak valamelyik hétvégi összetartáson.
A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között? Lényegében semmi. Mindkettőt a zsidók találták ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg önmaguknak…
No, most már legalább elmondhatjuk, hogy belekóstoltunk mindkettőbe. S úgy tűnik, egyik sem az igazi. Itt az ideje kitalálni valami harmadikat. Közösen és mindannyiunknak – amíg nem késő.
(Bayer Zsolt - Magyar Hírlap)
