Magyarország sem különleges ország abból a szempontból, hogy kevesebb patkány élne területén, mint más országokban. Sőt olykor úgy tűnik, az egy főre jutó patkánysűrüségben tán még a világátlagot is meghaladjuk. Az egyik ilyen példányt „Szemenyei” Kiss Tamásnak hívják. A Kádár-rendszer vége felé, amikor már politikai okokból tényleg nem börtönöztek be senkit, kisstílű köztörvényesként húzott le rövidebb időt, amelyre Sz. K. T. úgy emlékszik vissza, hogy politikai fogoly volt.
Szerencsét próbált menekültként Németországban, magát Magyarországon üldözött zsidónak adva ki, de onnan ugyancsak pénzügyi stiklijei és hazug története miatt 1993-ben kiebrudalták. Előtte körlevelekben a Magyarországon tomboló antiszemitizmusról írogatott.
Specialitása, hogy titkosszolgálati vagy általában megbízói pénzért bárkit benyálaz, akármilyen váddal.
A kilencvenes évek elején ezt tette Fónay Jenővel. A Pofosz egykori elnökére fogta rá, hogy ÁVH-s volt. Fónay az ügyet bíróság elé vitte, amit Kiss elvesztett.
A negyedcigány-félzsidó, egészproli csatornatöltelék ezután hol a szélsőjobbon, hol a ballib oldalon írogatott. Az előbbinél egyik kifizetőhelye a kanadai hungarista 24 ÓRA című lap volt, amelynek magyarországi tudósítójaként zsidózott nagyokat. Ezután kitalálta a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatot, és a képzelt szervezet vezetői szerepében tetszelgett. Majd néhány évvel később ugyanezt a szervezetet balliberális lapokban „leplezte le”, és írogatott a szennyemberekre minden mennyiségben vevő Élet és Irodalomban.
E patkány most Kertész Ákos barátjának, az amerikai Népszava megőrült főszerkesztőjének, Bartusnak a szerepére vágyik – kanadai működési területtel. És ezért is - no meg persze pénzért - összeállt két kanadai-magyar vérzsidóval, Göllner Andrással és Christopher Adammal. Az utóbbi nekünk, magyarországi magyaroknak a kevésbé érdekes és ismert figura.
Az előbbi hosszú időt töltött Magyarországon, először - 1991-gyel kezdődően - mint a Hill and Knowlton amerikai piár-cég budapesti lerakatának igazgatója. Totál SZDSZ-támogatóként. Féregként hányta a szabaddemokrata „ethoszba” mártott tollú cikkeit a magyarországi zsidó irányítású sajtóban.
A Hill and Knowlton Amerikában azzal a teljesítményével is kiemelkedett, hogy Tom Lantos lelkes közreműködésével átverték az egész ország nyilvánosságát Irak 1990-es kuwaiti inváziójakor. A cég találta ki a sztorit, és az Amerikában kongresszuskodó Lantos terjesztette, mint patkány a kórt. Azt hazudta egy 15 éves „Najra” álnevű álkuvaiti álápolónőn keresztül, hogy az iraki katonák a kórházukban csecsemőket téptek ki az inkubátoroktól. Mint később lelepleződtek: a „szemtanú” Najra valójában a Washingtonban akkreditált kuvaiti nagykövet lánya volt.
Göllner egy idő után visszatakarodott Kanadába, ahol a magyarok ellen lázít. Egy Christopher Adam nevű, szintén Magyarországról származó zsidó történésszel együtt.
„Szemenyeit” ők fizetik, és vele társultak. Ami azt bizonyítja, a zsidókat nem érdekli az antiszemitizmus. Mint ahogyan Izrael is szorosan a keblére öleli azt a sok millió zsidógyűlölő evangéliumi keresztény idiótát, akik azért segítik pénzzel és minden egyébbel Izraelt, hogy a zsidók minél hamarabb eljussanak az „utolsó ítélethez”, ahol megkapják végső büntetésüket. Vagyis az előbbi hasznos, tejelő idiótáknak nézi az utóbbiakat.
„Szemenyei” esetében a tejelési folyamat fordított: a két kanadai zsidó patkány csurrant-cseppent a magyar vérprolinak, aki most épp a tisztességes magyarokat leplezi le „szálasistákként”.
Fenti esszénkből két következtetést vonhatunk le:
1. A vérzsidónál az antiszemitizmus utilitárius eszköz az ellenfél kicsinálására vagy kicsinálási kísérletére.
2. A „similis simili gaudet” (a hasonló a hasonlónak örül) latin mondásnak megalkothatjuk modern megfelelőjét: mures amor mures, azaz a patkányok szeretik a patkányokat.
Abruzzo
Kapcsolódó: