Pünkösdvasárnap sokan várták a Duna TV előre beharangozott élő közvetítését a gyimesbükki ezeréves határról.
 |
A katolikus szentmisére és a magyar katonai hősök emlékének megkoszorúzására kíváncsi magyar nézők azonban minden előzetes bejelentés nélkül az egykori moszkvai ösztöndíjas Herskó János filmrendező, a kommunista rendszer egyik propagátora életét bemutató portréfilmet láthattak.
Ókovács Szilveszter, a Duna TV vezérigazgatója a Kuruc.info által közzétett, nem tudni, kinek címzett levelében nem adott választ annak a több tízezer magyarnak, akik pünkösdvasárnap a világ minden pontján azért ültek a tévékészülék elé, hogy megnézzék a beharangozott, egészen a közvetítés tervezett időpontjáig senki által le nem mondott gyimesbükki élő közvetítést az ezeréves határról, a többi között a Kontumáci templomban celebrált szentmisét, a Gyimesi szorosban hősi halált halt magyar katonák nemrégen fölállított, rendbe tett emlékművének megkoszorúzását, vagy a magyar címeres MÁV mozdony begördülését a Rákóczi-vár alatti 30. számú őrházhoz. Vártuk a gyimesbükki kapcsolást, s az utolsó pillanatig nem kötötték az orrunkra azt, hogy a közvetítésre nem kerül sor.
Vártuk a kapcsolást, már csak azért is, mert a világhálón elérhető műsorismertetőkben, valamint a Duna TV képernyőjén a bekapcsolás utáni másodpercekben megjelenő föliratban egészen a műsor végéig nem volt föltüntetve, hogy elmarad, helyette mást láthatunk. Valami tehát az utolsó pillanatban történhetett, amiről a Duna TV munkatársai is csak megkésve értesültek, s ami nem tartozik a nézőkre... Vagy, ha időben értesültek, és mégsem közölték a nézőkkel, az még nagyobb baj. Minden előzetes „figyelmeztetés” nélkül ránk zúdították a Herskó-portrét. Gusztustalan, provokatív eljárás volt ez a kereszténység egyik legnagyobb, s az ezeréves határon zajlott események miatt a magyar történelemmel is ölelkező ünnepnapján.
Ókovács Szilveszter nem adott választ a korábban is megfogalmazott kérdésekre, például arra, hogy a közvetítés tervezett kezdetének pillanatáig miért tartották titokban a gyimesbükki élő kapcsolás elmaradását? Vagy a budapesti stúdióban miért nem állt, vagy ült kamerák elé az egyik bemondó, aki élőben adott volna magyarázatot a közvetítés elmaradására? Miért a személytelen szöveges kiírás formájában közölték a nézőkkel, s azt is az utolsó pillanatban, hogy nem lesz közvetítés?
A Duna TV vezérigazgatója azzal igyekszik magyarázni a bizonyítványt, hogy név szerint fölsorolja, hány keresztény vallási műsort láthattunk aznap a Duna TV-ben. Nos, ez nem magyarázat, mert az említett, előre fölvett, megismételt, mondhatnánk úgyis, hogy „konzervműsoroknak” semmi, vagy vajmi kevés közük van ahhoz, amire a magyarok vártak: a jó előre beharangozott közvetítésre az ezeréves határról.
A Duna TV vezérigazgatója azzal igyekszik magyarázni a bizonyítványt, hogy név szerint fölsorolja, hány keresztény vallási műsort láthattunk aznap a Duna TV-ben. Nos, ez nem magyarázat, mert az említett, előre fölvett, megismételt, mondhatnánk úgyis, hogy „konzervműsoroknak” semmi, vagy vajmi kevés közük van ahhoz, amire a magyarok vártak: a jó előre beharangozott közvetítésre az ezeréves határról.
A gyimesbükki kapcsolásra váró nézőket derült égből villámcsapásként érte, hogy Salamon József gyimesbükki plébános helyett a képernyőn föltűnt Herskó János veterán filmrendező, akit a portréfilmben megszólalók egy része a Kádár-rendszer üldözöttjeként kívánt beállítani. Herskó János azonban nem volt a kommunizmus üldözöttje, még akkor sem, ha valamilyen ok miatt 1970-ben „Svédországot választotta hazájául”. Mindenesetre, a róla szóló portréfilm levetítése a gyimesbükki pünkösdvasárnapi mise helyett, olyan cselekedet volt, mintha az Izraeli TV hanuka ünnepén a Siratófal elől közvetített, katonai parádéval is egybekötött gyertyagyújtás szertatása helyett minden előzetes bejelentés nélkül, mondjuk Nyírő József írói és emberi kvalitásairól szóló emlékműsort sugározna. Nos, mindenki megnyugtatására közöljük, hogy ilyesmi Izraelben nem fordulhat elő.
De nézzük, ki ez a Kádár-rendszerben üldözött, a művészi kifejezőeszközeiben is korlátozott Herskó János. A Bors című filmsorozat 1968-ban Herskó majdnem hattyúdala volt Magyarországon, hiszen két esztendő múlva – úgymond a prágai tavasz eseményeinek a hatására – Svédországba távozott. Az akkor már kétszeres Balázs Béla-díjas és Érdemes Művész az említett sorozat első részeiben a Tanácsköztársaság gyilkosainak tömjénezésével, míg a továbbiakban a Horthy-rendszer „keresztény kurzusának” mocskolásával uszított a magyarság ellen. Éppen ezért igen rászolgált arra, hogy a Gyurcsány-kormány 2006-ban a korábbi, még a Kádár-korszakban kapott elismerései mellé a Kossuth-díjjal is kitüntesse az egykori moszkvai ösztöndíjas, ám 1970-ben Svédországba kivándorolt Herskó Jánost. Ennek az embernek a tömjénezését dörgölték az orrunk alá az ezeréves határ gyimesi csángó hangulatának közvetítése helyett. Mondhatnánk úgyis, hogy a Szentlélek helyett Herskó Jánost kaptuk pünkösdi ajándékba.
Mi azonban továbbra is szeretnénk tudni: Miért maradt el olyan hirtelen, minden előzetes és közbeni bejelentés, vagy - horribile dictu - magyarázat nélkül a gyimesbükki élő kapcsolás pünkösd vasárnapján? De arra is kíváncsiak lennénk, hogy helyette miért pont egy moszkvai ösztöndíjas filmrendező tömjénezését láthattuk a Duna Tv képernyőjén.
Hering József – Kuruc.info
