Vendégként befogadtuk a hozzánk a XIX. század óta Galíciából egyre sűrűbb hordákban beszivárgó kaftános zsidóságot, és lehetővé tettük integrációját az emancipációval. Hálából az 1919-es szovjet Tanácskormány idején gyakorlatilag mind földrajzi, mind szellemi értelemben összeroppantották évezredes birodalmunkat. A részünkről jogos területi revízióért folytatott II. világháború alatt zsidó hadiszállítók papírtalpú bakancsokat szállítottak a jeges keleti fronton hősiesen küzdő magyar bakáknak. Mi mégis menedéket nyújtottunk számtalan zsidónak, amíg tudtunk; nem is maradt el a hála: később bennünket okoltak azokért a szenvedésekért, melyeket a német politikai vezetés okozott nekik. A háború elvesztése után pedig újra kommunista uralmuk alá igázták megcsonkított hazánkat, és egészen a mai napig (!) karmaik között tartják. Ezalatt gyilkolták, terrorizálták, és teljesen kifosztották a lakosságot. Aktívan részt vettek az ’56-os szabadságharcunk leverése utáni bosszúhadjáratban is. Majd intellektuális köreik munkássága eredményeként, meghamisítva történelmünket - kiölték a tömegekből a nemzeti öntudatot, valamint szellemileg és erkölcsileg is alaposan lezüllesztették a magyarságot. Jelenleg zsidó rendőrök fegyverei mögött pöffeszkedik miniszterelnöki trónján az a rablógyilkos pszichopata pojáca, aki hűen valósítja meg egykori apósa, a zsidó Apró Antal politikai végrendeletét. Mindehhez asszisztál egy magatehetetlen államfő, akinek ereiben állítólag Kun Béla vére csörgedezik, és egy olyan „ellenzéki vezér”, aki már rég az izraeli „jobboldal” kifutófiújává prostituálódott. Végezetül törpe pártjuk, a kóserrá metélt SZDSZ irányításával árusították ki maradék javainkat a globális fajtestvér-nagytőke birtokosainak, hogy izraeli vezetője kijelenthesse: Miénk vagytok! - „Be van fejezve a nagy mű, igen, / A gép forog, az alkotó pihen.”

Mindebből könnyen belátható: keresve sem találhattak alkalmasabb helyett a vallásközi "párbeszédre" (mely inkább zsarolás és diktátumok megfogalmazásának aktusa - a szerk.) a kereszténység egykori védőbástyájánál, Magyarországnál. Éhes ebekként, újra üres tányérunkon a zsidó-keresztény párbeszéd ezerszer lerágott csontja.

Krisztus Urunkat valóban az emeli a szemita vallások morális szintje fölé, hogy így tanít: „Hallottátok, hogy azt mondták: Szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet! De én azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért, hogy mennybéli Atyátok fiaivá lehessetek…” (Mt 5, 43) És e tanítását életével is igazolta, hiszen Ő valóban imádkozott, a reá kimondott halálos ítéletet csupán végrehajtó gyilkos katonákért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34) Az őt üldöző és foglyul ejtő katona - Péter által levágott - fülét pedig meggyógyította.

Jézus ellenségszeretete egyvalamit azonban semmiképpen sem jelenthetett: azt, hogy dicséretet mondott volna Heródesnek és Kaifásnak hamis hitükből fakadó gonosz tetteikért, vagy tapintatosan elhallgatta volna azt, szemérmesen lemondva nyilvános bírálatukról. Mert Jézus nem a maga sorsát féltette, hanem igaz prófétaként szolidáris volt azokkal, akiket ez a theokrata maffia naponta meggyötört. Ezért bírálta bátran a viperák fajzatait, s ezért feszítették keresztre. Ezen (szent) szelleme hiányzik az intézményes keresztény egyházak vezetőiből. Nekik se mondhatna Mesterünk ma mást, mint amit hajdan Nikodémusnak: Szükséges felülről (újjá)születnetek (a Szentlélektől)! (Jn 3, 3-10)

A katolikus egyház ezzel szemben már régóta folyamatosan hízeleg a hamis hitű zsidóságnak. Ez a jelenlegi, egyház-politikailag korrekt trend. Ezredszer kér bocsánatot (a kollektív felelősség hamis szemita tanából kiindulva) a hívek nevében olyan zsidóellenes bűnökért, melyeket valójában még mások sem követtek el, nemhogy mi! Emellett permanens makacssággal hangsúlyozza a két vallás közös eredetét, mimóza módon elhallgatva azokat a kibékíthetetlen hit- és erkölcsbéli, ideológiai ellentéteket, melyek teljességgel kizárják a zsidó-keresztény párbeszéd eredményességét! Végezetül egy szót sem szól arról, hogy a zsidóság bizonyos rétegei, vallási fanatizmusukból fakadóan mind a mai napig mily súlyos szenvedéseket okoznak az egész emberiségnek. Ehelyett papagáj módjára újra meg újra elítélik az antiszemitizmus minden formáját, tekintet nélkül arra, hogy ez milyen módon nyilvánul meg. Értsd: nem csak az elítélendő, ha felpofozunk egy zsidót, hanem az is, ha leleplezzük és megfeddjük, amiért vallási fanatizmusból követ el naponta súlyos és köztörvényes bűntényeket!

XVI. Benedek pápa, akinek fényképére néhány napja még horogkeresztet biggyesztettek a világhálón testvérvallásunk buzgó hívei, most hálásan mond köszönetet a Vatikánba meghívott David Rosen rabbinak a vallásközi párbeszéd sikereiért. Amaz válaszában elmondja, hogy az antiszemitizmus mélyen áthatotta az európai keresztény társadalmakat, s ez tette lehetővé a náci tragédia megtörténtét, de hála az olyan derék katolikus főpapoknak, mint Erdő Péter (hazabeszél!) az egyházban javul a helyzet. Ezért örül, hogy éppen Budapesten rendezik meg, november 9. és 12. között a vallásközi konzultáció nemzetközi zsidó bizottsága, és a katolikus Egyház zsidósággal folytatott vallásközi párbeszéd tanácsának nemzetközi kongresszusát. Ez a flört volt tehát erotikus előjátéka annak a fővárosunkat megszentségtelenítő, közelgő eseménynek, mely a két szervezet intim aktusát jelenti.

Ugye nem kell segítenünk kedves olvasóinknak, hiszen valószínűleg már maguktól is kitalálták, mi is lesz a kongresszus témája? Eltalálták: Az antiszemitizmus! Mégpedig szisztematikusan. Előbb a hajdani, megemlékezvén az 1938-as „birodalmi kristályéjszakának” (Reichskristallnacht) nevezett zsidóellenes német pogromról, majd a jelenleg közép-kelet Európában felerősödő antiszemitizmusról.

Hogy utóbbi honnét a csudából ered, azt talán nem egymástól kellene kérdezgetniük a tanácstalan veres- és fekete sipkás vallási vezetőknek, hanem sokkal inkább a Lengyelország és Magyarország felvásárlásával hencegő Perec Simon (Peresz) bácsitól. Esetleg még a keresztény és nemzeti értékeket rendszeresen gyalázó és provokáló zsidó művész-elitet. (Ilyesmiből kijut rajtunk kívül lengyel testvéreinknek is: friss hír, hogy egy lengyelországi folyóiratban megjelentettek /vajon kik?/ egy megfeszített, papírból kivágandó ruhákkal öltöztethető Jézus-babát. A választható ruhák közül természetesen nem hiányzik az ördög-kosztüm vagy a női ruha sem. Mindezt időzítve: II. János Pál pápává választásának 30. évfordulóján! /Die Presse Október 31./) Vagy még sokkal inkább feltehető fentebbi kérdés a vezető tisztségű zsidókkal teletömött nemzetközi bankoknak, akik milliókat megnyomorító világgazdasági krízist okoztak; kisemberek véres verejtékén összekuporgatott garasaival kaszinózva?

Kérdezhetné valaki: Mi köze mindehhez az 1938-as kristályéjszakának? Mi történt ott és akkor? Lényegében ugyanaz, mint itt és most! Az embereknek tele lett a hócipőjük a gazdasági válsággal és a zsidók arrogáns viselkedésével. (A világzsidóság már 33-tól nemzetközi kereskedelmi és gazdasági bojkottot vezetett be a náci Németországgal szemben. Ekkor történt a Reichstag felgyújtása. Egy Van der Lubbe nevű holland kommunista volt a tettes, akit még a helyszínen elfogtak. Már korábban is követett el gyújtogatásos merényletet. A kommunista vezetők (pl. Dimitrov) tagadtak, de hiába. Viszont köztudott volt, hogy nem csak Magyarországon volt a kommunista vezetők 70-80 %-a zsidó, hanem szerte a világon. Érthető tehát, ha a kommunista szervezetek nácik általi betiltására a tőkés nemzetközi zsidóság is németellenes gazdasági szankciókkal válaszolt.)

De térjünk vissza a kristályéjszakára: a naiv és laikus polgár először elég nehezen tudja elhinni egy ilyen szörnyű randalírozásról, hogy zsidó provokáció volt, maguk a szenvedő alanyok rassztestvérei szervezték. Pedig éppen erről volt szó! (A cionizmus szellemi vezetői nagyon is tisztába vannak azzal az Ady által nekünk is meghirdetett igazsággal, hogy „nekünk Mohács kell!” Nekik Auschwitz kell, mert antiszemitizmus nélkül túlságosan meggyengülne bennük a létfenntartó szolidaritás. Most is aktuális: Épp a kuruc.info friss híradása jóvoltából vagyunk most már forró nyomon, bizonyítandó, hogy a szeptember 11-i merényletben a Moszad minden valószínűség szerint könyékig benne volt!) A judaisták alapvető célja régóta az volt, hogy az európai zsidóságot az Izraelbe kivándorlásra késztessék, s ennek nyilvánvalóan leghatékonyabb eszköze lehetett a rasszista náci rezsim anyagi támogatása, illetve zsidóellenes pogromok kiprovokálása.

A pogrom közvetlen előzménye volt, hogy egy Lengyelországból származó, Párizsban tartózkodó, tizenhét éves lengyelországi zsidó suhanc (Herschel Grynszpan) november hetedikén /!/ besétált a német követségre, és öt pisztolylövéssel kivégzett egy fiatal német diplomatát (Ernst von Rath-ot). A mai napig azon a dezinformáción munkálkodik a világzsidóság, hogy a kristályéjszakát a köztudat az ezt megtorló bosszúnak tartsa. Pedig a tipikus ószövetségi bosszúálló lelkiség csak a Grünspan fiú tettét motiválta: bosszúból gyilkolt, amiért Lengyelországból Németországba menekült édesapját a német hatóságok ki akarták utasítani az országból. Ehhez viszont a párizsi diplomatának az égvilágon semmi köze nem volt! Egyidejűleg Németország területén sok városban betörték a zsidó boltok kirakatait (az üvegcserepekre utal a kristályéjszaka elnevezés); s felgyújtottak néhány zsinagógát, s elagyabugyáltak néhány zsidót.

De mára már a bátrabb történészek felfedték, és dokumentálták az események oly részleteit, melyek egyértelműen arra mutatnak, hogy a pogrom kommunista-zsidó provokáció volt.

1.A randalírozások már Rath halála előtt egy nappal megkezdődtek, ami azt bizonyítja, hogy a garázdaság-sorozatot nem ez váltotta ki!

2. Csak néhány esetben hajtották végre SA-egyenruhás legények, döntő többségében a környéken ismeretlen suhancok bukkantak fel, és ők cselekedtek. Zsidóellenes, gyűlölködő ordítozással felizgatták a csőcseléket, majd idejében kereket oldottak. A lakosság pedig sok esetben a zsidók védelmére sietett!

3. Az atrocitásokat mintha időzítették volna. Ugyanis a zavargás egybe esett a náci párt Münchenben évenként megrendezett gyászünnepével. (A 15 évvel korábbi, sikertelen, náci úgynevezett „sörpuccs” leverésére, s ennek mártírjaira emlékeztek.) Mivel erre a Birodalom összes magas rangú párt tisztviselője hivatalos volt, országszerte csak gyakorlatlan helyettesek ültek az SA ügyeletein és a pártközpontokban. Azon az éjszakán ismeretlen telefonálók szisztematikusan hívogatták fel telefonon e központokat, és „adták parancsba” a pogromra vonatkozó „központi utasításokat”. De még így is csak néhány tapasztalatlan SA-s különítményt tudtak mozgósítani, mert a legtöbb ügyeletesnek azonnal gyanúsak voltak e hívások: a biztonság kedvéért visszahívták a pártközpontokat, akik természetesen nem tudtak semmiféle utasításról. (Az SS-nek egyébként sem volt rendelkezési jogköre az SA felett! A kihágásokban részt vevő SA-sokat később a párt felelősségre is vonta.)

4. A legfelsőbb náci vezetés tagjai (Hitler, Göbbels, Göring) a hírről értesülvén mindnyájan meg voltak döbbenve, majd szinte dührohamot kapva intézkedtek a pogrom azonnali leállítására. Himmler azonnal parancsba adta /az egyébként fél-zsidó/ Heydrichnek, hogy akadályozzon meg minden további rombolást, és védje meg a zsidókat a zavargásoktól. Hamis az állítás, hogy Göbbels a hír hallatára tüzes beszédben uszított volna a zsidók ellen. Ilyen beszéd egyszerűen nem hangzott el! Sőt, még SA-őröket is rendeltek a betört kirakatú zsidó üzletek mellé, hogy megakadályozzák azok kirablását. Ne feledjük, hogy a Birodalom számára a fejlemények olyan káros nemzetközi reakciót válthattak ki, amely úgy hiányzott nekik, mint egy púp a hátukra.

5. A Grünspan-fiúnak a LICRA nevű zsidó aktivista csoport (katonai és propagandaszervezet) a merénylet után alig néhány órával védőügyvédet biztosított. Méghozzá egy olyan személyt, aki alig két éve egy másik zsidó merénylőt védett, aki két évvel korábban, hasonló módon, a LICRA megbízásából lőtte le a svájci NSDAP fejét! (Grünspan egyébként a LICRA-tól támogatva Párizsban átvészelte a háborút, s később segítették kivándorlását Palesztinába.)

Fentebbi tények sejtetik, hogy a közelgő budapesti „kohnferencián” mennyi hazugságot fognak összehordani a kristályéjszakáról.

Minden katolikus hívő kötelessége, hogy szeresse ellenségeit, így a zsidókat is. Határozottan vissza kell utasítani a kollektív felelősség démoni (de ószövetségi) ideológiáját. Egyetlen zsidó sem tehető felelőssé egy másik zsidó bűnéért! De ez nem jelentheti, hogy közös rendezvényeken tiltakozzunk a kiprovokált, de szappanbuborékként felfújt antiszemitizmus ellen. Az antiszemitizmus fogalmilag ugyanis nem bűn, nem harag, nem erőszak, hanem éppen az attól való elhatárolódás! Minden keresztény hívő Szentlélektől kapott lelkiismereti kötelessége, hogy az emberiség iránti szolidaritásból tiltakozzon a zsidó vallásból fakadó, bűnös sátáni szellem és gonosz tettek ellen! Mindaz, aki gyávaságból hallgat, a bűntelenül megöletett Krisztust köpi arcul, és mindazon áldozatokat, akik mind a mai napig szenvedő alanyai egy hamis vallásnak.