Elsőre persze remekül hangzik, hogy a kormány nem rest szembemenni a kereskedelmi bankokkal is a mára teljesen kizsigerelt devizahitelesek megmentése érdekében, de a törvénytervezetet megismerve rögtön kiderült, hogy nagyon kevés a tényleges könnyítést jelentő változás a fennálló, a bankok számára aránytalanul előnyös rendszerben. Az indoklásban szereplő alapelvek között szerepel, hogy a javaslatcsomag a magyarországi hitelezési rendszer veszélyeztetése nélkül segít a nehéz helyzetbe került adósoknak, de a helytálló fogalmazás inkább az, hogy a banki extraprofit veszélyeztetése nélkül. Megint kiderült fehéren-feketén, hogy a hazai bankszektor lobbiereje sokkal jelentősebb a kormányzati szándéknál, és csak olyan módosítások vihetőek keresztül, amit a pénzügyi szféra is jóváhagy.

Az egyik legnagyobb horderejű módosítás, az ún. tiszta lappal való indulás – a bank legfeljebb a jelzáloggal terhelt ingatlan/ingó dolog (pl. autó) értékének erejéig kaphat kielégítést követeléseiért, azon felül nem követelhet további pénzt – már a megelőző tárgyalások során kikerült a javaslatok közül. Nyilván a bankok teherbíró-képességének és a szintén alapelvek között ígért közös kockázatviselésnek figyelembevételével…

1. A devizahitelek esetében óriási eredményként elővezetett kötelező középárfolyamon történő számolás gyakorlati jelentőségét a következőkkel szeretném érzékelhetővé tenni. Egy átlagos törlesztőrészlet 200-500 CHF között szóródik, a jelenleg felszámított deviza eladási árfolyam és a középárfolyam között nagyjából 1,5-2 Ft az árfolyamkülönbség, tehát havonta akár négyszáztól ezer forintig is spórolhat az adós. Lekenyerező nagyvonalúság.

2. A futamidő automatikus meghosszabbítására előírt lehetőség előnye, hogy átmenetileg kevesebbet kell fizetni, de összességében többet, mert lassabban fizeti vissza a hitelt az adós, így tovább ketyeg a kamat és a kezelési költség, ráadásul ezt a legtöbb bank a válság miatt eddig is lehetővé tette a szerződés módosításával a hirtelen pénzzavarba került adós számára.

3. Nincs vita arról, hogy a 90 napot meghaladó lejárt tartozással rendelkező adósokra kivetett büntető kamatok és díjak megtiltása pozitív lépés, de azért aki már úgysem tud fizetni több, mint 3 hónapja, azt nem fogja kihúzni a bajból.

4. Az előtörlesztési (végtörlesztési) díj megszüntetését a kormányzati kommunikáció az egyik legjelentősebb lépésként harsogja, tegyük hozzá, aki képes előre törleszteni annak a havi részletek sem okoznak gondot. De a probléma az, hogy a nyilvánvalóan nonszensz díjat, mert előtörlesztéskor a banknak nincs érdemben költsége, csak hamarabb hozzájut a forráshoz és újra kihelyezheti, egyáltalán nem szünteti meg a törvénymódosítás! Ez egy konkrét átverés: a korábban megállapított 2,5%-os (jelzáloglevéllel biztosított kölcsönszerződés esetén) és 1,5%-os előtörlesztési díjat csökkenti 1,5 illetve 1%-ra. Ezenkívül beiktat egy kivételt: minden szerződés esetében egy alkalommal lehetővé teszi az előtörlesztést, ha már minimum két éve fizet az adós (tehát a bank már jelentős kamatbevételre tehetett szert, ugyanis a futamidő elején 80-90%-ban a kamatot és költségeket kell törleszteni, a tőke majd a futamidő végén kezd elfogyni). Az indoklás cinizmusa pedig vérforraló, a jogalkotó azért nem teszi teljesen ingyenessé az előtörlesztést, hogy meggátolja a rosszhiszemű visszaéléseket, a hitel esetleges kiváltásakor a nyerészkedést.

5. A végeredményben öt pontosra karcsúsodott javaslatcsomag legfelháborítóbb eleme pontosan az egyébként legfontosabb lenne, az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma. Ugyan ez a polgári jog egyik alapvetése, de ilyen nem lesz a mostani módosítás szerint sem, csupán szűkítik a bankok ilyen irányú, normális jogállamban gyakorlatilag elképzelhetetlen lehetőségét. Bár az eredeti javaslatban Kósa és Rogán még az önkényes kamatemelés megtiltásának fontosságát hangsúlyozta, erre továbbra is meglesz a bankok lehetősége, amelyet egy később megszülető kormányrendelet fog pontosítani. A változás annyi, hogy költséget vagy díjat nem lehet majd egyoldalúan módosítani, de a kamatemeléséhez elég hivatkozni többek között a szabályozói környezet vagy a hitelkockázat változására, ami nyilvánvalóan gumiszabály, sok minden belefér. Mint korábban banknál is dolgozó hozzáteszem, hogy nem jelentene okot a kamat emelésére a jegybanki alapkamat, a pénzpiaci indexek vagy a refinanszírozási kamatlábak emelkedése sem, mert a hitel forrását a szerződés megkötésekor fennálló kondíciók alapján veszi fel a bank a pénzpiacokról, így állandó összegről van szó. De a „slusszpoén” is ide kapcsolódik! Az elmúlt 8 év balliberális ámokfutása alatt adósodtak el olyan mértékben az emberek devizában, hogy több, mint 800 ezer embernek van lejárt tartozása, miközben európai szinten is kiemelkedő profitot realizált a bankszektor Magyarországon minden évben, és nagyrészük hazatalicskázhatta az anyaországba, amit a szociálliberális kormányok ölbe tett kézzel figyeltek. Ahhoz azonban, hogy az erőfölényes helyzet kialakulhasson kellett az első Orbán-kormány közreműködése is! A 2001. évi CXX. törvény módosította a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tövény (Hpt.) 210. §-át, lehetővé téve a bankoknak, hogy a szerződések feltételeit, a kamatot, költséget, díjakat, gyakorlatilag bármit egyoldalúan, akár az üzletszabályban módosítsa. A kormány előterjesztését 9 évvel ezelőtt megszavazta a teljes Fidesz-frakció, így Orbán Viktor, de a mostani előterjesztők, Kósa Lajos és Rogán Antal is. Milyen érdekes, hogy most ők álltak a banki önkény elleni „szabadságharc” élére…

A lényeg az, hogy mondhat bármit a mostani kormány, de a jogszabályt még most is a bankszektor mondja nekik tollba. A gazdasági függetlenség visszaszerzése, és a monopóliumok megtörése az eljövendő Jobbik kormányra fog várni, hacsak szépen lassan át nem veszik ezt is tőlünk, mint az elmúlt időszakban annyi mindent: a Trianon emléknap, határon túli osztálykirándulások, új alkotmány szükségessége, a gazdasági akcióterv, a multik, erőfölényes szolgáltatók megadóztatása vagy a magánnyugdíjpénztárak államosítása is a mi javaslatunk volt először. Higgyék el, ha mi nem vagyunk ott a parlamentben és nem mondjuk el ezeket újra és újra, akkor a forradalmi lelkületű kormány bátorsága is érezhetően kisebb lenne!

dr. Lenhardt Balázs,
a Jobbik gazdasági kabinetjének vezetője

(Megjelent a Barikád hetilap október 28-i számában.)