Hat év: alig több mint egy fél évtized, és úgy kell fogalmaznunk, mégis megmaradtunk. Volt idő, amikor úgy nézett ki, hogy vége lesz. Mert nem bírjuk mi sem az anyagi nélkülözést, vagy sikerrel járnak Gyurcsányék, és letiltanak. Az első problémát abszolváltuk, egészséges exhibicionizmusunk segített abban, hogy túléljük. „Ha csonkán, ha senkinek, írjad!” – üzente a nagy költőnk, és mi megfogadtuk tanácsát. Szerkesztettük a portált akkor is, amikor üldöztek, akkor is, ha nem volt pénzünk szinte kenyérre sem. Valami őrült láng van bennünk, én néha ezt érzem magamon, és rajtatok is, kedves bajtársak.

Így visszagondolva, visszanézve az elmúlt hat évre azt kell mondanom: nem semmi, amit elértünk. Emlékszünk még a nyakában Dávid-csillaggal pöffeszkedő Fok Balázsra, aki megpofozta Alexandrát? Talán az volt az első, amikor bebizonyítottuk, több vagyunk, mint egy átlagos portál. A zsidóbűnöző ellen „körözést” adtunk ki, megtaláltuk, és a bíróság végül legalább bocsánatkérésre kötelezte.

Aztán jött 2006 ősze és a tévéostrom, majd október 23. A hazafiak ellen futószalagon meghozott jogellenes ítéleteket kimondó bírók adatait közzétettük. Sikerült ismét kavicsot dobnunk a magyar média mocsaras tavába, a botrány – alig túlzok most – az égig ért. Házkutatások, számítógép-lefoglalások olyan személyeknél, akikről azt hitték, hogy portálunk munkatársai. Később sikerült jogerősen bebizonyítani, hogy az illetőknek semmi közük hozzánk. Gyurcsány Ferenc és a kapafogú Draskovics mindent elkövetett, hogy letiltsa oldalunkat, még az FBI segítségét is kérték.

 

 

A rendszerváltás – amit mi nemes egyszerűséggel inkább csak pl. gengszterváltásnak nevezünk – utáni állítólagos demokráciában sikerült elérnünk, egyetlen sajtóorgánumként, hogy a kormány üldözzön minket. A sajtó mindig ellenzéki, ezt mi is elég komolyan vesszük, ebből kifolyólag nyugodtan mondhatjuk, a helyzet azóta sem változott. Az új kormány is megpróbál ellehetetleníteni, nem fogva fel, hogy ezzel is csak minket erősít. Túléltünk már sok támadást, felkészültünk szinte mindenre, ezek a balfékek a Kuruc.infót nem, legfeljebb a Malévot, majd a BKV-t tudják leállítani.

A magyarországi sajtóban elsőként tettük közzé Simon Peresz, Izrael elnökének beszédét, amelyben kijelentette: felvásárolják Magyarországot. Csintalan Sándor, portálunk elkötelezett „rajongója” szerint tévedtünk, a jó Peresz bácsi ilyent nem mondott, ha mégis, akkor ő fényes nappal a Hősök terén megeszi a cipőjét. Fel is ajánlottuk egy bakancsunkat, de Csintalan úr performanszára azóta is várunk.

Mi viszont szerveztünk performanszokat a „több, mint egy átlagos hírportál” gondolatából kiindulva. Már a 2006-os országgyűlési választások előtt antiliberális plakátjainkat ragasztgattuk Budapesten, amiből nagy botrány is lett. 2007. október 26-ra időzítve a – a taxisblokád évfordulója – meghirdettük az Erzsébet híd lezárását. A blokád sikeres volt, a civil ellenállás formáira fel nem készült „demokratikus” és „humánus” rendőrségünk, jó sünök módjára maga végezte el a feladatot, sikeresen megbénítva a fél várost. Ezúton is köszönjünk minden olvasónknak, akik akkor a hídon voltak, hogy hallgattak felhívásunkra.

Voltak nehezebb pillanataink is. 2008 nyarán néhány túlmozgásos zsidó és Magyarország szétrablásában élen járó bűntársaik elérték, hogy amerikai szolgáltatónk lekapcsolja szervereinket. Kis híján tűzijátékot rendeztek örömükben hazánk megszállói, ám néhány hét múlva arcukra fagyott a vigyor. A nagy terv nem sikerült, az a pár fiatal, abból a bizonyos garázsból, ismét kijátszotta őket. Szemben minden állami eszközzel és hatalommal a Kuruc.info még azon a nyáron újraindult, bizonyítván mindenkinek: a szabadság hangját nem lehet elnyomni.

Megpróbált cenzúrázni minket a Facebook is, de főként Morvai Krisztina közbenjárására feloldották a tiltást. Szegedi Csanád is felszólalt az Európai Parlamentben a Kuruc.info védelmében.

Tény és való, anélkül, hogy nagyképűnek tűnnénk, vagy az álszerénység álarca mögé rejtőznénk: sajtótörténelmet írtunk. Ma már mi vagyunk a legolvasottabb jobboldali hírportál független statisztikák szerint. Nem volt könnyű, és a mindennapok nehézségei minket sem hagytak érintetlenül: temettünk el hozzánk közel állókat, adtunk életet új magyarnak, házasodtunk és kórházba kerültünk – volt minden, ami az ember életéhez hozzátartozik. Volt úgy is, hogy abbahagyjuk az egészet, ilyenkor mindig volt egy bajtárs, aki ránk pirított: csak azért is előre!

Akárhogy is nézzük, szép volt! Szép volt ez a hat év, és nem is kívánhatok egyebet, mint még hat, majd még hat és sok-sok hat évet még. Köszönjük mindenkinek, aki valaha is tett valamit azért, hogy a Kuruc.info az legyen, ami. És természetesen köszönjük olvasóinknak, a Tábornak! Többek vagytok, mint egyszerű olvasók, része a történelemnek, a Magyarország újraépítésért folytatott harcnak! Nélkületek nem megy, nélkületek nem is igazán akarjuk csinálni!

Hogy a hazánkat szakadékba irányító mindenkori hatalomnak mit üzenünk? Röviden és tömören: folytatjuk!

Esze Tamás - Kuruc.info