E Képeslap fotói mindennél többet mondanak arról a szinte apokaliptikus pusztulásról és következményeiről, mint amit szavakban el lehet mondani.
De ezek pillanatfelvételek.
Holott az, ami nem látható, legalább annyira elborzasztó, mint az, ami látható.
Nem látható, hogy a sziget teljes irányítását a szinte nyomtalanul „felszívódott” haiti kormány helyett átvevő amerikai katonaság olyan segélyszervezetek gépeit nem engedi leszállni, mint az ENSZ világélelmezési programja vagy a Határok Nélküli Orvosok nem egy gépét.
Minden talpalatnyi leszállóhely kell ugyanis a szünet nélkül érkező amerikai katonáknak.
Jean-Bertrand Aristide, az amerikai segítséggel két alkalommal is megdöntött volt elnök egykori védelmi minisztere, Patrick Elie erre azt mondta: „Nincs szükségünk katonákra, mert nincs háború”. Talán nem véletlen, hogy Alain Joyandet francia együttműködési miniszter és Hugo Chávez venezuelai elnök újabb amerikai megszállás veszélyéről beszélt.
Haiti egyébként sokáig „élvezte” az amerikai katonai megszállást. És a világ akkori két legtragikomikusabb diktátorának, Papa Doc és fia, Baby Doc elnöknek a rettegett napszemüveges Tonton Macoutokra épült zsarnokságát.
Az amerikaiak által támogatott két Duvalier ugyanazt tette Haitival, mint Kádár János Fekete János druszája segítségével Magyarországgal, még a szovjet megszállás idején: nyakig eladósították a karib-tengeri szigetországot.
Az ottani eladósítás következményei is áthallásosak nekünk. Harminc éve Haiti még rizsből önellátó volt. A kilencvenes évek közepén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a hitel fejében rákényszerítette a behozatali vámok eltörlését. Az Egyesült Államok ezután elárasztotta Haitit olcsó rizzsel. Ezért több tízezer, földönfutóvá vált gazdálkodó költözött be a főváros, Port-au-Prince szörnyű nyomornegyedébe.
A neoliberális politikát folytató IMF a haiti kormányt kötelezte még a privatizálásra, a minimál bér létminimum alatti szinten tartására, az amúgy is gyatra egészségügyi szolgáltatásra, az oktatásra és a közlekedésre fordított pénzek megnyirbálására. Az eredmény: a kapitalista Haitiban ma 80 ezrelék a csecsemőhalandóság, míg a kommunista Kubában 5 és 6 ezrelék közötti. Haiti népének fele analfabéta, a visszataszító diktatúrában élő Kuba lakóinak 3 százaléka. Miközben Amerika „nem érti” Latin-Amerika balrafordulását.
A Heritage Foundation, egy amerikai neokonzervatív intézet a múlt héten azzal állt elő, hogy a földrengés kitűnő lehetőséget ad további reformok bevezetésére. Az apokalipszis garantáltan folytatódni fog.
Lovas István
(MN Képeslap)