Tisztelt Szerkesztőség! 
Tegnap kevéssel lefekvés előtt olvastam el a fideszesekkel konferenciázó zsidókról szóló beszámolójukat. Egész éjjel rémálmok gyötörtek. Úgy tetszett, végvári vitézek lakomájára, tanácskozására csöppentem be.
A várkapu fölött ez a felirat állt: „Magyar hazafiak török műhelye”.

És igen, a vitézek közt a legnagyobb lelki nyugalommal kaftános törökök is ültek, sőt, néha ők is szót kaptak.
Egyszer csak egy ismerős alak, Tomori érsek emelkedett szólásra. Na mondom, lesz itt mindjárt haddelhadd.

De jaj, Tomori érsek bősz hangon imigyen szólt: ne toleráljuk, hanem szeressük egymást a törökökkel, csak a szeretet képes új világot, szebb jövőt teremteni.
"Jó, hogy vagytok, török testvéreim" - emelte kupáját.

Bakócz Tamás, a házigazda is a szeretetről beszélt, mondván: "...ha nem szeretjük egymást, hazánkat, akkor üres beszéd a válságból való kilábalásról szólnunk". Meg akartam kérdezni tőle, hogy hogyan érti ezt, hogy hazaszeretet, itt a törökökkel lakomázva, de lepisszegtek, hogy ilyen ágrólszakadt végvári vitéz itt hallgasson.
Zrínyi Miklós a szolidaritás, a szeretet gyengüléséről és a hit fontosságáról beszélt. Tőle is akartam

kérdezni, mégpedig, hogy miféle hitről, a keresztény vagy a Mohamed-hívők hitéről beszél, vagy az már neki teljesen mindegy, de persze nem engedtek szóhoz jutni, sőt, ilyen jelzőket hallottam, hogy pl. "törökellenes" meg "kirekesztő". Nem tudtam álmomban, mi az, és hogy ezt dicséretnek szánták vagy szitoknak. De nem sok jót jelentett, hogy az ajtónállók összenéztek, hogy na, ennek ennyi.
A lakomán felszólalt még Martinuzzi Fráter György, Dobó István egri várkapitány, és Bocskai István

erdélyi fejedelem.
Mindnyájan arról beszéltek, hogy a török megszállás miatt lepusztult országot csak török testvérek segítségével tudjuk rendbe hozni, ezért tegyük félre ellentéteinket, s lássunk neki a munkának, ne zavarjon, hogy ők irányítják, hiszen jobban értenek hozzá.
Szóra emelkedett még két török is. A félszemű Jumurdzsák vigyorogva azt fejtegette, hogy "ne vesszünk el sérelmeinkben", s, mint mondta: "ha jövőt akarunk építeni, egymás felé kell fordulni úgy, hogy a jövő

felé tekintünk".
Ali Aga, Szulejmán szultán személyes követe a "magyar törökök" nevében üzent az általa megnevezett Hunyadi Jánosnak és Rákóczi Ferencnek és másoknak: "nem fogunk meghátrálni, harcolni fogunk, ameddig tudunk".
És furamód az ő szájából nem hangzott el ilyen, hogy jó, hogy vagytok, magyar testvéreim.  
Elhűlt bennem a vér. Kardot rántottam, de a fogdmegek gyorsabbak voltak. Pillanatok alatt letepertek és vittek a vesztőhelyre.  
Verejtékezve, libabőrös háttal ébredtem. Az első dolgom az volt, hogy utánanézzek történelemkönyveimben, valóban csak álom volt-e, amit láttam.
A könyveket forgatva megnyugodtam.
Tomori Pál kalocsai érsek fegyverbe szállt a törökök ellen, és 1526-ban életét áldozta hazájáért és egyházáért.
Bakócz Tamás esztergomi érsek török elleni háborút szervezett.
Zrínyi Miklós is életét tette fel a török elleni harcra. (Jellemző módon a bécsi udvar, Zrínyi hadi sikereit látva, kiegyezett a törökkel.)
Martinuzzi Fráter György is szakadatlan harcban, a két nagy szomszéd közti diplomáciai küzdelmekben élte életét. A „szövetséges” Habsburgok gyilkolták meg.
Hozzá hasonlóan Bocskai István is folyton harcolt, lavírozott el a két ellenség, a török és a német között.
Utóirat: A KDNP izraelita műhelyének debreceni tanácskozását Jeruzsálemben is kommentálták. Erről mellékeljük képeinket.  
Bálint József




(Kuruc.info)