A bankok és az emberi nem hordalékából felszínre úszott zugügyvédek által kezdeményezett végrehajtási eljárások következményeként kilakoltatott, kifosztott és nincstelenné, perspektívátlanná tett emberi életek, családi drámák, öngyilkosságok kísérték ezeknek a bitóra kiérdemesült gazember hiénafajzatoknak a tevékenységét.

Minthogy Magyarország a neoliberális szabadrablás "gazdaságpolitikai filozófiájának" alkalmazása miatt évek óta egyre gyorsuló szabadesésben jut mind mélyebbre a gazdasági krízis feneketlen szakadékába, ennek természetes következményeként drasztikusan megnőtt a munkanélküliek száma. Vagyis százezrek veszítették el csak az utóbbi két évben állásukat, így önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné. (Az már egy másik történet, hogy a hazaáruló, renegát "elitünk" által idegen kézre játszott közszolgáltatók által követelt, irreálisan és pofátlanul magas, megfizethetetlen rezsiköltségeket sem bírják törleszteni milliók). S ez a globális, az 1929-1933. éviekhez hasonló krízis nem mellesleg a bankok hazardírozó, felelőtlen pénzügyi és hitelezési, valamint tőzsdei bűvészmutatványai folytán következett be. Természetesen ez a tény a főbűnös bankoligarchiát a legkevésbé sem késztette valamiféle önkontrollra – hiszen istene a pénz –, hitelezési gyakorlatának felülvizsgálatára, s az adósság-követelések humanitárius szempontokat érvényesítő kezelésére.

S ha már a devizaalapú hitelezéseknél tartunk, rögvest vessünk is fel egy nagyon "eretnek" kérdést, jelezve, hogy e sorok írója semmilyen vonatkozásban nem érintett ebben az ügyben, ezért megkísérel a lehető legtárgyilagosabb és elfogulatlan módon közelíteni a problémához. Nos, szerény véleményem szerint – amennyiben a jelenleg hatályos törvények szerint ez megalapozott és mind polgári, mind büntetőjogi szempontból támadhatatlan is – orbitális aljasság a pénzintézetek részéről, hogy a szerencsétlen, totálisan kiszolgáltatott ügyféllel – ne feledjük, hogy a mindenható banknak jogában áll a mi valós vagyoni és egzisztenciális helyzetünkről mindent megtudnia és azt teljesen feltérképeznie, ellenben mi semmiféle kozmetikázatlan információhoz nem juthatunk hozzá a "Szent Mammon" gazdálkodását és valós pénzügyi mérlegét illetően - olyan szerződést íratnak alá, amelyet később ők egyoldalúan és önkényesen módosíthatnak úgy, hogy a nyomorult hitelfelvevő a többszörösét fizeti meg az eredeti szerződésben szereplő törlesztőrészleteknek. Magyarán és közérthetőbben: ez a legalizált útonállás minősített esete, közönséges rablás és az áldozat kizsebelése. Egyébiránt a rómaiak óta az európai jogban evidenciának minősül az, hogy amennyiben a szerződő felek egyike megszegi a kontraktust, úgy onnantól fogva az a másikat sem kötelezi.

No de a történet korántsem annyira prózai, mint amilyennek első olvasásra tűnhet. A bankokrácia disznófejű nagyurai a tartozás rendezésének lebonyolítását eladják ún. követeléskezelő cégeknek, magyarán ezeknek az australopithecusokból rekrutálódott, kaszaélre való, hullarabló, dögevő parazitafajzatoknak. Ezek a behajtó kompániák az ügyfél megszégyenítésével (Istenem, éppen ezek) próbálják elérni, hogy az anyagi csődhelyzetben lévő banki rabszolga minél hamarabb fizessen. Ezért repertoárjuk meglehetősen választékos, miként azt a napi, keserű tapasztalatok bizonyítják. A pszicho-horror taktikai mesterfogásait alkalmazva rendszeresen zavarják a fizetésképtelen ügyfelet a munkahelyén, megkeresik az illető személy főnökét, beszélnek az adós szomszédaival. Különösen undorító, ávós beidegződésekre valló módszer, hogy ezek a férgek naponta több tucatszor rátelefonálnak az áldozatra, sőt éjszakai és késő esti hívásokkal is zaklatják a levadászandó célszemélyt. Holott a jelenleg hatályos törvények szerint is először kötelesek lennének tértivevényes levélben értesíteni az adós állampolgárt, hogy megbizonyosodjanak róla, valóban eljutott-e hozzá az információ, ám ezt rendszeresen mellőzik. Ami pedig a köztörvényes bűnügyi kategóriába sorolandó zaklatásokat illeti, ezek alkotmányos alapjogokat sértenek, hiszen nem világos az, miszerint ezek a droid-társulatok miképpen juthatnak hozzá olyan bizalmas adatokhoz, mint a hitelfelvevő adós munkahelye, arról már nem is szólva, hogy a zavartalan életritmushoz minden magyar állampolgárnak alapvető és megsérthetetlen joga van.

Önmagában a behajtó cégek létezése és tevékenysége is a "kis magyar abszurd" világának cáfolhatatlan bizonyítéka és a társadalom organizmusának kóros, sejtburjánzásos  kinövése. Márpedig a szervezet egészséges részének további létezése, illetve a normális életfunkciók fenntartása érdekében a rákos sejthalmazt mihamarabb és gyökerestől ki kell vágni a testből. Azért, mert gyilkol és pusztít. Miként gyilkolnak, pusztítanak és terrorizálnak ezek a társadalom pöcegödréből felszínre sodródott, maguk körül penetráns bűzt árasztó, tisztességes embereken élősködő, közmorált romboló cégéres parazita hiéna-bandák is.

Lipusz Zsolt - Kuruc.info