Draskovics Tibor az MSZP hétfői frakcióüléséről távozóban újságírókkal közölte: a rendőrségnek nemcsak az a dolga, hogy megfékezze a huligánokat, hanem az is, hogy bíróság elé vigye azokat, akik mások életét veszélyeztették, és megzavarták a rendezvényt. Továbbá a rendőrségnek az is dolga lenne, hogy megfékezze a cigánybűnözőket, valamint a rendőrségnek NEM dolga véleményt nyilvánítani, beleavatkozni békés politikai tüntetések menetébe. S ha már a Drazsé-féle rendőri koncepciónál tartunk, akkor ez még csak a jéghegy csúcsa. Ugyanakkor a rendőrségnek (vagy az államapparátus egyéb szerveinek) illene egy kicsit behatóbban érdeklődnie egy olyan kérdés válasza után, amely sokakat izgathat: mire költik a pénzt a Ferencvárosnál, miféle – szakmaiságot elemeiben sem mutató – munka folyik Magyarország legnépszerűbb futballcsapatánál. Igaz, e kérdést már feltenni is veszélyes lehet, hisz – a zsidó MTK-t kivéve – minden magyar csapatnak lehetnek panaszai, ismerve a hazai futballt övező évtizedes mutyirendszert. Elég, ha csak az MLSZ-elnök székére még csak aspiráló Kis (Klein)teleki korába tekintünk vissza, vagy ha megpendítjük azt a szurkolói körökben közismert tényt, hogy egy csapat összeállításánál vagy egy edzői kinevezésnél mennyire játszik szerepet a baráti-rokoni szál, a mutyi, és mennyire a szakmaiság.

Amit történt, az nem a Fradi ügye, és nem a futballhuliganizmus elleni szankciók életképességének a kérdése. Huligánok minden csapatban vannak (kivéve az MTK-t, ahol csak magyar kislányokat felpofozó, majd gyáván elpucoló zsidók vannak, ők is csak maroknyian), ám – akármennyire is nevetségesnek tűnjön most a laikusok szemében – nem a pályára való berohangálás, saját csapatuk stadionjának az átrendezése a fő műfajuk. A huligánok, s Drazsénak a nemzetbiztonsággal való kiváló kapcsolatai révén ezt tudnia kellene, az ellenfél huligánjaival történő férfias tantárgy, a matek hívei. Hazánkban egyébként hagyománya van annak, hogy elkerüljék a látványos összecsapásokat, a lebeszélt boksz dívik, amikről nemhogy a nagyközönség, de sokszor a kékek is alig szereznek tudomást. Az ultra egy másik irányzat, ők a koreográfiákkal, a szurkolás szervezett formájával vannak elfoglalva. A Ferencvárost, az elmúlt három NB II-es portyája során is, mindenhova ultrák, huligánok és egyszerű szurkolók kísérték el, időt, pénzt, fáradtságot sem kímélve és döntő többségük majdhogynem sírt örömében, amikor „az angolok” megvették a klubot, így megmentve azt a biztosnak tűnő csődtől és új stadiont, minőségi csapatot, belátható időn belüli BL-szereplést ígértek. A zöld-fehér szurkolótábor az egekben járt örömében, több ezren mentünk ki a Sheffield elleni barátságosra… Kis kitérő: a szurkolók anyagi áldozataihoz érdemes azt is hozzászámolni, hogy az NB II-es portyánk idején, bárhova is mentünk idegenbeli mérkőzésre, mindig a szokottnál négyszer-ötször drágább belépőkkel vártak minket, nem beszélve arról, hogy (talán a Nyíregyháza elleni rangadón történt meg, de ez nem biztos), hogy a vendégjegyeket, amelyek a Fradi-szurkolóknak szóltak, drágábban adták, mint a hazai szektorba szólókat. Közben cserélődött a Fradi biztonsági cége is, nem épp szurkolóbarátokat csempészve a lelátok alá és természetesen a Fradi szurkolói, meccsről-meccsre rendületlenül üzentek a rezsimnek, nem feledkezve meg a cigánybűnözés áldozatairól vagy éppenséggel a börtönben sínylődő hazafiról, Budaházyról. (Néha még a Kuruc.infónak is üzentek, s nem épp dicshimnuszokat zengve – ennyit a „vak szélsőségeskedésről”.)

Ilyen előzmények után és jelenkori események közepette érkeztünk meg az NB I-be, az ultrák pedig frappáns drapival üzentek: „megjártuk a poklot és magunkkal is hoztuk”. Itt a poklot a hangos, mindent elsöprő szurkolásra kell érteni. Azt azonban senki nem gondolta volna, hogy valóban pokollá válik az Üllői út, ám nem mi, hanem a vezetőség jóvoltából. A nyári-őszi szezon végére kieső helyre zuhantunk vissza. És még csak nem is ez a legszomorúbb, hanem az, hogy ez egy folyamat eredménye, amelyet már sokan láttak és jeleztek is a vezetőségnek, az edzőnek. (Mármint a szurkolók közül). Nem változott semmi. A Loki ellen játszottunk közepes tempójú és színvonalú mérkőzést, amelyik helyenként még magas színvonalúba is átcsapott. A Fehérvár ellen a sírból jöttünk vissza, hazai pályán! És nagyjából ennyi a sikerélmény. Amikor Lipcsei nem volt a pályán, szemmel láthatóan ötlettelenül, irányító nélkül játszottunk, a csapatkapitányi szalag kevesebb jelentőséggel bírt, mint a szalagavatójukra váró tinilányok kabátján díszelgő textildarab. Már az is sokat elmond a klub állapotáról, hogy egy kiöregedettnek számító focista kell ahhoz, hogy a pályán legalább ne egyszerű, hanem valamivel bonyolultabb gólzsáknak álljunk ki. Ám még egy laikusnak is feltűnhetett, hogy milyen formában játszik hétről-hétre a Ferencváros: szarul! Az „angol” által hozott légiósok gyakorlatilag nemhogy nem tettek hozzá semmit a csapat játékához, hanem el is vettek belőle. A bénázó niggerek (emlékezzünk csak, egy tizenegyest is köszönhettünk egyikőjüknek, még a Loki elleni rangadón), az Óceániai harmadosztályba sem való Ashmore, aki mindig magában hordozza a kiállítást, ám passzai pontosságáról nehéz lenne beszélni, hisz ami nem létező jelenség, arról vitázni sem lehet. Igen, ilyen légiósokra ment el a pénz, ilyen eredménnyel.

Nem csoda, hogy a DVTK elleni kiesési (már ez az állapot is jócskán ellentmond az előzetes ígéreteknek!) rangadón aztán sokaknál elszakadt a cérna: az ultrák, a kapu mögötti szurkolótábor, kivonultak, a 16-os szektor elkezdett bemászni a pályára, gondolván megnézi, hogy valóban nem tudnak szaladni a zöld-fehér mezt szégyenbe hozó hazai játékosok… S volt persze olyan is, aki dühöngött, káromkodott magában, békésen hazament és otthon egy sarokban sírdogált a Fradi sorsa miatt. Mindenkinek más a habitusa, és mindenki egy feszült idegállapotban volt, a fentebb vázolt előzmények miatt. Nem csoda, hogy kipattant a balhé. Dragóner irtózatosan szégyenteljes könyöklése, a bekapott három gól, amelyben vastagon benne voltak a Fradinál játszó idegenlégiós hátvédek, a béna bíró (könyöklés miatt azonnali kiállítás jár, ő a pályán hagyta Dragónert) mind-mind csak csepp volt a már amúgy is túlcsordulni készülő pohárban. A szurkolói körökben már járt az a nem is megalapozatlan pletyka, miszerint – saját játékosaink elmondása alapján – az idegeneknek nagy arcuk van, az edző nem csinál semmit, nem tart rendes edzéseket, nincsenek taktikai útmutatások, meccs előtti stratégia stb. Lehet, hogy ezek pletykák, ám a pályán zajló siralmas produkciót látva, ezt már senki sem akarta megkérdőjelezni. Tény: a szakmaiság hiánya juttatta ide a Fradit és nem ez lett megígérve. Minden innen indult el és csúcsosodott ki a hétvégi botrányban.

Sírnak a multikultiért rajongó média bérmunkásai, hogy a Fradiban játszó szegény szomáliait megverték a Népliget aluljárójában. A bőrszínhez – kivételesen – ennek semmi köze, avagy, tisztelt hazugsággyáros média: Fatusi például miért nem kapott soha egy pofont sem? Talán azért, mert azt csinálta, amire a szurkolók, szponzorok stb. a pénzt adja: focizott!

Röviden és velősen összefoglalva, nagyjából ez vezetett a balhéhoz, mint láttuk, ez már régóta ott lógott a levegőben, csak az illetékesek nem akartak erről tudomást venni. Vagy tudomásul vették és szándékosan hagyták, reménykedve, hogy hátha lesz majd egy újabb indok, amivel lehet egyet rúgni a Fradiba, ezzel is közelebb kerülve a hőn áhított ingatlanspekuláció megvalósításához: a stadion helyére plázát?

Drazsé ezekre a kérdésekre nyilván tudja a választ, ám nem fogja azt elárulni nekünk. Ő most megint hőst játszhat néhány, heves vérmérsékletű Fradi szurkoló kárára. A csapatot tekintve pedig – amiről érdekes módon alig esik szó – marad minden a régiben, legalábbis több, mint valószínű, hogy így lesz. Maradnak a béna idegenlégiósok, a szakmaiságot nélkülöző edző és a siralmas játék. Minden tiszteletünk azoké a Fradi játékosoké, akik a mai napig kitartanak, nem adva fel a küzdelmet, hogy egyszer végre a Ferencváros Torna Club ismét elfoglalhatja az őt megillető helyét a magyar bajnokságban, közöttük is kiemelt köszönet és elismerés illeti Lipcsei Pétert, aki nélkül valószínűleg még itt sem lennénk.

Az illetékeseknek pedig üzenjük: nem a focihuligánokon kell elverni most a port, nem a szurkolók a hibásak, hanem az Önök által működtett szar rendszer, ahol senki nem törődik a fiatal tehetségek felfedezésével, ahol benzinkutak épülnek a pályák helyén, ahol a csapatok vezetősége ellenőrizhetetlenül teheti zsebre a pénzeket, ahol a rendőrség nyugodtan végigverheti a kocsmában iszogató szurkolókat, hisz a magyarok nagy többsége úgyis csak legyint: huligánok, megérdemlik. Önök tették ilyenné a magyar focit, hát hozzák helyre vagy húzzanak el. Én inkább az utóbbit preferálom.

Piros lap a magyar focit irányító csürhének, takarodjatok!