A globális hatalmi struktúra "kényszerítő-hatalmi" egységei, tehát a "verőlegény" szerepét betöltő frankfurti és londoni brókerek először tartottak egy kis "bemutatót" arról, hogy mi történik azokkal, akik nem hajlandók "védelmet" kérni, illetve védelmi pénzt fizetni. A belső ügynökhálózat – a szerepet nálunk a kormánypártok töltik be – ezt szemfényvesztő dramaturgiával igyekezett az ország olyan szintű megfélemlítésére használni, amelynek nyomán már láthatólag bármit megtehetnek. Ezzel Magyarország formálisan is megszűnt szuverén ország lenni. Bárki lesz is ezután miniszterelnök, az egyetlen feladata, hogy a nem legitim főhatalom diktátumát legjobb tudása szerint "átvezesse" a magyar társadalomra. A nemzet teljes és feltehetőleg végzetes vereséget szenvedett, fizikai megsemmisülése akár egy évtizeden belül végbemehet. Nincs tehát most már ennek különösebb jelentősége, de, csak az "egzotikum" kedvéért, érdemes lenne ismételten összefoglalni, hogy valójában kitől, miért és hogyan szenvedtünk megsemmisítő vereséget; és ez hogyan számolja fel Magyarországot.

A globalizáció, pontosabban a "globalóma", vagyis a rákos burjánzás metaforájaként fennálló önfelélő létmód három intézményi síkon folytatja valamennyi "lokalitás" felszámolását. A multinacionális vállalatok – amelyek ugyan gazdasági képződményeknek látszanak – játsszák el a kényszerítő hatalom szerepét. Ők a rablók, a verőlegények, illetve bankoknak álcázva a rabolt jószágot értékesítő orgazdák. A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a nagy hitelminősítők játsszák el a figyelmeztető-fegyelmező hatalom szerepét: az a feladatuk, hogy tekintélyüknél fogva biztosítsák a kényszerítő hatalmi különítmények (multik) benyomulását és szabad rablását a "liberalizálj, deregulálj, privatizálj" szentháromságának sulykolásával. És végül a globális média a tematizációs erőszak intézményesítésével játssza el a mindent eldöntő-elsöprő univerzális "véleményhatalom" szerepét: hamis értelmezéssel "szabadságnak" állítja be a pusztítást, és "nacionalista, populista, protekcionista" bajkeverőnek azokat, akik még éreznének némi felelősséget a saját "lokalitásukért".

Amit most láttunk, az olyan, mint egy oktatófilm: így jár minden engedetlen lokalitás – különösen, ha elitjei ilyen elképesztő felelőtlenséggel hagyják cserben, és válnak a globalitás birodalmának cinikus-gátlástalan kiszolgálóivá. Ezzel rá is csappant a végzetes harapófogó a magyar társadalom megsemmisítésre ítélt többségére. A harapófogó egyik ágán a munkaerő árát véglegesen rögzítették a hetvenes évek végének a szintjén (a 2009. évi átlagbér reálértéke kevesebb lesz, mint az 1978. évié), miközben a munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások árát globális piaci szintre vitték/viszik fel. A Nemzetközi Valutaalap most életbe lépő nyílt és közvetlen diktatúrája immár fesztelenül söpörhet el minden ellenállást, így megnyílik az út az egészségbiztosítás, az oktatás és a tömegközlekedés teljes globaloprivatizálása előtt, felszámolva ezzel az utolsó közösségi reprodukciós tereket is.

Az is bebizonyosodni látszik, hogy a kormányzásra aspiráló politikai erők közül egyik sem képes a helyzet értelmezésére. A globális véleményhatalomnak sikerült elérnie azt is, hogy az ellenzék legfelső uralmi struktúráiban is meghatározó befolyást gyakorolhasson, és ez rohamos gyorsasággal teszi mind lehetetlenebbé, hogy az inkoherens nemzeti radikalizmus "természetes immunreakcióit" artikulálni, sőt egyáltalán ellenőrizni tudják. Ez azért bizonyulhat végzetesnek, mert a gyorsan mélyülő válság nyomán a lassan egy évszázada kezeletlen történelmi elfojtások elemi erővel törhetnek felszínre. Ennek következményei minden képzeletet felülmúlóan pusztítóak lehetnek. Az így végletekig fokozott feszültség akár a közeli jövőben tragédiák megállíthatatlan és visszafordíthatatlan sorozatát indíthatja el.

(Magyar Hírlap)