Erre mondom azt, hogy ideje volt ennek is, mármint tiszta vizet önteni a pohárba. Számtalanszor kérdezték már tőlem, hogy mi a bajom a cigányokkal. Nos, leírtam már, meg mondom mindenhol és mindenkor. A cigányság, és főleg annak vezetői valahogy soha nem a nemzeti oldalt támogatták, sőt, mindig az MSZP-SZDSZ környékén lebzseltek, őket támogatták szavazataikkal, és amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kormány a hetedik bőrt is lenyúzná rólunk (2006 tavaszán már a vakok és süketek is tisztában voltak ezzel) a cigányság nemhogy nem karolta fel a magyarok kormány elleni lázadását, felkelését, hanem egyenesen a magyarok ellen fordult. A rendőr-, politikus- és cigánybűnözés Bermuda-háromszögébe került magyarok pedig elvesztették a 2006-os csatát.

Daróczi Dávid is egy ilyen cigány volt. Imádta Gyurcsány Ferencet, vitte a szavát a szélrózsa minden irányába, nagy lábon élt közpénzből, és a bulvársajtó második legostobább ribancát ölelgette (az örökös első helyezett Kiszel Tünde). A magyar kultúrához, hazánk felemelkedéséhez nem tett hozzá semmit, viszont mindent elkövetett, hogy nekünk magyaroknak még rosszabb legyen itt élni.

A cigányok pedig büszkék rá. Legyen, végül is az ő szemszögükből akár jogos is.

A budapesti pletyka szerint kemény maffiakapcsolatokkal is rendelkező egykori C rádiós főszerkesztő önkezével vetett véget az életének. Tudom, most az összeesküvés-elméletek ideje jött el, hogy tulajdonképp Gyurcsány ölette meg, szerelmi féltékenység az indok, Liptai Claudia meg csak álca volt, de akkor is azt mondom: maradjunk meg a hivatalos verziónál. Daróczi Dávid öngyilkos lett.

Legyen hát példaképe minden cigánynak!