Az igazi demokrata arról ismerszik meg, hogy mindig pontosan tudja, más pártok képviselőinek mit kell tenniük. Mostanában például rendszeresen felhánytorgatják a Jobbiknak, hogy miért vesznek részt az Európai Parlament munkájában, ha egyszer ellenzik az Uniót. Roppant egyszerű a válasz: mert erre kaptak felhatalmazást a 2009-es EP-választásokon. Joguk és kötelességük, hogy képviseljék annak a félmillió embernek a véleményét, akik odaküldték őket. A fizetésüket is ezért kapják, nem az EU-diktátumok megszavazásáért. (Jellemző, hogy ha ők szembemennének a választói akarattal, vagyis behódolnának az EU-nak, akkor a demokraták szerint jogosan vennék fel a fizetésüket.)

Előfordultak hasonló esetek máskor is a történelemben: a kiegyezés után ott ültek a Parlamentben a függetlenségiek, akik nem értettek egyet az Osztrák-Magyar Monarchiával. Az csak a kommunizmusban van (és egyéb diktatúrákban), hogy a rendszernek nem szimpatikus eszméket, pártokat, személyeket elsöprik, eltörlik, kivégzik. A kommunizmusban nem lehetett volna országgyűlési képviselő egy kereszténydemokrata vagy nemzeti radikális. De ha a demokráciában nem lehet képviselő a nem-demokrata, akkor mennyivel jobb és demokratikusabb a demokrácia a kommunizmusnál?
A saját logikájuk szerint az MSZP-seknek és az LMP-seknek sem volna helye a mai parlamentben, hiszen szerintük most „Orbán-rendszer” van, márpedig ha ez a hivatalos irány, és ők nem tartoznak a hivatalos irányhoz, akkor nem is vehetnek részt az Országgyűlés munkájában…
Az Info Rádió egyik izgága kis újságírója minden áron szerette volna riportalanyaiból kivasalni azt a választ, hogy a Jobbikot a demokrácia nevében ki kell zárni a politikai életből, ha nem tartja magát demokratának. Ezzel megismerhettük korunk új tételét, a „demokrácia-paradoxont”, mely szerint az a demokrata, aki negligálja 5-800 ezer ember véleményét.
A következetlenség azonban nem csak a hazai baloldal sajátja. Érdekes színfolt a belga liberális Guy Verhofstadt, aki Konrád Györggyel együtt a magyar alkotmány kapcsán aggódik a köztársaságért, miközben saját hazájában (amelynek miniszterelnöke is volt) az államforma királyság.
Zárkövy Bonifác - Kuruc.info