Így például Izraelben kialakítottunk egy minden szempontból törvényesnek látszó jogrendszert, amelynek alapján a világ bármely tájáról érkező zsidókat előnyben részesítjük az ország őshonos lakóihoz képest. A hazatérésről szóló törvény kimondja, hogy a földgolyó akármelyik szegletében élő zsidó ember - csakis azért, mert zsidó - Izraelben letelepedhet, míg a palesztinoktól elvesszük földjeiket és házaikat. Tesszük ezt kizárólag faji alapon, de erről persze nem beszélünk, sőt ország-világ előtt a rasszizmus legfőbb ellenfeleinek tüntetjük föl magunkat. Így kell ezt csinálni, így van ez jól.

Aztán van nekünk egy 1950-ben született törvényünk, melynek alapján az úgynevezett elhagyott földeket illetve üzleteket, házakat az állam saját tulajdonának tekinti. Hogy az ingatlanokat azért hagyták maguk mögött a palesztinok, mert mi erővel kényszerítettük őket erre? Az nem számít. Csakis a végeredmény számít. Az igazság az, hogy Izraelben a faji hovatartozásnak döntő jelentősége van: az izraeliek az uralkodó népcsoport, míg az arabok másodrendű állampolgárok. És így van ez rendjén, máskülönben miképpen tudnánk uralkodni felettük?

A faji alapú törvénykezés mellett roppant fontos még az alávetett nép fékentartása és megfélemlítése. Mi katonailag megszálltunk olyan arab területeket is, amelyek a zsidó állam létrehozását kimondó 1947-es ENSZ-határozatok értelmében semmiképpen sem tartoznak Izraelhez. El is ítélt minket számos alkalommal a világszervezet, mi azonban fütyülünk a "nemzetközi közösség" állásfoglalásaira, mert célunkat elértük: szigorú ellenőrzés alatt tartjuk a bennszülötteket, akik az első adandó alkalommal fellázadnának ellenünk, hiszen megfosztottuk őket a hazájuktól, elűztük őket az otthonaikból. Pofázhat az ENSZ, amit akar, és a nemzetközi joggal se jöjjön senki, mert ha egy hódító nép ragaszkodik a humanizmushoz és a nemzetközi joghoz, megnézheti magát, mivel akkor nem lehetséges gyarmatosítani és mások földjeit elfoglalni. Pofonegyszerű ez, olyan, mint az egyszeregy.

Ha a humanizmus elveit, meg az úgynevezett nemzetközi jogot tekintenénk irányadónak, akkor a legtöbb nép sem lakhatna ott, ahol lakik, mert hiszen mindenki vándorolt valahonnan valahova. Mi pedig most vándorolunk, és mindenki tehet nekünk egy szívességet. Egész egyszerűen meg kell érteni, hogy a hozzánk hasonló modern imperialisták sem lehetnek meg egy olyan erős haderő nélkül, amely biztosítja az idegen földeket elfoglaló telepeseink biztonságát. A mi seregünk az egyik legerősebb és legjobban felszerelt katonaság a világon - ugyanis a mindenütt befolyásos cionista lobbik eredményesen sajtolják ki a katonai és egyéb segélyeket a holovallás révén sarokba szorított amerikaiaktól és európaiaktól. Mármost, ha nem lenne ez a kiválóan felszerelt fegyveres erő, akkor nem lettünk volna képesek leverni a palesztinok újabb és újabb lázadásait. Itt nem segít semmi, csakis a nyers erő. Ki a fenét érdekel, hogy ezt a hatalmas katonai erőt fegyveres felkelők, netán polgári személyek, esetleg nők, öregek és gyerekek ellen vetjük be? Csakis az számít, hogy lássa az uralmunk alatt élő meghódított nép: semmiféle esélyük nincsen arra, hogy megszabaduljanak tőlünk, és kivívják a szabadságukat. A palesztinoknak meg kell érteniük, hogy ha egyáltalán életben akarnak maradni, meg kell hajolniuk az akaratunk előtt, és azt kell tenniük, amit mi parancsolunk nekik!

Napjaink imperialistái számára nélkülözhetetlen eszköz továbbá a média. Legalább olyan fontos, mint a hadsereg. A tömegtájékoztatási eszközök révén ugyanis háborúkat lehet megnyerni illetve elveszíteni. A világ legbefolyásosabb médiumai hála Istennek a kezünkben vannak, így azután sikerrel tudjuk elhitetni az emberiség jelentős részével, hogy nekünk, a gyarmatosítóknak milyen borzalmas veszteségeink vannak, míg a leigázott bennszülöttek sokkal több áldozatáról természetesen hallgatunk. Úgy tüntetjük föl magunkat a sajtóorgánumok, valamint a filmek, könyvek révén, mint akik civilizált, tisztességes, becsületes, békés emberek, ellenfeleinket ezzel szemben barbároknak, vadaknak, terroristáknak, bűnözőknek állítjuk be. Mi, a gyarmatosítók, akik elűztük az itt élő népet az otthonaiból, mi vagyunk az angyalok, ők pedig, akiket megfosztottunk a hazájuktól, valóságos ördögök. Megmondom őszintén, én magam is csodálom, hogy a világ közvéleményének nagyobbik része hisz nekünk. De ez legyen az ő bajuk. Döbbenetes, de még azt is sikerül elérnünk, hogy sokan ellenségeinket, a palesztinokat hibáztatják azért is, mert mi legyilkoljuk az ő gyerekeiket.

Az se semmi, amikor elhiszik, hogy a mi katonáink mind hősök, az ő katonáik pedig mind bűnözők. Ilyenkor jót röhögünk magunkban, látva az elképesztő emberi butaságot és hiszékenységet. De ha egyszer a mi javunkra válik az amerikaiak és európaiak hülyesége, akkor mit csináljunk? Aki erősebb, okosabb, az orránál fogva vezeti és saját érdekei szerint irányítja a gyengébb és butább embereket. Ez az élet törvénye ősidők óta, még akkor is, ha hasonló gondolatokat Adolf Hitler is papírra vetett a Mein Kampfban. De őt most hagyjuk. (Ha ő nem lett volna, most nem volnánk ilyen jó helyzetben, de erről inkább nem mondanék többet.)

Megölni az ellenséget, kínozni azokat, akik fogságba esnek közülük, megszállni a hazájukat, elvenni földjeiket, házaikat és ingóságaikat, a világ előtt békésnek, angyalnak mutatkozni, a leigázottakat pedig a legrosszabb színekben lefesteni - mindez nélkülözhetetlen, ha az uralmunkat fenn akarjuk tartani fölöttük. Másvalamire is szükség van azonban mindezeken kívül. Éspedig arra, hogy megalázzuk a fennhatóságunk alatt élőket. Hogyan? Hát például úgy, hogy aki ellenállni merészel, azt a családja szeme láttára végezzük ki, és még a holtestét is elvisszük, hogy soha ne temethessék el. Ez lényegesen többet ér, mintha csak szimplán megölnénk.

Nem elég megverni egy ellenálló palesztint, de célszerű előtte meztelenre vetkőztetni, és szexuálisan is megalázni, mert akkor megtörik a lelke, és kívánni fogja a halált. Vagy ha a megkínzott szeme láttára megbecstelenítik a katonák a feleségét vagy a lányát, egészen biztosan össze fog omlani. Az amerikaiak Irakban nem véletlenül tanulták el tőlünk ezt a fajta gerinctörő, lélekgyilkos stratégiát. Ami egészen biztosan eredményes. Egyébként meg tudnunk kell nagylelkűnek is lenni. Mert ha például egy alattvalónk engedelmeskedik nekünk, akkor részleges szabadságot biztosítunk a számára, és még valamilyen rosszul fizetett munkához is juthat. De aki ellenáll, annak nincsen kegyelem.

A leigázott népnek meg kell értenie: helyzete reménytelen, semmiféle lázadás nem vezethet eredményre. De ha mondjuk mégis a kétségbeesésbe taszított benszülöttek végső elkeseredésükben felkelnek ellenünk, akkor szó sem lehet engedményekről. Kegyetlenül visszavágunk. Persze, hogy kollektív büntetést alkalmazunk. Bezárjuk iskoláikat, felégetjük földjeiket, lezárjuk a településeiket, leromboljuk házaikat, vezetőiket börtönbe csukjuk, rendkívüli állapotot vezetünk be, megfosztjuk őket a tiszta víztől, kiirtjuk erdőiket, megfosztjuk őket az elektromos energiától, és gondoskodunk arról, hogy az alapvető árucikkekhez se jussanak hozzá. És ha szükséges, akkor a legpusztítóbb fegyvereket is bevetjük ellenük: F15-ös, F16-os harci gépeinket, Apache helikoptereinket, félelmetes, távirányítású rakétáinkat, foszforbombáinkat és a többi borzalmas harci eszközeinket.

Ha egy nép fölött uralkodni akarunk, akkor meg kell törni lelki tartását, ehhez pedig át kell írni a múltját, vallásos és nemzeti szimbólumait gúny tárgyává kell tenni, és üldözni kell. Izraelben igen sok mecsetet romboltunk le, de egyébként elárulom, hogy számos keresztény templomot is a földdel tettünk egyenlővé. A bennszülötteknek meg kell érteniük: az Isten sem fog a segítségükre sietni! De még olyan apróságok is számítanak, hogy például a megszállt területeken élő palesztinok részére kiadott személyi igazolványokban a nemzetisége rovatban a "meghatározhatatlan" kifejezés áll. De elégetjük a zászlóikat, ledöntjük műemlékeiket, eltüntetjük temetőiket, betiltjuk azokat a könyveiket, amelyek a nemzeti öntudatot erősítenék, és igyekszünk meghamisítani a történelmet, amit gyermekeik az iskolában tanulnak. Vallási elöljáróikat "fanatikusoknak", értelmiségi vezetőiket "militánsaknak" nevezzük.

Azt kell érezniük életük minden egyes percében, hogy csapdába estek, és nincsen hová menekülniük! Igenis, érezzék magukat úgy, mint a sarokba szorított patkány, vagy mint a vadász hálójából szabadulni képtelen vadállat! Terrorizálni kell őket! Ultimátumokkal kell bombázni őket! Előbb-utóbb bele fognak törődni a sorsukba, mert élni akarnak, akármilyen nyomorult, rabszolgalétet is biztosítunk nekik. És alapvető még, amit a régi rómaiak is olyan jól tudtak: egymás ellen kell kijátszani azokat, akik felett uralkodni akarunk! Mindig lesznek a leigázott nép soraiban gyenge, pénzen megvásárolható emberek, (minél gyengébb a nemzeti tudat, illetve a vallás befolyása a soraikban, annál több a jellemtelen, gerinctelen bennszülött, illetve olyanok, akik buták, és ezért könnyen befolyásolhatók.)

Tény azonban, hogy az iszlám erőt ad nekik: a kereszténység már nem gond a számunkra, de bevallom, Mohamed hitével meggyűlt a bajunk. Ezekből az emberekből hozzuk létre a nekünk dolgozó, és parancsainknak feltétlenül engedelmeskedő politikai-gazdasági "elitet", amelynek tagjai - a mi kegyünknek köszönhetően - magas életszínvonalon élhetnek. Találunk olyan erkölcstelen, aljas alakokat is, akiket rá tudunk venni arra, hogy honfitársaik ellen kémkedjenek a javunkra. Ezeket az árulókat aztán hadd fedjék fel, csukják be ők maguk, sőt az se baj, ha kivégzik őket, mert akkor a világ látni fogja, micsoda alávaló, szemét népség is ez! Akkor nem fognak könnyet hullajtani értük sohasem. Íme tehát a győztes hódító stratégia: nyers erővel megfélemlíteni, lélekben megtörni, a végső kétségbeesésbe és reménytelenségbe hajszolni a benszülött népet, miközben a világot a média segítségével meg kell győzni arról, hogy mi, a gyarmatosítók vagyunk az ártatlan áldozatok, akiket pedig leigáztunk, vad, barbár, bűnöző népség, amely nem érdemel könyörületet.