 |
A történelemtudomány – csakúgy mint bármely más tudományág – nem egy holt, megállapodott, befejezett diszciplína, hanem állandó változásban van. Mindig jönnek újabb és újabb felfedezések, leletek, ismeretek.
Gondoljanak csak bele, 1989-ig a hivatalos történelemírás – úgy Keleten, mint Nyugaton – a németeket tartotta felelősnek a katyni tömeggyilkosságért. 1989-ben Gorbacsov beismerte – amit egyébként mindenki tudott, még azok is, akik úgy tettek, mintha a németek felelősségében hinnének – hogy a tényleges tettesek nem a németek voltak, hanem az oroszok. Pedig az 1947-es leningrádi kirakatperben több német „beismerte”, hogy ők követték el a vérengzést! Képzeljék el, Gusztos úr, Répássy úr, hogy 1989 előtt jött volna egy ilyen eszement ötlet, hogy büntetni kell azokat, akik a történelem egyes részleteiről másképp gondolkoznak. Micsoda szituáció: Gorbacsov beismeri az orosz felelősséget, itt pedig hatályos törvény tiltja ennek kimondását. Ilyen nyílt ostobaságra még a kommunista törvényhozás sem vetemedett, uraim!
Gusztos úr, Répássy úr! Helyesnek tartják Önök, hogy bebetonozzák a történelem egyes részleteit, hogy ne lehessen azokat kutatni? És teljesen mindegy, milyen meggyőző bizonyítékokat tár fel egy történész, Önök szerint le kell csukni, csak mert bizonyítékai esetleg nem támasztanak alá egyes bebetonozott tévhiteket? Netán félnek, hogy esetleg olyan bizonyíték kerül elő, amely nem illik az Önök koncepciójába? Ennyire nem hisznek a holokausztban?
Vagy azt tartják helyesnek, hogy egy történész kutathat bármit is, és nyilvánosságra hozhatja kutatásának eredményeit, anélkül, hogy a haja szála meggörbülne?
Szeretném továbbá véleményüket hallani néhány részletkérdésben, mit is kell pontosan hinni, (vagy legalább is úgy tenni)?
Szabad-e azt mondani, hogy Dachauban nem voltak gázkamrák? Az 1960-as évek elejéig ugyanis általános volt a felfogás, hogy Dachauban voltak gázkamrák. „Nem volt elgázosítás Dachauban” - hozta írásának címében 1960.VIII.19-én a Die Zeit c. lapban Martin Broszat, a Müncheni Kortárs Történeti Intézet (Ifz) munkatársa. Ezzel a szűkszavú megfogalmazással beismerte, hogy mindaz, amit 15 éven keresztül a birodalom határain belül lévő koncentrációs táborokról mondtak, nem volt egyéb, mint ellenőrizetlenül továbbadott rémhírpropaganda. Önök szerint börtönbe kellene-e csukni az ilyeneket, mint Martin Broszat, „holokauszt-tagadásért”?
Holokauszt-tagadónak minősül-e az, aki vitatja, hogy Auschwitzban elektromos áram alatt lévő szállítószalagon öltek meg több száz embert egyidejűleg, ahogy azt Borisz Polevoj írta „Az auschwitzi halálkombinát” c., a Pravda 1945. február 2-i számában megjelent cikkében?
Börtönbe kell-e zárni azokat, akik kételkednek gigantikus méretű földalatti elektromos krematóriumok voltában, ahogy azt Stefan Szende, Simon Wiesenthal, A. Silberschein állították?
Börtönbe kell-e zárni azokat, akik kételkednek gőzkamrák, légkalapácsok, vákuumkamrák voltában, ahogyan azt Treblinkát illetően tanúk sokasága állította?
Mindent el kell hinnünk Gersteinnek (25 millió ember elgázosítása dízelmotorokkal Belzec, Treblinka és Sobibor táborokban)?
Börtönbe kell zárni azokat, akik kételkednek Moshe Peer szavaiban, aki saját állítása szerint hatszor élt túl elgázosítást, ráadásul egy olyan koncentrációs táborban, Bergen-Belsenben, amelyben a holokauszt-állító történészek szerint sem voltak gázkamrák?
Le kell-e csukni azokat, akik nem hisznek Ádám Györgynek, aki – amellett hogy hétszer szökött meg a kőszegi munkatáborból (legalább is saját állítása szerint), és oda hétszer visszavitték – 60 évig hallgatott, majd 2004-ben eszébe jutott, hogy Kőszegen is volt gázkamra?
Szabad büntetlenül kételkedni Nyiszli Miklós számadataiban (25-35 millió zsidó elgázosítása Auschwitzban)?
Büntetni kell-e azokat, akik nem hisznek a csaló, magát zsidónak kiadó Wilkomorski majdaneki és auschwitzi rémmeséiben? Akinek műveit leleplezéséig úgy ünnepelte a sajtó, mint az utolsó szöget a holokausztcáfolók koporsójában?
Szabad kételkedni Elie Wiesel rémtörténeteiben, aki későbbi visszaemlékezéseiben saját maga ismerte be, hogy történeteinek egy részét maga találta ki?
Muszáj elhinnünk Misha Defonseca történetét, amellyel milliomossá lett, és amely szerint kislányként egy farkasfalka segítette a Gestapo előli menekülésében Belgiumtól Lengyelországig? Ha már maga a szerző is elismerte, hogy nemcsak, hogy nem zsidó, hanem a sztori is kitalálás, akkor is muszáj benne hinnünk, vagy akkor már szabad abban kételkednünk?
Azt kell-e hinnünk, hogy a német vezetésnek volt írásbeli utasítása a tömeggyilkosságokra, vagy azt, hogy minden telepatikus úton történt, ahogyan azt a világ legnagyobb holokauszt-szaktekintélye, Raul Hilberg állítja „Az európai zsidók megsemmisítése” c. könyvében (miután 400 tonna dokumentum átvizsgálása után egy papírfecnit sem talált, amely a holokausztra csak egy halvány utalást tartalmazott volna)?
Le kell-e csukni Önök szerint Fritjof Meyert, a balliberális Spiegel szerkesztőjét, aki szerint az auschwitzi krematóriumok épületében nem voltak gázkamrák?
Szóval kérdéseim lényege: Mi a kritérium, hogy miben kell hinnünk a fenyegető büntetés veszélye nélkül? Ki az az objektív szerv, akadémia, hatóság, hatalom, aki ezeket meghatározza? Mi van akkor, ha maga ez a titokzatos mindenható hatalom jut arra a belátásra, hogy amit előírt tegnapig kötelezően hinni, mától annak az ellenkezőjét írja elő? Keddig azt zárom börtönbe, akik az oroszokat tartják a katyni tömeggyilkosságok tetteseinek, szerdától azokat, akik a németeket? Nem félnek, hogy így előbb utóbb a lakosság 100 %-át büntethetővé teszik?
Mi a véleményük a már említett Hilberg kijelentéséről, mely szerint a holokauszt még csak 20 %-ig van feltárva (Der Standard, 2006.VI.10.)? Mi van akkor, ha a maradék 80 %-ban olyan dolgokra derül fény, amelyek ellentmondanak az eddig feltártaknak?
Hallottak-e Önök az európai történészek blois-i felhívásáról (2008), mely szerint a történészek nem akarják, hogy „kisebbségi szervezetek” (vajon melyikre gondolhattak?) fogják be őket saját fogatukba, és nem akarják, hogy a jövőben „korlátozzák őket tudományos munkájukban”? Hogyan kommentálják azt, hogy számos neves zsidó történész is aláírta a felhívást? Egyetértenek a felhívással, vagy úgy gondolják, hogy büntetni kell a történész kutatókat, ha kutatási eredményeik nem egyeznek az Önök elvárásaival?
Nem, Gusztos úr, Répássy úr! Bár Önök olvassák a Kuruc.infót, bármennyire is szeretnénk, attól félünk, nem fognak feltett kérdéseinkre válaszolni. Önök ugyanis ugyanúgy meg vannak győződve arról, hogy az egész holokauszt-tákolmány recseg-ropog, mint mi. Minél részletesebben kutatják ugyanis a részleteket, amely kutatásokat 40 éven keresztül tilos volt elvégezni, annál nagyobb ellentmondásokra derül fény. Nem véletlenül közelítenek a holokauszt-állítók számadatai csillagászati sebességgel a revizionisták kutatási eredményeihez.
Gusztos úr, Répássy úr! A történelmi események megtörténtét nem kell drákói rendszabályokkal védelmezni! Senki nem kételkedik a Gulág, az ukrán éhínség-katasztrófa, Pearl Harbour vagy mondjuk Atilla hun király történelmi valóságában. Az Önök legsötétebb középkort megszégyenítő kultúrbarbárságának egyetlen oka van: sem Önök személy szerint, sem a zsidó háttérhatalom, amelynél Önök így akarnak jó pontot szerezni, nem hisz a holokausztban. Egyes-egyedül ez az oka annak, hogy utolsó mentőakcióként most szankcionálni akarják a kételkedést. Eláruljuk: nem fog sikerülni. Az idő egyszerűen eljárt Önök fölött és e szégyenletes kezdeményezés fölött.
Csak egy utolsó jó tanács még, nem magunk miatt, nekünk teljesen mindegy, csak hogy saját magukat ne égessék le: hagyják már azt a 6 milliós baromságot. Legalább saját hazugságaikhoz legyenek következetesek: 1991-ig a 4 milliós hazugságot vésték kőbe Auschwitzban, akkor ezt kicserélték egy 1,1 milliós hazugságra, azaz az áldozatok számát indoklás nélkül, máról holnapra 73 %-kal csökkentették. Amely áldozatoknak a hivatalos holokauszt-történészek szerint kb. 60 %-a volt zsidó. Ami szerintünk 660 ezret jelent. És ha nem változtatjuk az Önök által hirdetett hazug, 2 milliós számadatot a többi koncentrációs táborra vonatkozólag, aminek 60 %-a 1,2 millió, akkor még mindig messze vagyunk a 6 milliótól. Pedig csak az Önök hazug adataival számolunk tovább. Most már csak az a kérdés, hogyan jött össze a 6 millió felírt név a Yad Vashemben. Csak nem kitaláltak 4 millió zsidó nevet? Ejnye, ejnye Gusztos úr, Répássy úr!
Egy dologra azért kíváncsiak lennénk: készülő törvényjavaslatukban gondoltak-e arra, hogy a holokauszt-túlzást ugyanúgy kívánják majd szankcionálni, mint a holokauszt-cáfolást? Mert hogy az is közösség elleni izgatásnak kell, hogy minősüljön az Önök kifinomult igazságérzete szerint. Gondoljanak csak bele: ha a zsidók érzékenyek a megtörtént dolgok letagadására, akkor a németek joggal lehetnek érzékenyek meg nem történt dolgok állítására. Hiszen ez éppúgy sérti a halottak emlékét, a német közösséget, stb.
Vagy netán úgy látják jónak, hogy bárki büntetlenül, kritikátlanul összehordhat hetet-havat, rágalmazhatja a németeket, magyarokat? Ha holnap azt mondja egy másik öreg zsidó, hogy a karcagi téglagyárban is voltak gázkamrák, azt is el kell hinnünk az önök készülő törvénye alapján? Vagy attól félnek, hogyha a túlzást, kitalálást ugyanúgy szankcionálná a törvény, akkor nem sok, szinte semmi nem maradna az egész holokausztból?
Látják Gusztos úr, Répássy úr, ezek azok a dolgok, amelyek miatt nem hisszük, hogy Önök egy szemernyit is hisznek az egész holokauszt-tákolmányban.
Bálint József - Kuruc.info
Kapcsolódó:
