A napokban megjelent hírkommentárjaidra kénytelen vagyok válaszolni, egyrészt, mert megszólítottál, másrészt, mert a nevünk 2006 ősze után összekapcsolódott, de a mostani írásodban van néhány felvetésed, amely számomra vállalhatatlan. Mielőtt letartóztattak, rendszeresen, szinte naponta beszélgettünk, egyeztettük és ütköztettük a véleményünket a világ dolgairól, ennek köszönhetően nagyjából minden kérdésről közös álláspontra jutottunk. Lassan egy éve nem engedik, hogy beszéljünk egymással, így bizonyos kérdésekben láthatóan nem értünk egyet.

A hírkommentárodban felvetett kérdések zömében most is egyezik a véleményünk, de például „Cigányia” létrehozását őrültségnek tartom. Magyarország földjéből egy maroknyit sem adhatunk oda senkinek. Most még „csak” Borsodot, aztán, ha mérhetetlen szaporulatuk miatt azt is kinőtték, akkor adjuk oda Szabolcsot, aztán Békést, aztán Baranyát is? Ezt biztosan nem gondoltad alaposan végig. Véleményem szerint a cigányság problémájára a megoldás egy összetett koncepció lehet. A cigányság beilleszkedni vágyó, értelmesebb, becsületesebb és dolgozó részét igenis integrálni kell a magyarságba. Ismerek olyan cigányokat, akiknek ez sikerült, le is magyarozzák, parasztozzák őket a fajtársaik. Hiba lenne, ha mi is kivetnénk magunk közül őket. Ha tesznek érte, vagyis akár fegyverrel is harcolnak Magyarországért, a magyarságért, vagy más módon szolgálják az ügyet, segítsük őket, hogy a magyar nemzet részei legyenek. Egyébként Hunnia koncepciója is ezt tartalmazta. Azokkal a cigányokkal azonban, akik a létünkre törnek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel le kell számolni, a bűnöző rétegét a halálbüntetés visszaállításával ki kell végezni vagy életfogytiglani kényszermunkatáborba kell zárni. A cigánymaffiával szemben pedig nekünk, magyaroknak össze kell fognunk, ahogy azt példaként a Betyársereg teszi. A cigányság széles tömegei számára pedig a segélyezés teljes megszüntetésével a túlélésük egyetlen lehetőségévé kell tenni a munkát. És ne mondja nekem senki, hogy nincs munka, mert ha normális kormányzat lenne, akkor egy vészesen fogyatkozó népességű országban lehetne munkát találni, s legalább az idegen bevándorlást is meg lehetne akadályozni azzal, hogy a már itt születetteket fognánk munkára. Azon cigányok pedig, akiknek nem tetszik majd az új rendszer, maguktól fogják elhagyni a hazánkat.

Nem tudok egyetérteni a következő megállapításoddal sem: „Én nem akarok velük „integrálódni”, és a családomat sem akarom velük „integrálni”. Mint ahogy mondjuk a románokkal, szlovákokkal, németekkel, mozambikiakkal, stb. sem.”

Egyrészt sohasem voltam soviniszta. Másrészt – tetszik vagy nem tetszik - nem tudtuk volna a magyar nyelvet, kultúrát, mentalitást megőrizni, ha nem keveredünk a velünk egy sorsközösségben élő népekkel (elsősorban éppen az általad is említett németekkel és szlovákokkal, kisebb részt a többi szláv néppel, illetve a románokkal, a kunokkal, a jászokkal, örményekkel), egyszerűen azért, mert a magyarságot folyamatosan irtották, ezért kívülről is kellett az utánpótlás. Ha manapság a Csodaszarvas legendájának földjéről, a Turáni Alföldről ide keveredik egy rokonunk, idegennek nézik, annyira sikerült ez a keveredés. Benned is folyik tót (szlovák) vér, ahogy bennem is sváb, olasz és egy kis horvát is, noha túlnyomórészt mindketten magyar génekkel rendelkezünk, és nem lettünk rossz magyarok. A senkivel sem keveredő népek, mint a cigány vagy a zsidó sokkal több degenerációt „termel”, mint mi. Természetesen nem szabad szorgalmazni a vegyes házasságokat, de nem ez a baj, hanem az, hogy még mindig nincs elég öntudata sok magyarnak, s a vegyes házasságból született gyermekek többség ma még elveszik a magyarság szempontjából (ellentétben a XIX. századdal, amikor ez éppen fordítva volt). Ugyanakkor azzal sem tudok egyetérteni, hogy a mozambikiakat egy szintre emelted a németekkel vagy a szlovákokkal. Ez már vulgársovinizmus. A Szent Korona alattvalóit, velünk évszázadok óta együtt élő, velünk keveredett európai, északi népeket egy szinten említeni a primitív, kannibál négerekkel, számomra semmiképpen sem elfogadható álláspont. Ez a gondolkodás inkább Slotára vagy Funárra jellemző, én a magam részéről nem akarok velük semmiképpen sem szellemi közösséget vállalni. Mellesleg például a felvidéki magyarság öntudatra ébredésének talán utolsó lehetősége éppen Slota, mert az otromba szlovákosítás sokaknál kontraproduktív hatást vált ki. Míg az ősi magyar intelligens hozzáállásnak köszönhetően a legtöbb népet sikerült beolvasztani, hasznos részévé tenni a társadalmunknak, lásd például a Békés megyei tótokat (szlovákokat).

Végül válaszolok a konkrétan nekem szegezett kérdéseidre. Ezt írtad: „Toroczkai az „Északi Civilizáció Szövetségének” megalapítását kezdeményezte egy olaszországi rendezvényen: Szépek ezek az internacionalista álmok, Lacika, de előbb talán magunkon kéne valahogy segíteni. Vagy itt már minden sínen van szerinted? Jók ezek a grandiózus tervek. Csak hát amíg itt is hemzsegnek a félbehagyott kezdeményezések?”

Nos, annak idején, amikor jó tíz éve megalapítottam a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, éppen Te voltál az, aki azt mondtad, hogy nincs értelme szervezetet építeni, csak az energiáimat pazarlom. Éppen akkor hagytad abba a Magyar Revíziós Mozgalmat. Mások azt mondták, hogy nincs értelme a HVIM-nek, ne a határon túli dolgokkal foglalkozzak, van elég teendő a gúnyhatárokon belül is. Az én válaszom mindig az volt, hogy egyszerre kell dolgoznunk a határon belüli és kívüli ügyekért, mert ezek szervesen összetartoznak, külön nem választhatók. Ami az összmagyar ügyet illeti, az idő éppen napjainkban igazolja, hogy volt értelme e téren küzdenem. Ugyanígy szűklátókörűségre vall, ha valaki nem ismeri fel, hogy a hazánkat és az egész világot uralma alá hajtó, szabadkőműves gyökerű nemzetközi pénzügyi, gazdasági és politikai kör ellen Magyarország önmagában nem tud győzni. Ha viszont segítjük a többi, hozzánk hasonlóan rabigába hajtott északi népnek, hogy felébredjenek, s összefogunk, akkor megrogyaszthatjuk ezt a nemzetközi gólemet. S lehet kárörvendően legyintenünk arra, hogy Nyugat-Európában már alig látni fehér embert az utcákon, de vegyük észre, hogy lassan nálunk is ez lesz a helyzet. Csak összefogással győzhetünk. Ezt a nemzetközi törekvésemet lesajnálóan internacionalizmusnak nevezni egyenesen ostobaság. Egy nemzetért küzdő államférfiúnak látni kell a különbséget a kölcsönös tiszteleten alapuló szabad északi nemzetek összefogása és a nemzeti érzületet megölő marxista, zsidó, bolsevik internacionalizmus között. Kérdésedre válaszolva: Egyáltalán nem gondolom, hogy itt sínen van minden, csak két támadás között használom a fejemet is. Ezért nem tudott még a hatalom likvidálni. Nem mártír akarok lenni, hanem győzni akarok. Éppen ezért volt értelme például szervezetet építenem, mert akikkel egy évtizeden keresztül számos veszélyes helyzetben átestem a tűzkeresztségen, kevésbé valószínű, hogy elárulnak, mint azok, akikkel alig ismerjük egymást. Nekem címezve említed, hogy „hemzsegnek a félbehagyott kezdeményezések”.

Nézzünk néhányat az általam elindított kezdeményezésekből: Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Magyar Sziget, Magyar Jelen, Remény Háza, Betyársereg, Klub64… Bizony, ezek mind megvalósultak. Semmit sem hagytam félbe, pedig iszonyatos erőkkel kerültem szembe. Szükség is volt a HVIM által felépített intézményi hálózatra, mert szervezetileg csak mi vállaltuk föl a politikai foglyok ügyét. A közös ötletünket, Hunniát elindítottuk, elsősorban nem rajtunk múlott, hogy „félbe lett hagyva”. Egyébként ez sem igaz, mert például a Hunnia által szorgalmazott saját pénz már működik Sopronban, s tegnap éppen Békés megyében jártam, ahol Turul nevű pénzt kaptam, s rajtam keresztül küldtek neked is belőle. Lassan beérik a vetés. Hunnia nem szervezet volt, hanem a párhuzamos Magyarország elképzelése, amely folyamatosan valósul meg, csak idő, türelem és a megfelelő emberek kellenek hozzá. Senki sem gondolhatja, hogy mindent nekünk kell megcsinálni. Nem is értünk mindenhez, mi inkább abban segíthetünk, hogy törjük az utat, s összekössük a megfelelő embereket.

2010. június 11.