Az osztrák parlament a napokban úgy döntött, hogy 6 millió euróval támogatja az auschwitzi vallási emlékközpont „felújítását”. Az Associated Press Hírügynökség a következőképpen indokolja az osztrák képviselők határozatát: „Az auschwitzi haláltábor volt a leghírhedtebb az összes, Lengyelországban felállított náci haláltábor közül. Több mint egymillió ember – többségük zsidó – halt meg a lágerben, legnagyobb részük a gázkamrákban. Igen sok osztrák támogatta Hitlert, és néhányan a náci diktátor közvetlen munkatársai közül osztrákok voltak.”

De vajon miért nem sikerült a rengeteg pénzzel és kiváltsággal ellátott hivatalos holokauszt-történészeknek évtizedek hosszú kutatómunkája után sem rájönni arra, hányan is haltak meg összesen Auschwitzban, és az elhunytak közül mennyien voltak a zsidók? Miért nem tudják még most sem a gázkamrákban állítólag meggyilkoltak hozzávetőleg pontos számát? Miért dobálóznak még mindig a „többségük”, a „legnagyobb részük” szavakkal, amikor az áldozatok számáról, és a haláluk körülményeiről esik szó?

Az auschwitzi emlék- és zarándokhely vezetői valamilyen rejtélyes okból kifolyólag éppen 120 millió euróra tartanak igényt. Németország már beleegyezett abba, hogy 60 millió euróval járuljon hozzá az Auschwitzban zajló félretájékoztatás és hazudozás hatékonyabbá tételéhez. Megjegyzem egyébként, hogy ennyi pénzből, valóban független szakértők bevonásával, könnyűszerrel el lehetne végezni az állítólagos tömegsírok feltárását, illetve a gázkamrák maradványainak alapos vizsgálatát. Melynek nyomán egyszer és mindenkorra tisztázni lehetne például az áldozatok viszonylag pontos számát, valamint azt a kérdést is, milyen okok következtében haltak meg. A nagy – és megint csak költői – kérdés a következő: vajon miért nem merik a holokauszt-ipar irányítói rászánni magukat az állítólagos haláltáborok helyén létező feltételezett tömegsírok feltárására és a gázkamrák romjainak tudományos vizsgálatára?