Felteszek egy újabb kérdést, amitől sokan idegrohamot fognak kapni: a nemrégiben megszavazott, az úgynevezett holokauszt „tagadását” tiltó törvény értelmében vajon büntetik azt is, aki a cigányok „holokusztjában” kételkedik?
Ugyanis az éppen érvényes holodogmatika tanítása szerint a nácik 500 ezer cigányt – bocsánat: romát – öltek meg a háború idején. Legnagyobb részüket természetesen a gázkamrákban gyilkolták volna le. Egy Sebastien Haffner nevű történész Anmerkungen zu Hitler címen könyvet is írt a témáról, amely 1991-ben jelent meg. Ennek a műnek – melyet fejvesztés terhe mellett „hivatalosnak” kell tekintenünk – a 130. oldalán a következő megállapítások olvashatók: „1941 után a németek uralma alá került területeken a nácik hozzákezdtek a romák tömeges megsemmisítéséhez, ugyanolyan tervszerűen, mint ahogyan a zsidók esetében is történt. De a történészek nem kutatták ennek a népirtásnak a részleteit, az emberek akkoriban nem beszéltek erről a borzalomról, de napjainkban sem esik róla szó. Nemigen tudunk semmit a romák tömeges kiirtásáról, csak annyit, hogy megtörtént. Az áldozatok számát illetően a becslések 500 ezer körül mozognak.”
 |
Ugyanis az éppen érvényes holodogmatika tanítása szerint a nácik 500 ezer cigányt – bocsánat: romát – öltek meg a háború idején. Legnagyobb részüket természetesen a gázkamrákban gyilkolták volna le. Egy Sebastien Haffner nevű történész Anmerkungen zu Hitler címen könyvet is írt a témáról, amely 1991-ben jelent meg. Ennek a műnek – melyet fejvesztés terhe mellett „hivatalosnak” kell tekintenünk – a 130. oldalán a következő megállapítások olvashatók: „1941 után a németek uralma alá került területeken a nácik hozzákezdtek a romák tömeges megsemmisítéséhez, ugyanolyan tervszerűen, mint ahogyan a zsidók esetében is történt. De a történészek nem kutatták ennek a népirtásnak a részleteit, az emberek akkoriban nem beszéltek erről a borzalomról, de napjainkban sem esik róla szó. Nemigen tudunk semmit a romák tömeges kiirtásáról, csak annyit, hogy megtörtént. Az áldozatok számát illetően a becslések 500 ezer körül mozognak.”
Tipikus hollókosztos érvelés: a szerző semmiféle bizonyítékkal nem támasztja alá kijelentéseit. Amit mond, teljes képtelenség: „nem tudunk semmit” a cigányok állítólagos „holokausztjáról”, melyet a történészek „nem kutattak”, fejtegeti, ennek ellenére simán kijelenti, hogy az „előre eltervezett megsemmisítés megtörtént”, és „félmilliót öltek meg” közülük.
Na persze.
A tudomány elvileg bizonyítékokkal dolgozik, de hát hagyjuk ezt, az egész holotörténelem nem tekinthető tudománynak, ugyanis csakis kétes hitelű, de legalábbis súlyosan elfogult szemtanúk, illetve kínzásnak, fenyegetéseknek és zsarolásnak alávetett német foglyok „vallomásain” alapszik.
Na persze.
A tudomány elvileg bizonyítékokkal dolgozik, de hát hagyjuk ezt, az egész holotörténelem nem tekinthető tudománynak, ugyanis csakis kétes hitelű, de legalábbis súlyosan elfogult szemtanúk, illetve kínzásnak, fenyegetéseknek és zsarolásnak alávetett német foglyok „vallomásain” alapszik.
A kérdés tehát a levegőben lóg: el kell-e fogadnunk Sebastien Haffner: Amerkungen zu Hitler című könyvének minden egyes állítását, vagy szabad vitatkozni a szerzővel? Bűncselekmény-e, ha bárki szeretne egyértelmű bizonyítékokat látni az 500 ezer cigány áldozatra vonatkozóan? Bűncselekmény-e, ha felkérem a „hivatalos történészeket”, álljanak elő azokkal a dokumentumokkal, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a németek jó előre „eltervezték” az összes roma „kiirtását”?
A felvetett kérdések annál is inkább jogosak, mivel a zsidó történészek, publicisták, politikusok meg minden rendű és rangú cionista propagandisták folyton azzal érvelnek, hogy a „zsidók holokausztja” azért egészen „egyedi”, mivel csak őket akarták az utolsó szálig „megsemmisíteni”, más népek lányait és fiait azonban soha nem kívánta senki teljesen „kiirtani”. Például a zsidók szerint a kommunisták azért kevésbé bűnösek, mivel ők nem akartak teljes népeket „megsemmisíteni”. Ellentétben a nácikkal, akik le akarták gyilkolni az összes zsidót.
De a hivatalos holomítosz szerint a cigányokat is. Akkor pedig ugye jogos, ha az ő hollókosztjuk „tagadóit” is az inkvizíció színe elé vonszolják? Legalábbis így lenne logikus, de, Istenemre mondom, nem tudom, végül is most hányadán is állunk?
Az állásukat, karrierjüket, illetve most már szabadságukat is féltő történészek nem éppen bátorságukról híresek, ezért aztán a legtöbben közülük vagy azt írják a „roma (és persze a zsidó) holokausztról”, amit elvárnak tőlük, vagy pedig kerülik a témát. Néhány német kutatónak azonban elege lett a hazudozásból, és a történész szakmát megcsúfoló légből kapott állítások tudományos mezbe öltöztetéséből. A Frankfurther Rundschau című lap 1997. február 13-i számában megjelent egy riport, melynek készítője Michael Zimmerman német történészre hivatkozva a következőt írja: „A dokumentumok rendkívül alapos átvizsgálása után az a vélekedés alakult ki a kutatók körében, hogy a háború alatt meggyilkolt szintik és romák száma lényegesen alacsonyabb a médiában most is hangoztatott 500 ezernél. Közelebb áll az 50 ezerhez, mint az 500 ezerhez.”
Na most akkor Michael Zimmerman professzort is börtönbe kellene csukni, vagy pedig a „cigány holokauszt” jelentőségének kisebbítése nem is olyan nagy bűn? De hát miért ér kevesebbet egy roma, mint egy zsidó áldozat? Miféle rasszizmus ez? Megjegyzem különben: mintha mi sem történt volna, továbbra is félmillió a nácik állítólagos cigány áldozatainak a hivatalos száma. Sőt, már vannak, akik szerint valójában nem is félmillió, hanem egymillió romát gyilkoltak le az „előre eltervezett náci népirtás keretében”.
Bizonyítékot persze senki sem képes felmutatni sem az áldozatok számára, sem az „előre eltervezett népirtás” szándékára vonatkozóan. Egyébként hozzáteszem, még az 50 ezres áldozati szám is teljesen légből kapott, és semmiféle dokumentum vagy statisztikai adat nem támasztja alá. Így írják ők a történelmet.
Perge Ottó – Kuruc.info
Kapcsolódó:
