Szerencsét próbált menekültként Németországban, magát Magyarországon üldözött zsidónak adva ki, de onnan ugyancsak pénzügyi stiklijei és hazug története miatt 1993-ben kiebrudalták. Előtte körlevelekben a Magyarországon tomboló antiszemitizmusról írogatott.
Specialitása, hogy titkosszolgálati vagy általában megbízói pénzért bárkit benyálaz, akármilyen váddal.
A kilencvenes évek elején ezt tette Fónay Jenővel. A Pofosz egykori elnökére fogta rá, hogy ÁVH-s volt. Fónay az ügyet bíróság elé vitte, amit Kiss elvesztett.
A negyedcigány-félzsidó, egészproli csatornatöltelék ezután hol a szélsőjobbon, hol a ballib oldalon írogatott. Az előbbinél egyik kifizetőhelye a kanadai hungarista 24 ÓRA című lap volt, amelynek magyarországi tudósítójaként zsidózott nagyokat. Ezután kitalálta a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatot, és a képzelt szervezet vezetői szerepében tetszelgett. Majd néhány évvel később ugyanezt a szervezetet balliberális lapokban „leplezte le”, és írogatott a szennyemberekre minden mennyiségben vevő Élet és Irodalomban.
E patkány most Kertész Ákos barátjának, az amerikai Népszava megőrült főszerkesztőjének, Bartusnak a szerepére vágyik – kanadai működési területtel. És ezért is - no meg persze pénzért - összeállt két kanadai-magyar vérzsidóval, Göllner Andrással és Christopher Adammal. Az utóbbi nekünk, magyarországi magyaroknak a kevésbé érdekes és ismert figura.
Az előbbi hosszú időt töltött Magyarországon, először - 1991-gyel kezdődően - mint a Hill and Knowlton amerikai piár-cég budapesti lerakatának igazgatója. Totál SZDSZ-támogatóként. Féregként hányta a szabaddemokrata „ethoszba” mártott tollú cikkeit a magyarországi zsidó irányítású sajtóban.
A Hill and Knowlton Amerikában azzal a teljesítményével is kiemelkedett, hogy Tom Lantos lelkes közreműködésével átverték az egész ország nyilvánosságát Irak 1990-es kuwaiti inváziójakor. A cég találta ki a sztorit, és az Amerikában kongresszuskodó Lantos terjesztette, mint patkány a kórt. Azt hazudta egy 15 éves „Najra” álnevű álkuvaiti álápolónőn keresztül, hogy az iraki katonák a kórházukban csecsemőket téptek ki az inkubátoroktól. Mint később lelepleződtek: a „szemtanú” Najra valójában a Washingtonban akkreditált kuvaiti nagykövet lánya volt.
Göllner egy idő után visszatakarodott Kanadába, ahol a magyarok ellen lázít. Egy Christopher Adam nevű, szintén Magyarországról származó zsidó történésszel együtt.
„Szemenyeit” ők fizetik, és vele társultak. Ami azt bizonyítja, a zsidókat nem érdekli az antiszemitizmus. Mint ahogyan Izrael is szorosan a keblére öleli azt a sok millió zsidógyűlölő evangéliumi keresztény idiótát, akik azért segítik pénzzel és minden egyébbel Izraelt, hogy a zsidók minél hamarabb eljussanak az „utolsó ítélethez”, ahol megkapják végső büntetésüket. Vagyis az előbbi hasznos, tejelő idiótáknak nézi az utóbbiakat.
„Szemenyei” esetében a tejelési folyamat fordított: a két kanadai zsidó patkány csurrant-cseppent a magyar vérprolinak, aki most épp a tisztességes magyarokat leplezi le „szálasistákként”.
Fenti esszénkből két következtetést vonhatunk le:
1. A vérzsidónál az antiszemitizmus utilitárius eszköz az ellenfél kicsinálására vagy kicsinálási kísérletére.
2. A „similis simili gaudet” (a hasonló a hasonlónak örül) latin mondásnak megalkothatjuk modern megfelelőjét: mures amor mures, azaz a patkányok szeretik a patkányokat.
Abruzzo
Kapcsolódó: