Az ikertornyokba beszálló gépben valami isteni csapást, figyelmeztetést véltem felfedezni. Mi másra gondolhattam volna, fiatalon, ifjú iparművészként? Az ember által készített isteni magasságokat kísértő gépmadár beleszáll a másik istenkísértő építménybe, a toronyházba. Kellett nekünk magasra törni? – tettem fel magamban a kérdést, és titkon reméltem, hogy egy új világ köszönt ránk szeptember 11. után. Egy új világ, ahol a globális csendőr rájön, hogy gumibot, tank, bomba és dum-dum golyó - Isten szerepének önkényes átvétele - helyett célravezetőbb az élni hagyás filozófiája, a bölcs türelem.

Igen, új világ született szeptember 11. után, de nem az, amire akkor én, naiv művészlélek gondoltam. Amerika, a globális csendőr és az európai majomkápó államai bosszútól lihegve láttak neki lerombolni azt, ami a 21. század elejére még szép, hasznos és támogatandó maradt. Az egyént, mint önállóan gondolkodó, érző és cselekvő lénynek ásták meg a sírját. Nem, nem a muszlimokét, ők csak nyertek az al-Káida ellen indított bosszúhadjárattal. Sőt, ma már világos, az iszlám győzni fog, és ehhez a győzelméhez vezető út egyik mérföldköve volt a kelet ellen megindított háború.

Mi pedig vesztettünk: jött a Patriot Act, amit szép lassan minden európai állam magáévá tett, elhalkultak a rendszerkritikus hangok, perifériára került az önálló véleményt kialakítani képes egyén. A bombák füstjének árnyékában a Nyugat saját népe ellenében kiépítette a tökéletes diktatúrát, amit én skizatúrának neveztem el. Szkizoid tömegünk ma már csettintésre lép akcióba, ha védeni kell a demokráciát a … mitől is? Itt jön a szkizoid vonás: a demokráciától önmagától.

Ma már tudjuk, hogy az iraki offenzíva megindítására szolgáló érvek hamisak voltak, hogy a Gonosz Tengelyének csak annyi a szerepe, hogy az orwelli Óceánia, Kelet-Ázsia és Eurázsia örökös háborújának lehetőségeit megteremtse.

Nem ott tartunk? Mi, a "Nyugat", ma hivatalosan szemben állunk Oroszországgal, Kínával és az iszlámmal - az angszoc, pontosabban az "amszoc" beteljesülni látszik. Belénk táplált skizoid vonásaink nem engedik meg, hogy az ördögi kör valóságát értelmezni bírjuk, a gondolkodó osztályrésze a kitaszítottság, az újbeszél nyelvű tömeg pedig a felmagasztalt.

Ma már elég a terrorizmusra hivatkozni, ha le kell törni egy olyan kezdeményezést, amely alig száz évvel ezelőtt még Amerika felemelkedésének alapeleme volt. Európa, a szellemi irányzatok ütközőzónája unalmasabb lett mint a szocialista realizmus hősi eposzai. Magyarország pedig ezen belül is az állatorvosi lóként tetszeleg: ’56 népe, alig húsz évvel a kommunista diktatúra után némán tűri, hogy béklyót kössenek a sajtóra, hogy a véleményszabadság csak a politikai elitet illesse meg.

Bush – és főleg a mögötte álló neokonzervatív iskola prominensei, mint Cheney, Wolfowitz és a többiek – pontosan tudta, az ikertornyok elleni merénylet hasznossága szempontjából teljesen mindegy, hogy mit gondolnak Nyugat szabad polgárai:

a.: az iszlám támadásáról van szó
b.: a CIA rendezte meg

mert mindkét variáció egyidejű létezése adja csak meg igazán a korlátlan lehetőséget Amerika üzleti köreinek a háború általi kiteljesedésre. Az A verzió hívei támogatják a háborút, mert félnek bin Ládentől, a B verzió támogatói pedig elszörnyülködnek az állam gonoszságán, és félni fognak attól. A két tábor egymásnak feszüléséből gerjedő konfliktus pedig adja az igazolást az összes résztvevőnek: félni kell.

Tudatunk legmélyebb rétegeibe vetették el a félelmet, amelyből mára csak a B tábor verziója maradt meg igazán: az államtól való félelem. Bin Láden halott, ha igaz, az iszlám leköti magát Afganisztánban és Irakban, no meg az arab tavasszal, így kevés okunk van arra, hogy féljünk tőlük, no meg könnyebb nem félni akkor, ha a NATO-hadsereg véd téged a messzi keleten, mint ha itthon, a sarkon posztoló rendőrtől kell rettegned.

Talán ez is volt az igazi cél: a szabad polgárok alkotmányban rögzített szabályok által alkotott állam felszámolása, helyette pedig a diktatúra, azaz a demokrácia – ugye, milyen skizofrén? – tehát a skizatúra bevezetése.

Tíz évvel az ikertornyok elleni támadás óta jobban rettegünk saját jövőnktől, mint azelőtt bármikor. És nem, nem a szakállas, turbános Musztafák és Mohamedek miatt rettegünk, hanem az állam elhatalmasodásától. Attól, hogy ezek balfaszok, akik most épp pénzügyileg viszik csődbe a világot és benne minket, elmozdíthatatlanokká váltak. Nem tudjuk lecserélni azt a politikai garnitúrát, amelyik a gazdasági világválság előidézésnek első számú felelőse, holott a józan paraszti ész ezt diktálná. Azon keveseket, akik ennek szükségességét hangoztatják, maga a terror elleni háború megindítása után csak újbeszélül értő tömeg kergeti ki a perifériára. Ha tenni is próbálsz? Akkor a tévé egyenes adásban mutatja a veled egyetértőknek, hogy miként lövik ki a szemed. Tehát, félned kell – ennyi a lényeg, többi pedig csak a színdarab.

Csúcsra járatták a „pénzből pénzt” álkapitalista gazdasági módszert, hogy finanszírozhassák azt a háborút, amelyet a mi érdekünkben vívnak ellenünk. Skizofrén? Igen, az. Elhitették velünk, hogy lehet sok pénzt csinálni anélkül, hogy valós termék állna a papír mögött. És mi elhittük, élni kezdtünk álmainkat, közben pedig fizettük a kamatokat, hogy finanszírozhassák a háborút - ellenünk.
A rohanásban pedig nem vettük észre, hogy hétfőn tilos lett megkérdezni, hova megy el az a sok pénz, kedden már ezért szabályszerűen kaphattunk börtönt, hétvégére pedig az állam teljesen átvette agyunkat, szívünket. Kötelező lett sajnálni egyeseket, büntetendő másokat, kötelezően kell támogatni a messzi Keleten vívott háborút, kötelező lemondani ellenkezés nélkül szabadságjogaink túlnyomó többségéről, cserébe pedig megkaptunk a gazdasági válságot, a devizahitelesek pedig a kiszolgáltatottságot. Mindezek tetejébe még tilossá vált az is, hogy ez ne tetsszen. Hogy nincs összefüggés? Ugyan, kérem, hisz’ miből finanszírozták a háborút? Miért kellett a szabadságjogok csorbítása, az egyéni szabadság megfojtása, ha nem azért, hogy ne legyen belső akadály a folytatásra? A kamatok, a kamatok kamatai hova tűntek?

Tíz évvel vagyunk túl a modern történelem egyik legérdekesebb, legfurcsább terrortámadásán, még mindig harcolunk a globális terrorizmus ellen, miközben némán tűrjük, hogy saját államunk, saját otthonunkban terroristaként viselkedjen. Nem harcolunk a valódi terrorizmus, az emberben megbúvó gonosz ösztönök ellen, amelyek felszínre kerüléséhez legjobb eszköz a félelem.

Kár, hogy angolul nem annyira kifejező a félelem szó. A magyar nyelv logikája viszont tisztán elénk tárja: félelem, csak félig vagy elemedben, csak félember vagy. Foglalkoznál te a gyerekeddel, asszonyoddal, eljárnál szívesen pecázni, de agyad, szíved egyik csücskében ott kell lennie annak, ami nem engedi, hogy magadat átadd ezeknek teljes mértékben. A félelemnek kell ott lennie, mert szeptember 11. után így akarta egy Bokor nevű ürge az Egyesül Államokban, és ehhez a te vezetőid is lelkesen asszisztáltak.

A világ sokkal rosszabb lett, amióta egy állam őrült vezetése, kísérve a sok majomkápótól elindult, hogy felszámolja a globális terrorizmust. A modern kor során talán még soha nem kerültünk ennyire veszélyesen közel a feudalizmus sötétségéhez. A tragikus, hogy az amszoc által kinevelt birkanyáj tapsol ennek, mert tényleg elhiszi, hogy előrefelé halad.

Skizofrénné tették világunkat a pénzsóvár nyugati elit tagjai. Sajnos sehol egy orvos a közelben.
Ennyit tehát szeptember 11-ről.