A téves közfelfogás alapján megrögzült közhelynek számít, hogy a történelem során a sztálini Szovjetunió, a nemzetiszocialista Németország, valamint a fasiszta Olaszország számítottak az ún. totalitárius állam prototípusának. Csakhogy ezen már régen túllépett az idő. Az említett országok karhatalmai és titkosszolgálatai, például a Gestapo és az NKVD, még csak megközelítőleg sem rendelkeztek olyan információs és technikai eszközökkel, lehetőségekkel, s a legtávolabbról sem tudták olyan tökéletes kontroll alatt tartani az állampolgáraikat, miként erre mai utódaik képesek, legyen az a CIA, a Moszad vagy éppen a magyarországi titkosszolgálatok jelenlegi apparátusa.

Amint a neoliberalizmus kártékony, antihumánus és ragályos ideológiáján alapuló globális világrend gyógyíthatatlan válságba jutott – egyfajta kétségbeesett ellenreakcióként – , a háttérhatalom urai soha nem látott hatalomkoncentrációt, s orwelli totalitarizmust építettek-építenek ki, gyakorlatilag, miként az 1984 című, klasszikus regényben, egyfajta gondolatrendőrséget működtetve a „gondolatbűn” feltárására, legrejtettebb gondolatainkról, vágyainkról is szeretnének tudomást szerezni. Ez már nyilvánvaló paranoia, s jele annak, hogy ők az egész agonizáló-rothadó világrenddel fognak történelmi távlatban nagyon rövid időn belül elpusztulni, s végleg eltűnni, ám addig is temérdek szenvedést és halált okozhatnak és zúdíthatnak még százmilliók fejére.
Jelen írás keretei között azonban maradjunk csupán a 21. század eleji hazai uralmi állapotoknál. Az, ami Magyarországon 1990 óta zajlik – miként csepp az óceánban – hűen tükrözi, mi történik a világban a globalizáció korában. Csupán a hívószavakat említve: a nemzeti agrárium, ipar, infrastrukturális ágazatok tönkretétele vagy elkótyavetyélése, a kultúra és nemzeti identitástudat kötőszöveteinek szétvagdosása, illetve megsemmisítése, vagyontárgyaink kisajátítása néhány ezer gazember uzsorás oligarcha által, egyszóval: az ország totális gyarmatosítása, még egyértelműbben: előre megfontolt szándékkal kivitelezett nemzetgyilkosság foganatosítása.
Hogy a vesztét érző politikusi és bankárkaszt védje magát az őslakók esetleges ellenállásától és lázadásától – sajnos ennek egyelőre nem sok jelét tapasztalhatjuk –, hatalmát a lehető legelszántabb és legbrutálisabb eszközökkel igyekszik többszörös védelmi gyűrűvel megerősíteni. Az „új ország új urai” évente „örvendeztetik meg” az állampolgárokat valami kapitális kodifikációs kuriózummal, lehetőleg az adventi-karácsonyi időszakra időzítve azt.
Épp tavaly alkották meg a T/1426 kódnevű rendőrségi törvényüket, amely csekély 13 milliárdból – mi ehhez a semmiséghez képest a zsidóságnak második világháborús kárpótlás címén 2012-ben kifizetendő 1,7 milliárd – létrehozta a belügyminiszter alá rendelt – eddig nem sok vizet zavart – Terrorelhárítási Központot, közkeletű nevén a TEK-et, továbbá lehetővé teszi idegen országbeli karhatalmi egységek behívását (vajon melyek lennének ezen ominózus országok?), magánlakások titokban történő bekamerázását, adathordozók ötletszerű lefoglalását, telefonbeszélgetések önkényes lehallgatását afféle hatósági ráérzés alapján.
Az is külön történet, hogy vajon – a Brad Pitt-féle stáb „fegyverarzenáljának” ideszállításán kívül – miféle terrorveszélynek van e kis ország kitéve, no de hát – miként mondják – az ördög soha nem alszik. Ámbár, amennyiben az amerikai neokonok itteni szekértolóik ricsajos igenlésétől és hathatós együttműködésétől kísérve valóban megtámadnák Iránt, még akár „iszlám terroristák” akcióinak potenciális célpontjává is válhatunk a jövőben. Épp a minap jelentette ki Pat Robertson „igehirdető” az ATV által rendszeresen, szinkronizált formában közvetített Hétszázas Klub című műsorában (a témában esetleg kevésbé járatos olvasóink tájékoztatására, Robertson magyarországi klónja Németh Sándor, a Hétszázas Klubé pedig a Hit Gyülekezete), hogy módfelett üdvös lenne, ha Izrael napokon belül támadást indítana az iráni atomlétesítmények lebombázására. Igaz, ennek a kőolajár drasztikus, akár hordónkénti 200-300 dollárra történő emelkedése lenne az ára, valamint az, hogy jelentősen megnőne az euroatlanti világ országaiban a terrorfenyegetettség, de ezt a rizikót is vállalni kell, hiszen az alternatíva még sokkal rosszabb volna: Irán megalkotandó atomfegyvereivel elpusztítaná Izraelt, sőt világháborút robbantana (sic!) ki. Rövidre zárva: amennyiben a cionista-neokon lobbi nyomására az USA, illetve Izrael elkövetik azt az őrültséget, hogy nekimennek Ahmadinezsád Iszlám Köztársaságának, akkor Pintér TEK-je előtt is végre olyan nemes, emberpróbáló feladatok nyílnak majd, amelyeknek elhárítására eredetileg megszervezték a céget. S ez esetben bizony nem holmi vaktöltények felkutatásával kellene foglalatoskodniuk, hanem a puskaporossá lett világpolitikai szituációban a helyzet igencsak „élesedvén”, adódna bevetési feladat bőséggel.
Nos, az Orbán-Pintér adminisztrációnak azonban a 2011-es év végére is jutott egy kodifikációs ötletrohama. Az ország esetleges külső fenyegetettsége és biztonsága érdekében ugyanis egy új titkosszolgálati csúcsszervet kívánnak felállítani Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ néven. A tervek szerint a sarkalatos törvénymódosítás 2012. január 1-jén már hatályba is lép. A Neo-ÁVO minden eddiginél szélesebb felhatalmazású belső elhárító szerv lenne, vagyis „állam az államban”, afféle testület, mint amilyennek létére az ’50-es évek állami terrorszervezetének, az ÁVH-nak léte óta nem volt példa Magyarországon. A NIBEK az országban fellelhető minden adatállományhoz, általában közvetlen elektronikus adatkapcsolat révén – talán nem gyártunk összeesküvés-elméletet, ha azt feltételezzük, hogy tavaly márciusban az izraeli katonai felderítő és kémrepülőgépek magyarországi berepülése, pontosabban durva légtérsértése korántsem a véletlen műve volt – akadálytalanul hozzáférhet majd bármifajta külső közreműködés, ügyészi vagy bírói engedély nélkül.
Hogy a NIBEK jogi értelemben véve is akadálytalanul el tudja majd látni az „állam az államban” funkcióját, egy sor rendvédelmi tárgyú és azzal összefüggő egyéb törvény módosítására is szükség lesz. Vagyis, a rendőrségi, a nemzetbiztonsági, a légi közlekedési, az egészségügyi, a média-, sőt a sporttörvény, mi több, a kötelezőgépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény is e kodifikációs körbe fog esni. Tehát a NIBEK-ÁVH számára az állampolgárokra és kapcsolati rendszerükre vonatkozó adatállományokhoz való hozzáférési lehetőség, minden külső közreműködés és jogi akadály nélkül, korlátlanul lehetségessé válik. A tervezet szerint: „A NIBEK a feladatai ellátásához szükséges alapvető adatok megismerésében nem korlátozható jogosítványokkal rendelkezik”. Mindezen felül, a javaslat arra is kitér, hogy azokat az információkat, amelyek elektronikus úton nem érhetők el, ugyancsak jogosult lesz a Nagy Testvér bármely állampolgárról bekérni. Ám ami a pofátlanság csimborasszója, miszerint az egészségügyi ellátóhálózat is köteles lesz átadni az érintett személyekre vonatkozó kikért egészségügyi és személyazonosító adatokat.
Ennek a totalitárius jogkörnek a megteremtését végezetül a kormány tervezete azzal indokolja, miszerint a nemzetbiztonságot, bűnüldözést, közbiztonságot vagy más, alapvető biztonsági érdeket sértő adatok feldolgozásának, elemzésének eredményeként a lehető legteljesebb kép összeállítására van szükség az ország külső potenciális fenyegetettségéről, a belső biztonsági helyzetéről és a közbiztonság állapotáról.
Íme a szép, új világrend, az orwelli jövő! Végezetül egy jámbor óhajunknak szeretnénk hangot adni. Amennyiben a parlamenti „kétharmad” komolyan is gondolja a NIBEK feladatát, úgy őszintén reméljük, hogy a nemzetbiztonsági szempontból különösen veszélyes alvilági, különféle globalista cégcsoportok és pénzintézetek, illetve ezek hazai sameszai és leányvállalatai összefonódásainak feltárását állítja majd tevékenysége célkeresztjébe, s megpróbálja kideríteni, vajon hová tűnt az elmúlt két évtizedben a több tízezermilliárd dollár értékű nemzeti vagyon ; ezen kívül a NIBEK nemzetközi kapcsolatrendszerének kamatoztatásával felfedi ezek – vagy legalábbis lehető legnagyobb részük – hollétét és hazajuttatja azokat jogos tulajdonosuknak, a magyar nemzeti közösségnek. S nem egyfajta belső elhárításként, a rossz emlékű ÁVH és III/III eszmei, jogi és politikai örököseként működve, a jelenlegi rezsim ellenzékét jelentő de tisztességes magyar állampolgárokat vegzálja és figyeli, zsarolja majd.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info