Simor András
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 2008-ban, helyettese, Király Júlia tavaly jelentette ki, hogy nem kell segítség a devizahiteleseknek. Az utóbbi ráadásul még az Otthonvédelmi Monitoring Bizottság egyik irányítója, ami nagyjából annyit tesz, mintha egy cápát rendelnének ki a kishalak védelmére.
Mint a WikiLeaks-re a napokban feltett, budapesti keltezésű amerikai nagyköveti jelentésből kiderült, Simor a devizahitelesekkel kapcsolatban még kijelentette az amerikai nagykövetnek, számukra nincs ingyenebéd.
E két, a neoliberális, hayekista (Friedrich Hayek osztrák neoliberális közgazdász elavult dogmáit követőket hívják így), az SZDSZ ideológiáját szőröstül-bőröstül magáévá tett bankvezér nem véletlenül importált most is Amerikából kifejezést. Az ingyen ebéd kifejezés 1870 körül honosodott meg amerikai kocsmákban, ahová „ingyenebédre” (free lunch) invitálták a vendégeket azzal a feltétellel, hogy isznak is egy pohárral, miközben a kocsmáros tudta, a becsalogatottak ritkán állnak meg egy pohárnál, majd sokan törzsvendégek is lesznek.
Ezek az SZDSZ szellemiségét bálványként imádó bankárok – és egyéb véleményformálók – közös jellemzője, hogy éppen ők élnek az állam csöcsén, miközben a szociális ellátásból azt a pénzt, amit nem ők és barátaik kapnak, „ingyenebédnek” nevezik, és kis államot prédikálnak. Simor és Király nemrégiben még havonta az adófizetők zsebéből kivett sokmilliós juttatásukból ebédeltek azon ritka alkalmakkor, amikor nekik kellett állni a számlát, vagyis azt nem az általuk megvetett adófizetők „dobták össze”.
Jó lenne nekik feltenni a kérdést, hogy ha a bankok által lépre csalt és egyoldalú szerződésmódosításaikkal extraprofitra szert tevő bankok áldozatainak nincs ingyenebéd, vajon támogatják-e azt, hogy az Európai Unió milliárdokkal stafírozza ki a rossz spekulációk miatt bajba jutott bankokat, azaz ők ingyen halálra zabálhassák magukat adófizetői pénzeken.
Vagy – hogy a választók által a történelem legrosszabb szagú bugyrába hajított SZDSZ-eseknek oly kedves témát pendítsünk meg – támogatják-e az „ingyenebéd” azon formáját, amelyet notóriusan munkakerülők kapnak segély formájában?
Hogy mi lenne e két emberrel, ha a népharagnak szabad folyását lehetne engedni, sejtjük. Annak minimális következménye az lenne, hogy legalább ők ketten soha többé nem ehetnének ebédet, de vacsorát sem ingyen az adófizetők pénzéből.
Lovas István - MN Képeslap