Az amerikai elnökválasztás másról sem szólt, mint a leendő elnök elvárt hűségéről a zsidósághoz és azon belül Izraelhez.

Amikor Barack Obama nyerésre kezdett állni, hirtelen középső nevével kezdték riogatni egymást a zsidók annak ellenére, hogy csak a laikusok nincsenek azzal tisztában, hogy az elnökválasztási versenynek még az elődöntőjébe sem kerülhet senki az AIPAC (a zsidó érdekvédelmi liga) jóváhagyása nélkül.

 

 

A zsidók eljátszott álriadalmához az üzemanyagot tehát Obama középső neve, Hussein adta, de természetesen annak ellenére, hogy Indonéziában egy radikálisan wahabista mohamedán iskolába végezte tanulmányait, már most, a beiktatása előtt főleg zsidó politikusokkal veszi körbe magát kormányalakítása közben - vagyis a megbízatását papírforma szerint teljesíti.

Csak a vak nem látja ezt a politikai szenthármasságot, amely a keresztény-mohamedán-zsidó vonalon fogadott fel egy félvér négert szolgájának.

Egy rendkívül morbid esettel állunk szemben történelmünk jelen pillanatában. Számomra automatikusan a négerek történelmi kapcsolata ugrik be, mind a zsidókkal, mind az arabokkal.

Még a 80-as évek közepén ismerkedtem meg Chicagó felsővárosának egy néger negyedében pár mohamedán feketével, akik a Mohamedán Nemzet, a Nation of Islam helyi vezetőségéhez tartoztak, és egy aránylag jó kis könyvesboltot vezettek, amelyben ritka és jó könyveket tudtam beszerezni.

Számukra egy enigma voltam, hogy „hunky” létemre nagyjából képben voltam a feketék történelmét illetően és ismertem számukra híres néger írókat, mint Chancellor Williamst vagy Cheikh Anta Diopot. Beszélgetéseink most visszacsengenek ennyi év távlatából, amikor megjósolták nekem, hogy ötven éven belül pont a zsidók fognak kutyaharapást szőrével gyógyítani, legalábbis a politikában, mint a mostani elnökválasztás is igazolta.

És még 50 évet sem kellett várni, csak harmincat.

Arab rabszolgakereskedő árujával

Felsővárosi feketéim nevetve sértegették önmagukat, mondván, hogy a négernek különleges képessége van önmaga megalázására, amelyet más sem bizonyít jobban, mint az, hogy pont azoknak az araboknak a vallását követik, akik kilóra vették meg őket törzsfőiktől, hogy eladják rabszolgának a világ más részein.

És ez mind semmi, licitálták túl önmagukat. „Vezetőink meg pont azoknak a zsidóknak a szekerét tolják, akiknek elődei sok esetben a rabszolga-kereskedelmen gazdagodtak meg” - tették hozzá.

Való igaz, az amerikai négerek nagyobb része a volt uraik vallásában a kereszténységen belül a baptista felekezetbe tömörült, és büszkesége csupán abban merül ki, hogy műkarácsonyt, „Kwanzát” talál ki magának, és a vadabb része Jézust feketének tartja.

De engem Obama miatt főleg a négerek a zsidósághoz kötődő történelmi kapcsolata érdekelt, hiszen a világpolitikában, de főleg az amerikai politikában semmi sem történik a zsidó tőke manipuláló hatalma nélkül.

A történet riasztó, és mind a cikkem elején írtam, morbid! - De lássuk a lényegét....

A zsidók a történelem folyamán kitűntek kereskedelmi képességükkel, amely kiterjedt az emberek kereskedelmére is. Hogy hitelképesen be tudjunk erről számolni, okvetlenül zsidó forrásokból kell merítkeznünk. A történetíró Solomon Grayzel munkájában, a „ Zsidók történetében” így ír:

„A zsidók Európa történelmében a legsikeresebb rabszolga-kereskedők.” (1)

De már a középkorban így írt Lady Magnus:

„A legfontosabb, legsikeresebb rabszolga-kereskedőket a zsidók soraiban találhatjuk...” (2)

Frissen érkezett rabszolgák reklámja

Henry L. Feingold a zsidó történész szerint „már 1460-ban a zsidók voltak a tengerészeti tudományok mesterei Portugáliában, amely 7-800 rabszolgát importált a zsidó kereskedőkön keresztül” (3)

Obama Amerikájában, amelynek elnöke lesz, minden a rabszolga-kereskedelemmel és a zsidó nagytőkével kezdődött.

A zsidó történész, George Cohen szerint a zsidó Kolumbusz expedícióját zsidó mágnások, Luis de Santangel, Gabriel Sanchez és Juan Cabrero fedezték 17 000 aranydukáttal. A spanyol udvari zsidók leggazdagabbjai, mint Abraham Ben Samuel Zacuto, Isaac Abravanel további összegekkel járultak hozzá az expedícióhoz, amelyen a kor szokásaitól eltérően egyetlen keresztény pap sem vett részt. (4)

Kolumbusz expedíciója, amely a katar kereszt alatt indult útjára, valószínűleg rendelkezett olyan korabeli térképpel (portolán) amely pontosan leírta a felfedezendő kontinens irányát, méreteit. Ezt látszik bizonyítani az 1519-ben másolt portolán, amelyet Piri Re'is térképként ismerünk, és elég jó precizitással mutatja az amerikai kontinenst annak még akkor fel nem fedezett partvidékével egyetemben.

A zsidó történészek szerint zsidó Kolumbusz már 1498-ban 600 indián rabszolgát szállított a spanyol udvarnak. Kolumbusz, aki az újabb történészi kutatások szerint „marrano” zsidó volt, és amerikai útja előtt is részt vállalt rabszolga-kereskedelemben.

A portugál udvar megbízásából segédkezett a Nyugat-Afrikai San Jorge El Mina település és bánya létrehozásán a később Aranypartnak nevezett afrikai partvidéken. A munka rengeteg rabszolgát igényelt, amelyeknek begyűjtése részben Kolumbusz feladata volt. (5)

Kolumbusz az újonnan kolonizált Hispanoliában is talált aranyat és az igen békés őslakosságot, az arawak indiánokat, amelyeket pár év alatt halálra dolgoztatva az utolsó szálig kiirtottak a spanyol bevándorlók.

Kolumbusz zsidósága, bár pont elismert zsidó történészek bizonyítgatják, kérdéses, de az már történelmi tény, hogy az első - főleg zsidó - telepesek vetették meg a cukor-, a gyapot- és a kakaóipar alapjait, amely a mai napig is zsidó monopólium az Államokban.

Európa zsidósága Portugáliában, Hollandiában, Angliában mindenkit megelőző gyorsasággal kapcsolódott a hispániai üzleti bonanzába, főleg a cukor- és rabszolga-kereskedelembe. A kipusztult arawak indiánok helyét a cukornádültetvényeken Afrikából importált négerekkel kellett pótolni, amelyben a zsidó rabszolga-kereskedők előkelő helyet vívtak ki maguknak. (6)

Hispanolia üzleti sikerein felbuzdulva, portugál zsidók Fernando de Norohha és Gaspar de Gama vezetésével 1503-ban megvetetették lábukat a mai Brazília területén, ahol cukornádültetvényeket alapítottak. A karib térség katasztrófája ezen a területen újra megismétlődött. A portugál zsidóknak ekkor már igen komoly üzleti tapasztalatuk volt a cukortermelésben, amire jó példa a Sao Thome cukornádültetvény, amelyhez 3 000 néger rabszolgát alkalmaztak. (7)

Az 1600-as évben az ültetvények már 10 ezres rabszolga-munkaerőt használtak fel. A brazil üzleti aranybánya sikere vezetett 1621-ben a Holland Nyugat és Kelet-India társaság megalakuláshoz Amszterdamban, amelynek anyagi gerincét a holland zsidók alkották. A társaság többek közt drágakőbányászattal is foglalkozott, és ennek ismeretében nem véletlen, hogy a gyémántfeldolgozó ipar központja ma is Hollandiában van, mint zsidó monopólium.

Ebben az időben a legnagyobb gazdasági szabadságot a zsidók Hollandiában élvezték. Kezükben tartották a selyem-, cukor-, gyémánt- és dohányipar legnagyobb részét az akkori globális viszonylatokban.

Az európai kolonizáció innentől felgyorsult a rabszolga-kereskedelemmel egyetemben.

A nagyipari és nagykereskedelmi kábítószerüzlet is ekkor születik meg, és ekkor vert gyökeret a Kelet-India vállalat ópiumkereskedelmének köszönhetően több zsidó mágnáscsalád gazdagsága, mint például a Sassoonoké a történész Stanley Jackson szerint. (8)

A holland zsidók ellen fellázadt négerek Brazíliában alapjaiban rázták meg a portugál gyarmatot.
A néger lakosság antiszemitizmusa, zsidógyűlölete ekkor már a portugál nyelvbe ülteti minden előítéletét, amelyhez jó példa a szótárban (Diccionario de la Academia Espanola) pár magyarázata:

Judio = kapzsi, uzsorás, fösvény, fukar (avaro, usurero)

Judiada = embertelen, botrányosan mértéktelen haszon (Accion inhumana. Lucro excesivo y escandoloso)

Hebreo = kereskedő, uzsorás (mercado, usurer)

Sinagoga = konspiráció, második jelentése: törvényellenes ügyek lebonyolítására találkozó (conciliabulo, en su a acepcion, vale decir, una junta para tratar de cosa que se presume ilicita)

Cohen = jós, varázsló, kerítő (adivino, hechicero, alcahuete)

A zsidó kereskedőknek menekülni kellett Brazíliából.

Később maga a portugál király is szembefordult a holland zsidókkal, akik először a karib szigeten, Amszterdamban, majd később 1654-ben északabbra, Új Amszterdamban kerestek menedéket. Új Amszterdam mai neve New York, az amerikai zsidók „nem hivatalos” amerikai fővárosa (Bár eredetileg egy valóban holland fickó, Peter Stuyvesant alapította 1619-ben).

Az amerikai ültetvények rabszolga-utánpótlását nagyrészt a New York-i és Newport-i zsidók bonyolították. Például 1717 és 1721 között a New York Postillion amely a zsidó kereskedő Nathan Simson tulajdonában áll esetenként 217 afrikai néger rabszolgát hajózott be az amerikai rabszolgapiacra. (9)

Nem véletlen, hogy az akkori idők leggazdagabb családjai közül a következő nevek és vagyonkimutatásaik szerepeltek:

Samuel Abrams 150 000 dollár
A.I Gomez 200 000 dollár
Hyman Solomom 100 000 dollár

De az amerikai indiánok is megismerkedhettek a zsidó kereskedelem veszedelmesebb oldalával, különösen a zsidó prémkereskedők révén.

Jeffery Amherst, az angol hadsereg főparancsnoka 1758-ban érkezett Észak-Amerikába, hogy a franciák és az indiánok ellen vigye harcba seregét. Különösen az indiánokat gyűlölte, és nagy ellenfelét, Pontiac törzsfőnököt, aki katonai képességénél fogva kellő sikerrel vette fel a küzdelmet az angol katonasággal szemben. Amherst elhatározta, hogy biológiai tömegpusztító fegyverrel, himlőbacilussal gyilkolja meg az indiánokat.

Biológiai tömegpusztító fegyver

Amherst a zsidó prémkereskedőket vonta be terveibe. Magához hívatta Levy Andrew kerekedőt, aki cinkosává vált, és az indiánoknak himlővel fertőzött gyapjútakarókat osztott szét, ajándék gyanánt.

Számtalan sóni, mingó és delavár indián pusztult el, mivel szervezetük védtelen volt a kórokozók ellen. A himlőháború később nagyobb méreteket öltött, és leghírhedtebb támadás, ami az indiánokat érte, egy földfelvásárlás során történt Illinois államban, amelyben nyolc zsidó volt érdekelt.

A történelem feljegyezte nevüket: Moses Franks, Jacob Franks, David Franks, Bernard Gratz, Michael Gratz, Moses Franks Joseph Simon és Levy Andrew, aki a himlőháborúban az első támadást intézte. (10)

A történetet folytathatjuk a polgárháborún keresztül napjainkig, de gondolom, az alaphelyzetet az idáig említett pár példa jól alátámasztotta, holott forrásanyagnak kimondottan zsidó kútfőket említettem.

A négerek emancipációjához vajmi kevés köze van a zsidó politikai elitnek, amely minden időben és minden alkalommal saját hasznára használta a négereket. A néger szóhasználatot kölcsönözve kijelenthetjük, hogy pár „Uncle Tom” mindig akadt a feketék köreiből, akik bár látszólag néger polgárjogokért küzdöttek, igazából saját és mestereik szekerét tolták. Ez igen nagymértékű azonosságot mutat a hazánkban élő cigányok vezetőinek üzelmeivel, mint a mostani magyar példák is bizonyítják.

Nem véletlen, hogy a leghíresebb polgárjogi néger harcos, Martin Luther King, akit pont a zsidó liberálisok emeltek pátoszi magasságokba annak ellenére, hogy Robert Kennedy nyomozóirodája jelentésében King mint "szovjetkommunisták fizetett ügynöke” szerepelt.

A zsidó vezetésű kommunista front egyik csekkje Kingnek

Révén, hogy a kommunizmus zsidó gyakorlat volt, King a pénzét a KGB-től a zsidó Isidore G. Needleman-on keresztül kapta. Nem véletlen, hogy King aktái a mai napig is alig ismertek, és teljes terjedelmükben nem beszerezhetőek. Amerika egy olyan demokrácia, amelyben a többség akaratát egy faji alapon tömörülő kisebbség bírálhatja felül, és ennek az országnak lesz az elnöke egy olyan félvér politikus, akinek az őseit az apai vonalon arab közvetítéssel elég sok esetben zsidó kereskedők adták-vették, mint egy zsák krumplit.

Vagyis Uncle Tom (Tamás bátya) fogja megint szolgálni Uncle Sam-et (Samu bácsit), mint tette azt Condoleezza Rice, aki az olajüzletben úszó Fehér Ház urait szolgálta, hogy róla nevezzenek el egy hatalmas olajszállító hajót, csak azért, mert a Chevron cég testületében működött.


A hivatalos magyarázata a hajókeresztelésnek természetesen Chevron tízmilliárdos olajüzletének kazahsztáni rendezése, amit Rice 1992-ben Kazahsztán elnökével, Nurszultan Nazarbajevvel ütött nyélbe. Értsük, Rice nem csak a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa) szervezetnek kiemelt tagja, de ugyanolyan olajüzletben spekuláló politikus, akárcsak a Bush-kormányzat többsége.

Nem egy külföldi politológus jegyezte meg, hogy az Egyesült Államok mindenek felett álló vezetésének már nem csak egy úgynevezett „gentile front”-ot (nem zsidó arcvonalat) kell maga előtt tudnia biztonsági okokból, de azon belül az úgynevezett kisebbségi csoportokból is meg kell maguknak nyerni egy-egy mindenre kapható szolgát, amely, ha kell, elárulja saját fajtájának érdekeit is.

Egy zsidó és egy néger dönti el az emberiség sorsát

Ezeket a politikailag is színes egyéniségeket a Háttérhatalom saját politikai janicsáriskoláiban képzi, mint tette azt Rice esetében a Council on Foreign Relations falai közt. Tény, hogy különlegesen tehetséges és bármilyen utasítást szolgai hűséggel végrehajtó egyedeket válogatnak be a politikai taposómalomba, busás javadalmaztatás mellett.

A Háttérhatalom már jó ideje egy olyan politikai dualitást engedélyez csak az Egyesült Államokban, amely bár külsőleg eltérő, gyakorlatilag a Hatalmat érintő döntésekben ugyanazon a számukra előírt úton masírozik kart a karba öltve.

Az ügyesebb politikusok, ha kell, időnként a republikánus pártból átugranak a demokrata pártba és vissza, mint ezt tette maga Condoleezza Rice is karrierje során. Az ilyen átigazolások számukra semmit sem jelentenek, csak a fenti utasítást követik, lényegi változást az átigazolás politikájukban semmit sem jelent, mert a politikusok a számukra előírt forgatókönyv alapján bólogatnak igent uraiknak.

A mostani amerikai elnökválasztási komédia során mutatkozott meg legszembetűnőbben az a politikai szolgajellem, amely szinte hason csúszott a zsidó lobbi előtt, hogy annak elnyerje kegyeit. Az alanti rövid videó pontosan rámutat arra, hogy lényegtelen a bőr színe, a vallás vagy a nemi különbség, a szolga az szolga, bármilyen változatban is álljon a „Hatalom” rendelkezésére.

 

 

Ennek értelmében tehát vajmi kevés reményünk lehet, hogy Barack Obama, a félig fehér, de teljesen fekete elnök lelkében bármi is lázadozni merészelne a „Hatalom” ellen, amely legfelső vezetősége az a világbirodalmi babérokra törő zsidó pénzkartell, amely gazdagságát elég nagy mértékben Obama apai ágú őseinek adás-vételéből és kihasználásából hordta össze.

Obama már ki szeretné az atomesernyőt feszíteni Izrael főlé, és az amerikai hadsereggel elpusztítani Izrael ellenségeit, kritikusait. Egyre több „belsős” emberrel veszi körbe magát az új kormány alakítása közben, akik a múltban sem váltották meg Amerikát bajaitól, sőt, annak okai voltak.

Elmondhatjuk, hogy ugyan a bőrszín változott, de minden megy a maga megszokott demokratikus módján.

Kútfő:

1, Solomon Grayzel , A history of the Jews: From Babylonian Exile to the End of World War II. 312. oldal.
2, Lady Magnus, Outlines of Jewish history 107. oldal
3, Henry L. Feingold, Zion in America 42, 43. oldal.
4, G. Cohen, Christopher Columbus 74. oldal.
5, Eric Rosenthal, Gold, gold, gold 71. oldal.
6, J.H. Galloway, The sugar cane industry
7, Arnold Wiznitzer, The Jews in the Sugar Industry in colonial Brasil 189. oldal
8, Stanley Jackson, The Sassoons 22. oldal
9, A. Hershkowitz, New York 12. oldal
10, Henry Necarsulmer, The early Jewish Settlement at Lancaster Pennsylvania 33. oldal