 Nem fog sikerülni |
A cionista Hack Péter az ATV-nek adott interjújában azt mondta, a kommunizmus bűneinek tagadását azért nem kell tiltani, mert azok, akik kétségbe vonják a kommunizmus rémtetteit, nem akarnak újabb vérengzést előidézni. Más a helyzet a zsidók úgynevezett holokausztjának „tagadóival”, ők ugyanis csakis azért kérdőjelezik meg a hivatalos holomítosz egyes elemeit, hogy azután teljes erővel gyilkolhassanak ismét – hangoztatta a magyargyűlölő cionista. De hol van ebben az egészben a logika?
Először is miért olyan egyértelmű, hogy napjaink kommunistái – akik esetleg tényleg kisebbítik, netán tagadják a kommunista rendszerek bűneit – nem akarnak ismét diktatúrát, és nem nyitnák meg újból a koncentrációs táborokat, meg az Andrássy út 60-at? Jó, persze, naiv a kérdés, a válasz egyértelmű: a komcsik közt sok volt a zsidó, ők tehát nem olyan veszélyesek a „választott nép” számára, mint a „nácik”. De maradjunk most csak Hack Péter és általában a héber gyarmatosítók ostoba gondolatmenetének keretei között. A saját úgynevezett logikájuk alapján soha meg nem válaszolható egyik kérdés tehát így szól: miért szükségszerű, hogy a holokauszt hivatalos történetét megkérdőjelező történészek és kutatók újból zsidókat szeretnének irtani? És miért természetes a héberek szerint, hogy aki a kommunizmus bűneit kétségbe vonja, attól viszont nem kell tartani?
De ezzel az ellenvetéseimnek még nincs vége. Ugyanis van egy másik gond is a Hack Péter és a mögötte álló zsidrákok értelmetlen gondolatmenetével. Itt van ugyanis például az örmények esete. Mint tudjuk, a törökök különböző okoknál fogva a mai napig nem hajlandók elismerni, hogy az első világháború idején, 1915-ben egymilliónál is több örményt gyilkoltak le. Mármost következik-e vajon az „örmény holokauszt” makacs tagadásából, hogy a törökök ismét vérontást akarnak véghez vinni az örmények körében? Nem valószínű, hiszen Törökország már közel száz éve tagadja örmények százezreinek előre eltervezett lemészárlását, ennek ellenére nem következett be újabb örmény holokauszt. Ráadásul az örmények gyilkolászása tényleg megesett.
És egyáltalán: milyen jogon, miféle képtelen logika alapján feltételezi bárki is, hogy azért, mert egy történelmi eseménysort egy bizonyos módon értelmez valaki, akkor az illető a jövőben tömeggyilkossá válik? Valamely múltbéli esemény tagadása semmiképpen sem jelentheti – függetlenül attól, megtörtént-e vagy sem –, hogy szeretnénk, ha az adott esemény ismét bekövetkezne. Ha például valakit a bíróság előtt okkal vagy ok nélkül megvádolnak egy bűncselekmény elkövetésével, és az illető tagad, akkor ebből senki nem fog arra a következtetésre jutni, hogy szeretné végrehajtani a megtörtént vagy meg nem történt cselekményt.
Mindehhez pedig vegyük hozzá, hogy egészen bizonyosan állítom: bárki, aki alaposabban elkezd foglalkozni a zsidók úgynevezett holokausztjával, ellentmondások tömkelegébe botlik, és kételyek sokasága merül fel benne. Miért készülődne tömeggyilkosságra az, aki kételkedni kezd? Például teljesen érthető, ha az ember kételkedni kezd a hivatalos holovallásban, ha meggondoljuk, hogy a háború után 15 éven át azt állították – beleértve bizonyos „szemtanúkat” –, hogy minden egyes koncentrációs táborban működtek gázkamrák. 1960-ban aztán az egyik zsidó történész csendben bejelentette: a Német Birodalom területén felállított lágerekben gázkamrák pedig nem léteztek. Sem Buchenwaldban, sem Bergen-Belsenben, sem Dachauban. Ha valaki 1960 előtt Németországban nyilvánosan kételkedni merészelt volna a németországi elgázosításokról szóló mesékben, megnézhette volna magát. Sőt, alighanem börtönben kötött volna ki. Pedig neki lett volna igaza, mint utóbb kiderült. De mindez semmi, mert a holodogmatika számos más ponton is változott. 1990-ig hinni kellett abban is, hogy a nácik szappant állítottak elő a megölt zsidók testéből, bőrükből pedig lámpaernyőt készítettek. Aki kételyeit hangoztatta volna a szappanos és a lámpaernyős sztori hitelességét illetően, elvesztette volna állását, és talán el is ítélték volna. Erre mi történik? 1990-ben izraeli zsidó történészek – megint csak szép csöndben – beismerték: a nácik nem állítottak elő emberi holttestek felhasználásával sem szappant, sem lámpaernyőt. Úgyhogy ha valaki nem tudná: immár nem kötelező hinni sem az emberi szappan, sem az emberbőrből készült lámpaernyő ostoba sztorijában, bár megjegyzem, jó néven veszik, ha az ember mégiscsak készpénznek veszi ezeket a buta meséket.
1990-ben történt még egy fordulat (és nem véletlenül akkor, mert a vasfüggöny lehullását követően lehetségessé vált alaposabban szemügyre venni azokat az állítólagos „haláltáborokat” Lengyelország területén, és a héberek rettegni kezdtek a lelepleződéstől): lecserélték az auschwitzi áldozatok emléktábláját, amelyen az állt, hogy 4 millió embert öltek meg a németek Auschwitzban. Az új emléktáblán pedig az 1,5 milliós áldozati szám szerepel, pedig korábban tankönyvekben is azt írták, a katedrákról is azt hirdették, hogy 4 millió zsidó vesztette életét Auschwitzban, és ha valaki kételkedni merészelt volna ebben a kőbe vésett számban, megnézhette volna magát. (De a 6 milliós szám viszont ezután sem változott, ami arra utal, hogy a matematika alaptörvényei sem érvényesek a holomítosz világában.) Sőt, vannak hivatalos holotörténészek, akik már azt pedzegetik, hogy csupán 1 millióan, vagy annál is kevesebben haltak meg az auschwitzi lágerben. (És nem mindegyikük volt zsidó, és nem mindegyikük halt meg gázkamrákban – állítják immár zsidó vagy a zsidók szolgálatában álló kutatók is.) És teljesen indokolt feltenni a kérdést a holovallás terjesztői felé: ha hazudtatok a németországi lágerek gázkamráiról, a meggyilkolt zsidók testéből készített szappanról, a bőrükből készült lámpaernyőről, és ha hazudtatok a 4 milliós auschwitzi áldozati szám ügyében, akkor vajon most, amikor a „tömeges elgázosításokról”, az immár csupán hatra csökkentett, és valamilyen okból kizárólag csak Lengyelország területén létező „haláltáborokról”, s ki tudja, miképpen összeszámolt „6 millió meggyilkolt zsidóról” beszéltek éjjel és nappal, vajon igazat mondtok-e? És azt a bátor és gondolkodni sem rest embert, aki ezt a teljesen jogos és érthető kérdést felteszi, miért minősítitek vérszomjas tömeggyilkosnak, aki másra sem vár, mint hogy milliókat mészároljon le?
Itt vannak azután az elektromos áramos kivégzésekről, az élve elégetésekről, a légkalapácsos gyilkosságokról, a tömeges vízbe fojtásokról szóló képtelennél képtelenebb, állítólagos szemtanúk vallomásai alapján összeállított történetek, amelyeket régebben szintén tilos volt megkérdőjelezni, most pedig már nem szólnak róluk egy szót sem maguk az észt osztó héber történészek és más hivatalosságok sem. Ezen kívül pedig vegyük tekintetbe Fred Leuchter, illetve Germar Rudolf kutatási eredményeit: mindketten alaposan megvizsgálták az Auschwitzban gázkamraként mutogatott épület falát, melyből mintát vettek, de nem találták benne a hololegenda dogmatikájában kulcsszerepet játszó gáz, a hidrogén-cianid nyomait. Azután vegyük figyelembe az állítólagos szemtanúk teljesen abszurd, a fizika és kémia legalapvetőbb törvényeinek ellentmondó beszámolóit, vegyük figyelembe, hogy egészen biztosan nem állt rendelkezésre több millió holttest elégetéséhez szükséges tüzelőanyag az úgynevezett haláltáborokban. Továbbá még egy, a kételkedésre feljogosító szempont: egyáltalán nincsenek meg a zsidók állítólagos elpusztítását elrendelő írásos dokumentumok sem. Hasonlóképpen hiányoznak a „történelem legnagyobb népirtásának” tárgyi bizonyítékai is. (Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy önmagában egy csomó egymásra dobált cipő, szemüveg és ki tudja, kitől származó haj bármit is bizonyít.) Bármilyen bűnügy során a bizonyítékok háromféle típusával állnak elő az eljárás során: vannak ugye a tárgyi bizonyítékok (közülük az egyik legfontosabb a gyilkos fegyver), azután fontosak még az írásos dokumentumok, végül pedig a legkisebb bizonyító ereje a szemtanúk vallomásainak van. Az „elfogult” szemtanúk beszámolói jórészt teljesen érdektelenek. Márpedig azok a foglyok, akik a koncentrációs táborokból szabadultak, egészen bizonyosan kimondhatatlanul gyűlölték a nácikat, sőt, a németeket általában. A zsidók kiirtásának vádjával pedig úgy bélyegezték meg a német népet, hogy a bűntett elkövetésére nézve soha nem álltak rendelkezésre sem tárgyi bizonyítékok, sem írásos dokumentumok. Csak a teljesen megbízhatatlan és súlyosan részrehajló „szemtanúk” vallomásai alapján állították össze az egész vádiratot!
Kérdésem Hack Péterhez, az összes holokausztozó történészhez, újságíróhoz és politikushoz, és a szabad véleménynyilvánítást elfojtani óhajtó cionistákhoz a következő: ha valaki a holokauszt hivatalos történetének fentebb vázolt súlyos ellentmondásai és következetlenségei nyomán kételkedni kezd, kérdéseket tesz fel, és rámutat a lelepleződött holohazugságokra, miért számít potenciális tömeggyilkosnak? Ünnepélyesen megfogadom, hogy ha erre a kérdésre bárki értékelhető választ ad, akkor nyilvánosan megeszem a cipőmet a Dohány utcai zsinagóga előtt.
Perge Ottó – Kuruc.info
Kapcsolódó:
