Ma már a klasszikus értelmezés keretében egyre kevésbé beszélhetünk népről, hiszen ma a nép egy nemzettestben inkább népek művi keverítése folytán simán állampolgárrá változik, nem feltétlen a befogadó nemzet érdekeit tartva szem előtt.

Gróf Széchenyi Istvánnak 1844 tavaszán mondott beszédében ezt jól fogalmazta:

"Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert, ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát tölt, megromlik a leves és azt nem eheti meg már ember.”

Széchenyi megromlásról beszélt, és jogosan. Ma a magyar nép csak nevében magyar, a bevezetőben említett bölcsességgel és összetartással köszönőviszonyban sincs, múltját nem megfelelőképpen ismeri, a jövőjét meg másokra bízza, legyen az egy idegen nép saját testében vagy egy világbirodalomra építő összeesküvés olyan rövidítésekkel felcicomázva, mint EU, NATO, IMF és hasonló förmedvények.

Szalay László írása rávilágított megint arra a szomorú tényre, hogy népünk, vagy sok esetben csak simán állampolgáraink kimennek az utcára tüntetni, ellentüntetni, szobrokat rongálni, holott fogalmuk sincs arról, hogy amit tesznek, miért is teszik. Mint egy távirányított birkanyáj, maguk előtt csak seggeket látnak, és maguk is azzá lesznek.

Mint ahogy téves információink vannak nagynak nevezett elődeinkről Szent Istvántól Mátyás királyon át Kossuth Lajosig, úgy a mai vihart a társadalmi biliben a nem tökéletesen 'köz”-ismert Horthy Miklós személye kavargatja, és egy olyan tudatlan, sőt primitív „Mischling”¹ akciója, aki kommunista elődei (Padányi Mihály, Janikovszky Béla és Egri)² hősiességén felbuzdulva szoborrongálásban merítette ki mérhetetlen butaságát.

Igen, Dániel Péter, aki zsidónak nem elég, magyarnak viszont igen hitvány, pofátlanul idézi René Descartes híres mondását Facebook-os honlapján: „Cogito ergo sum”, azaz „gondolkodom, tehát vagyok”.

Tetteit a gondolkodás teljes hiánya vezérli, amit Horthy Miklós szobra elleni támadásával bizonyított is. Saját bevallása szerint Horthyt a zsidóság iránti törzsi vonzódása révén gyűlöli zsigeri szinten, nem beszélve a zsidó monopólium, a kommunizmus iránti elkötelezettségéről, amely viszonylatában Horthyban ugyancsak e zsidóizmus ellenségét véli… hibásan.

Azt ugyan még a legbutábbak is tudják, még ha tagadják is, hogy 1918. október 23-án egy igen mocskos szakaszába lépett a magyar történelem.³

Megalakult szovjet mintára a kommunista ihletésű Nemzeti Tanács, amelyet a vörös gróf, Károlyi Mihály hatalomra jutása követett 1918. október 31-én. Azon a napon, amikor brutálisan meggyilkoltatta gróf Tisza Istvánt, gyűlölt ellenlábasát.

A zsidó vezetésű patkánylázadás megrontotta a magyar levest, hogy Széchenyi korábbi beszédét idézzem, és hazánk történelmének egyik legundorítóbb árulása és mészárlása vette kezdetét. A gyilkosok kevés kivételtől eltekintve szinte teljesen zsidókból álltak.

Kun (Kohn), Pogány (Schwartz), Garbai (ő kivételesen nem volt zsidó - a szerk.), Hamburger, Vágó (Weiss), Kunfi (Kohn), Vántus, Landler, Böhm, Kalmár (Kohn), Lukács (Lőwinger), Láday, Bokányi, Erdélyi (Ehrlich), Dvorzsák, Csizmadia, Hevesi (Honic), Ágoston (Angenstein), Varga (Weissfeld), Friedler, Horovicz, Szamuely (Salamon), és sorolhatnám. Mind markáns képviselői voltak annak a beilleszkedésre nem képes, hazaáruló, idegen érdekeket szolgáló idegen néptestnek, amelyre Széchenyi korát megelőzve hívta fel a figyelmet.

Igaz, Széchenyi későn jövő prófétának bizonyult, hiszen más népek és más korok nagyjai maguk is figyelmeztették népüket a saját társadalmi problémáikra. Pl.

Ciceró római államférfi és író:

"Halkan! Halkan! Azt akarom, hogy csak a bírók hallják, amit mondok. A zsidók már nagy nehézségeket okoztak nekem, mint ahogy másoknak is. Nem kívánok nekik további szívességeket tenni." (Védőbeszéd Flaccus védelmében).

Dio Cassius második századbeli római történész - leírja a kegyetlen zsidó felkelést a római birodalom ellen, amely a birodalom hanyatlásának a kezdetét jelentette.

"A zsidók mind a rómaiakat, mind a görögöket elpusztították. Megették áldozataik húsát, beleikből öveket csináltak és vérükkel kenték be magukat... Egészében Cyrenen 220 ezer ember pusztult el, Cipruson pedig 240 ezer, ezért nem teheti ma zsidó a lábát Ciprus földjére." [Római történelem]

A patkánylázadás ugyan nem vonta maga után a rituális kannibalizmus vétkét, de a zsidó kommunisták a Lenin-fiúk különítményével a Dunába lőttek politikusokat, kisembereket, és páncélvonaton robogták be az országot, hogy parasztok tucatjait akasztgassák fel a kertjükben, saját gyümölcsfáik ágaira, és olyan eset is megtörtént, amikor a saját feleségével rúgatták ki a sámlit a kuláknak kikiáltott paraszt lába alól, gyönyörködve annak haláltusájában.

Ez az állapot már a Szövetségesek számára is kényelmetlenné vált, Kohnéknak bukniuk kellett. Az, hogy az adott pillanatban a normalizáló rendezése Horthyra esett, csak azért történhetett meg, mert gróf Bethlen István simán elzárkózott a kormányzói kinevezés elöl. 1920. március elsején Horthyt kinevezik kormányzónak, és két héttel később megalakul Simonyi-Sedaman Sándor vérszegény kormánya.

Ebben az időben gyilkolták meg Somogyi Bélát és Bacsó Bélát az Ostenburg-különítmény tagjai, amelyekből Pogány (Schwartz) a „Fehér Terror” könyvében találomra nevez meg embereket, és akik közül pl. Kovarz Emilt 1946-ban a kommunisták felakasztottak. Ugyancsak híre ment Kun Béla mérgezési kísérletének a Steinhof elmegyógyintézetben, amely csak az ország jó hírének befeketítését szolgáló komédiának bizonyult.

A mai helyzethez hasonlóan a nyugati média, elhallgatva a patkánylázadás áldozatait, „fehérterrorról” kiabálta tele Európát. Az akkori miniszterelnök elhatárolódott az önszervező büntetőbrigádok tetteitől.

A brigádok, mint Ostenburg-Moravek Gyula, Prónay Pál és Héjjas Iván büntetőcsoportjai valóban végiglátogatták a Lenin-fiúk korábbi útvonalát, és öntörvényesen szolgáltattak ítéletet, de Horthy, aki a korai Friedrich-kormányban csak mint megfigyelő vett részt, a kormányüléseken sohasem adott ki parancsot öncélú megtorló akcióra. Ha a szellemi képességtől nem gátolt Dániel Péternek mégis a tulajdonában van egy ilyen, Horthy szerepét bizonyító dokumentum, küldje el szerkesztőségünkhöz, hogy korrigálhassam írásomat.

Simonyi-Semadan miniszterelnök hazafias érdeknek nevezte a zsidók megvédését, és kijelentette, hogy: „ ..nem hősi dolog, hogy az utcán, a villamoson vagy kávéházban felpofozzák azokat, akiket zsidóknak néznek.”

Korábban akasztani, Dunába lőni, rabolni hazafias dolog volt?

Engedtessék meg, hogy Liszt Ferenc híres zeneszerzőtől idézzek:

"El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja, és ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése."⁴

Kiutasították tehát mindnyájukat? Nem, sőt Simonyi-Semadam beszédjének napján a statáriumot is feloldatta, a nyomozói hatóság munkáját leállíttatta.

A korábban, 1919. december 2-án felállított internálótáborba két olasz szocialista megfigyelőt is beengedtek, akikről hamarosan kiderült, hogy moszkvai ügynökök voltak, és az engedélyt a hajmáskéri táborban izgató beszédekre használták. Kb. ennyire volt komoly az „állami fehérterror”, amely a privát magánbosszúval ellentétben rendes vizsgálati és bírósági rendet követett.

A mai cigányterror hamis vádjához hasonlóan a Nyugat ellenünk fordult, és a „fehérterror” elleni szankció keretében gazdasági bojkott alá vették hazánkat. Természetesen a nyugati izgatás mögött megint zsidó érdekek működtek, mint ma is.

A bojkott hamar kifulladt, mert inkább a bojkottálóknak ártott, hiszen hamarosan pl. Bécsben komoly gyümölcs-, vetemény- és húshiány lépett fel. A Nyugat gyorsan kijelentette, félreértés volt, a „fehérterror” félreértésen alapult.

Innen már gyorsan haladt Horthy alatt a zsidóság aranykorába lépés.

Horthy esetét taglalva, szeretném írótársam, Cser Ferenc egy korábbi cikkéből a következőket kiragadni:

Vádként hangzik el, hogy az első úgynevezett zsidótörvényeket a magyarok hozták, az úgynevezett numerus clausus törvényt. Pedig hatalmas tévedés ez! A numerus clausus a trianoni békediktátumban szereplő utasítás volt. Trianon után ugyanis az egyetlen számottevő nemzeti kisebbséget a zsidóság alkotta – akkor magukat éppen nem vallásnak, hanem nemzetnek megfogalmazva –, és a békediktátumban az szerepelt, hogy minden nemzetiséget a számarányában szabad csak a felsőoktatásban bizonyos helyeken megtűrni. Márpedig pl. az egyetemeken a zsidóság számaránya 35-45% is volt, holott a nemzetiségi számaránya csupán 6%. Ezt felismerve 1929-re ezt a passzust törölték is.

A numerus clausus megvétózása túlmutatott tehát Horthy jogi hatáskörén. Ugyancsak az uzsora ellen hozott botbüntetés is csak szimbolikus maradt, és végrehajtására sohasem került sor. (Figyelsz, Szingapúr?)

Az ez év októberében hozott törvény, amely kimondta, hogy az 1914 után betelepült zsidókat ki kell utasítani az országból, nemigen lett végrehajtva.

Ez az a pont, amikor Horthyt alaposan nagyító alá kell vennünk. Azt már leírtuk, hogy a patkánylázadást nem követte megfelelő büntetés, hiszen a bírósági eljárást követően csupán 70 ember végeztek ki, és a börtönbüntetésre ítéltek jelentős részét a kormányzó 1920 és 1921 karácsonyán amnesztiában részesítette.

Ma nagy divat összemosni a különítményesek bosszúját a hivatalos magyar állami büntetés-végrehajtás és az ezzel párhuzamba vont Horthy Miklós szerepével. Dániel Péter Ótestamentuma kimondja, hogy „szemet szemért”, de a mi mischlingünk mégis szemtelen módon tagadja saját követendő hitét.

A büntetőbrigádok bosszúhadjárata elítélendő jogi szinten, de megérthető egy megcsonkított ország megalázott és legyilkolt magyarjainak tükrében. De a jog és a túlkapás két külön kategória, és ezt kéne megmagyarázni idiótánknak.

Meg azt, hogy valójában mi történt Horthy hatalmának erősödésével párhuzamosan. Hogy miért is maradhatott a Horthy uralta kormány szociáldemokrata zsidó többségben, miképpen történhetett meg Bethlen és a szociáldemokraták közt az akkori idők rózsadombi paktuma, amely 25 marxista zsidó képviselőt juttatott az Országgyűlésbe. Erre öntsél vörös festéket, Dániel Péter, és erre ugráljatok, Horthy mellett ujjongók!

Ekkor, Horthy uralkodása alatt jelennek meg újra a sajtóban a zsidó cikkírók, szerkesztők, majd hírlaptulajdonosok. De a számító posztok majd mindenét zsidók kapták meg, feledve a korábbi patkánylázadást.

A zsidó aranykor kezdetét veszi. Nyomdák (Kunossy Vilmos, Márkus Samu), vasipar (Buchwald Sándor, Hegedűs Adolf, Berger és Márkus), cukoripar (Rethberger Adolf, Klein és Báumer), szeszipar (Berger Dániel, Blau testvérek), bankok (Kornfeld Zsigmond, Ullmann Adolf és Krausz Simon), … de a sor oldalakat tölthetne meg, és a teljes magyar gazdaságot átfonja. Szinte nincs egyetlen nem-zsidó ipari, gazdasági pozíció, amit ne zsidó töltene be.

Megint megkérdezem: ez a zsidó aranykor és az azt életre engedő Horthy Miklós a nagy ellensége félnótás Dániel Péterünknek, aki, szerencsétlen, a saját félszülői felmenő ágába rúg bele eszement vehemenciával? Ez az a zsidó aranykor, amely kirekesztette a magyar lehetőségeket, az, amelyet egy csomó, történelmet nem ismerő magyar ember „überel”?

Az akkori magyarhonban a magyar paraszt és a városi proli éhbérért gürizett, és ugyanakkor a zsidó mágnások sohasem látott nyereséggel zárták az éveket. Az iparbáró Chorin Ferenc 647 302 pengőt, Weisz Alfonz 559 9808 pengőt, és sorolhatnám jelentett be az évi mérlegben, mint tiszta hasznot. Ezt ellenzi Dániel Péter, ezt tapsolja a horthysták csapata?

1944. március 19-én a németek bevonultak, Horthy diszkrét fogságba került. Másnap a zsidók megrohanták a bankokat, és egy nap 270 millió pengőt vettek fel. Másnap 70, majd 30 milliót. A gazdag zsidók, akiket Horthy támogatott és védett, Chorin Ferenccel az élen, Horthy háta mögött lepaktálnak az SS megbízottjával, Kurt Becherttel, hogy a magyar ipari vagyon felét átadják a németeknek saját hasznuk és mentelmi védettségük fejében.

Kurt Becher később így vallott az üzletről:

„Chorin a következő ajánlatot terjesztette elő: 1, átadja a konszern tulajdonjogát, illetőleg részvényeit. 2, ennek ellenében kívánja, hogy Weiss Manfréd, Weiss Jenő, Kornfeld, Chorin, Mauthner és Weiss báró családtagjait vigyék külföldre, s bocsássanak rendelkezésükre megfelelő mennyiségű devizát, hogy életszükségleteiket kielégíthessék.”⁵

A zsidó mágnások a németekkel lepaktálva kirabolták a magyar gazdaságot. A zsidó családok évi 1 millió pengőt kaptak a német SS Wirtschaftsamt pénzintézetétől. Ez is rendben lenne Dániel Péternek és ellentáborának?

Pedig Chorin Ferenc Horthy titkos tanácsosa volt. Horthy minden tekintetben a zsidók nagy barátjának bizonyult, és életét veszélyeztetve nyíltan szembeszállt Hitlerrel a Klessheimben tartott ultimátumszerű találkozón. Az úgynevezett deportálós hármas (Baky László, Jaross Andor és Endre László) német követelésre deportált több hullámban zsidókat. A deportálásokat maguk a hazai zsidó szervezetek is ideiglenes munkaszolgálatnak állították be, bátorítva a deportálásokra kiszemelteket.

Hogy mennyit tudott Horthy a kezdeti deportálásokról, az vita tárgyát képezi még történészi körökben is, de miután július 7-én hivatalosan is tudomást szerzett a deportálásról, azt azonnal leállíttatta, megpecsételve saját sorsát.

Természetesen Horthy titkos tárgyalásokat próbált indítani az angolok felé, de a tárgyalásokban részt vállaló fiát a németek letartóztatták. Ugyanakkor Miklós Bélán keresztül a szovjetek felé is titkos megadási szerződést akart elérni, de sikertelenül, mert a németek, nem várva meg az október 15-i megbeszélt eseményt, letartóztatták fiát, Miklóst, Ottó Skorzeny kommandóját bevetve, és szőnyegbe tekerve szállították Németországba. Fia sorsát apja követte, és, mint Veesenmayer foglya, 15-én a helyi SS-irodába volt kénytelen bármilyen dokumentumot aláírni, amit elé tettek. De ez már csak formalitás volt, hiszen a németek teljes hatalommal rendelkeztek, Horthy gyakorlatilag már jó ideje nem volt vezető pozícióban.

A Szövetségesek Horthyt a német koncentrációs táborból Nürnbergbe hurcolták, de a nemzetközi hadbíróság zsidó nyomásra felmentette minden vád alól, és nem adta ki Magyarországnak.

Horthy nevét a magyar hont terrorizáló szovjet-zsidók már '46-ban bemocskolták, és nem várhatott semmi jót Rákosi (Róth-Rosenfeld) Mátyástól, aki mint kis-zsidó, messze nem élvezhette korábban mindazt a segítséget, amit Horthy adott a gazdagabb zsidóságnak saját magyar népe kárára.

De a gazdag nemzetközi zsidóság nem felejtette el Horthy szolgálatait irányukba, és a JDC (Joint) szervezetük útján a portugál Estorilban ragyogó életet biztosított Horthynak és családjának. Tehát, ha jól értem, egy a nemzetközi zsidóság döntését semmibe vevő pesti kis-fél-zsidó próbálja felülírni a történelmet?

Vagy a mostani, a cionizmustól átfűtött reálpolitika írja felül az übermensch-zsidók történelmi háláját. Lehet ez is, lehet az is, de mindez tény, észt sok embernek ezek után sem fog adni. Tüntetnek a horthysták, festékkel játszik a mischlingünk, a karaván meg halad. Nekik sohasem lesz megadva az, ami a Weiss Manfrédoknak, Chorinoknak, mert akár egy Orbán Viktor, de még egy Gyurcsány Ferenc sem fog tudni akkorát kedvezni nekik, mint Horthy tette anno.

Neményi Péter - Neményi.net

1. Kevert vér, métis, korcs stb.

2. Gömbös Gyula szobrának kommunista felrobbantói.

3. Gratz Gusztáv - A Forradalmak Kora, 9. oldal

4. Liszt Ferenc - E.N Sanctuary's ezredes "Így néznek ki ezek a dolgok" c. művéből, 278. oldal

5. Kurt. A. Bechert vallomása a népbíróság előtt. Közölve: Unbestrafte Kriegsverbrecher, Pannonia kiadás Budapest 167. oldal

 

A people should love herself at least to the extent that she is clear about her past and culture. It is a fundamental truth that each people deserves her own leaders moreover that there is no force that can maintain its despicable tyranny on a people capable of thought and consequently of unity.

Nowadays we can ever less speak of peoples in a classical sense, since presently a people in the body of a given nation is rather the artificial mixture of peoples that simply changes to citizenship while not necessarily keeping the interests of the accepting nation to the fore.

Count István Széchényi expressed this very clearly in his speech of spring 1844:

“The British nation can grant equal rights to the Jews. Because, when e. g., one pours a flask of ink into a lake its water will not turn putrid and all can drink it without harm. In the great British element the can mix in easily. The same applies to France. But when one pours a flask of ink into the Hungarian soup, the soup becomes spoiled and unfit for human consumption.”

Széchényi speaks of spoilage and rightly so. Today the Hungarian people are Hungarian in name only, not even within an arm’s length of the unity and wisdom mentioned in the introduction, does not know its past suitably while entrusting her future to others be it a foreign people within her own national body or a world power conspiracy labeled with abbreviations such as EU, NATO, IMF and similar invectives.

László Szalay in his article published on our pages focused on the sad fact that our people or in many cases merely our citizens go onto the street to demonstrate or counter-demonstrate, to besmirch statues whereas they have not the foggiest idea about what they are in fact doing and more crucially, why they are doing it. Like a flock of sheep directed from afar they see only bums in front of them until they themselves become such.

Just as we have misleading information concerning our ancestors we call great such as Saint István (Stephan), King Mátyás (Matthias) through to Lajos Kossuth the storm today is stirred in the chamberpot of society by the incomplete “general” knowledge concerning the person of Miklós Horthy and the action of such an uncouth and primitive “Mischling” (1), who stirred by the bravery of his Communist ancestors (Mihály Padányi, Béla Janikovszky and Egri) (2) demonstrated his immeasurable dottiness by impairment of statues.

Yes, such is Péter Dániel, who is not enough to be a Jew yet is rather scummy for a Hungarian. He blatantly quotes the well-known saying of René Descartes on his Facebook page: “Cogito ergo sum”, “I think, therefore I am”.

His deeds are governed by a total lack of thinking as he proved in his deeds directed against the statue of Miklós Horthy. According to his own admission, due to his tribal attachment, he hates Horthy viscerally, not to mention of the Jewish monopoly and his drawing towards Communism regarding which he considers Horthy again as an enemy of Jew-ism…… mistakenly.

Because, even the most doltish know, even if they forswear it, that on 23rd October 1918 Hungarian history stepped into a very murky section.

The National Council with Communist inspiration was formed which was based on the soviet pattern, followed by the coming into power of the Red Count, Mihály Károlyi on that very day, on 31st October 1918 when Károlyi had his hated opposition, Count István Tisza, brutally murdered.

The Jewish-led Rat Rebellion spoiled the Hungarian soup, to quote the earlier speech of Széchényi, and one of the most sickening betrayals and butchery of Hungarian history started. The murderers, apart from very few exceptions, were Jews. Kun (Kohn), Pogány (Schwartz), Garbai, Hamburger, Vágó (Weiss), Kunfi (Kohn), Vántus, Landler, Böhm, Kalmár (Kohn), Lukács (Lőwinger), Láday, Bokányi, Erdélyi (Ehrlich), Dvorzsák, Csizmadia, Hevesi (Honic), Ágoston (Angenstein) Varga (Weissfeld), Friedler, Horovicz, Szamuely (Krausz) and the list could go on, were one and all prime examples of the foreign national body incapable of fitting in, betrayers of the nation and servants of foreign interests to which Széchényi, preceding his age, drew attention.

True though, Széchényi proved to be a late prophet since the great of other peoples and other ages themselves warned their peoples of their own societal problems. E. g.:

CICERO – Roman writer and statesman:

“ Quietly, quietly! I want only the judges to hear my words. The Jews have already caused me huge problems just as they have done for others. I do not wish to do them further favors.” (Speech in defense of Flaccus).

DIO CASSIUS. Roman historian of the second century writes of the merciless Jewish uprising against the Roman Empire which presaged the start of the decline of the Empire.

“The Jews slew both Romans and Greeks alike. They ate the flesh of their victims, made belts of their entrails and smeared themselves with their gore… In total in Cyrene 220 thousand perished while on Cyprus 240 thousand did. For this reason no Jew can set foot on the land of Cyprus.” [History of Rome].

Though the Rat Rebellion did not bring with it the crime of cannibalism, the Lenin Lads, Jewish communists, as bands shot politicians and simple citizens into the Danube and, traveling the country in armored trains, hung dozens of peasants in their own gardens on their fruit trees and there were instances when they forced the wife of the victim to kick the stool from under their feet while hugely enjoying their death-throes.

This situation proved so uncomfortable for the allies that Kohn and his mignons had to go. That the return to a normal situation befell Horthy was only due to Count István Bethlen refusing to be named Governor. Horthy was inducted as Governor on 1st March 1920 and two weeks later the blood-poor Sándor Simony-Sedaman government was formed.

At this time some members of the Ostenburg Detachment murdered Béla Somogyi and Béla Bacsó, from among whom Pogány, in his book “White Terror” mentions some names on spec and from among whom the Communists hanged Emil Kovarz in 1946. Attempt at poisoning of Béla Kun in the Steinhof Mental Hospital caught the news but had no substance and proved merely to be an attempt at besmirching the nation.

In a manner very similar to the situation today, the western media has trumpeted the whole of Europe with stories of a “white terror” while keeping news of the victims of the Rat rebellion under wraps. The then Prime Minister separated himself from the deeds of the self-organized punishment brigades.

The brigades such as the punishment groups led by Gyula Ostenburg-Moravek, Pál Prónay and István Héjjas did indeed visit the routes of the earlier Lenin Lads and autonomously dispensed justice but Horthy, who was only an observer in the government meetings of the Friedrich government of the time, did not ever give orders for self-serving repressive actions. Had Péter Dániel, limited as he is in mental capacity, any such document concerning Horthy in his possession, I would be much obliged were he to send copies of same to our publishers so that I can correct my article.

Prime Minister Simonyi-Semadam regarded the protection of Jews as a patriotic aim and declared that: “… it is not a brave matter to hit those ‘recognized’ as being Jewish whether on the street, on the tram or in coffeehouses.”

Earlier, was hanging and shooting into the Danube a patriotic act?

Allow me to quote something from the noted composer Ferenc Liszt:

“The day will come when for all those people who live among Jews the question needs be put whether to exile all of them and this question will become one of life or death, a question of health or chronic sickness, one of peaceful existence or permanent social fever.”(3)

Were therefore the Jews all exiled? No, rather on the day of his speech, Simonyi-Semadam declared martial law at an end and stopped the work of investigating authorities.

Earlier, on 2nd December 1919, they two Italian Socialist observers were also allowed in, of whom it soon transpired that they were Muscovite agents who then used these permits to deliver stirring speeches in the Hajmáskér Camp. This was about the extent of the “state white terror” which, contrary to a few private acts of revenge followed permitted investigative and court rules.

Similarly to the recent false charge of Roma-terror the West turned against us and under the guise of sanctions against the “White terror” place Hungary under an economic boycott. Naturally the instigation of the West was run from behind the scenes by Jews just as is the case today.

The boycott soon stifled since it hurt those placing the boycott more and e. g., in Vienna there appeared serious shortages of fruit, vegetables and meat. The West soon declared that it was all a misunderstanding and the “White terror” was based on misunderstanding.

From here on the Golden Age of Jewry advanced rapidly under Horthy.

Dissecting the case of Horthy, I would like to extract the following from an earlier article of my fellow-writer, Ferenc Cser:

It is made to sound like a charge that the first so-called Jewish Laws, the so-called Numerus Clausus Laws were enacted by the Hungarians. Yet this is a huge mistake! The Numerus Clausus was a demand set out in the Treaty of Trianon. After all following Trianon the only significant national minority within the State of Hungary was the Jewry – then calling themselves a nation rather than a religion – and it was written in the Peace Dictate that each nationality was only allowed to higher education proportionately to their presence in the population. Yet e. g., on the universities the proportion of Jews was 35-45% whereas their proportion in the population was merely 6%. Once this was realized this paragraph was deleted by 1929.

Thus the vetoing of the “Numerus Clausus” exceeded the legal ambit of Horthy. Similarly, the use of the stick as a punishment for crimes of usury remained symbolic and was never carried out (Attention: Singapore!)

The law enacted in the same year which specified that Jews settled in Hungary after 1914 were to be exiled from Hungary was similarly only sparsely carried out.

This was the point when we need to put Horthy under a very close focus. We have already written that the Rat rebellion was not followed by suitable retribution since following court hearings only 70 persons were executed and a significant majority of those sentenced to terms of imprisonment were given amnesties by the Governor on the occasion of Christmas 1920 and 1921.

Nowadays it is the done thing to wash together the revenge of the Detachments with the carrying out of the official sentence of the Hungarian State and connect these with the role of Miklós Horthy. The Old Testament of Péter Dániel declares: ‘eye for an eye’ – yet our Mischling brazenly negates the following of his own faith.

The retributive action of the Detachments are not acceptable in a legal sense but need be countenanced in the mirror of a debased and maimed country and its murdered Hungarians. Yet law and its abuse are two separate categories and this needs to be explained to our idiot.

Also, what happened actually in parallel with the power of Horthy being solidified. Why the government under Horthy was able to have a Socialist Democratic Jewish majority, how the Rozsadomb Pact of that time between Bethlen and the Socialist Democrats was able to secure 25 mandates for Jewish delegates in Parliament. I suggest, Péter Dániel, that you pour red paint on this and that the supporters of Horthy should jump for joy.

At this time during the reign of Horthy, Jewish journalists, publishers and newspaper owners appeared again. Yet almost all significant positions were given to Jews, thereby forgetting the Rat Rebellion.

The Jewish Golden Age was initiated. Printers – Vilmos Kunossy, Samu Márkus; foundries – Sándor Buchwald, Adolf Hegedűs, Berger and Márkus; sugar refineries – Adolf Rethberger, Klein and Báumer; distilleries – Dániel Berger, the Blau Brothers; banks – Zsigmond Kornfeld, Adolf Ullmann and Simon Krausz… and the list can fill several pages, and it entwined the whole Hungarian economy. There is practically no non-Jewish industrial or economic position which has been filled by a non-Jew.

I question again: Is this Jewish Golden Age and the Horthy who allowed it life the great enemy of our halfwit Péter Dániel who kicks his own ancestry with huge vehemence because he is unfortunate? Is this the Jewish Golden Age that locked out Hungarian initiatives that many Hungarians, not aware of their own history repudiate?

In Hungary of the time while the Hungarian peasant and city-dwelling worker struggled of a starvation wage the Jewish magnates closed the year with never to be repeated profits. The Industrial count Ferenc Chorin declared 647,302 pengő as annual profit, Alfonz Weisz 559,9808 pengő and I could list the others. Does Péter Dániel oppose this and the Hortyists support it?

The Germans occupied Hungary on 19th March 1944 and Horthy was quietly detained. Next day the Jews rushed the banks and on a single day withdrew 270 million pengős followed by 70 and 30 millions on the days following. The rich Jews whom Horthy supported and defended, with Ferenc Chorin at their head and without the knowledge of Horthy made a pact with Kurt Bechert the representative of the SS, that they would hand over half of the industrial wealth of Hungary to the Germans in return for their own benefit and security.

Later Kurt Bechert testified concerning this business, thus:

“Chorin presented the following proposal: 1. He will hand over the ownership or rather his shares in the concern; 2. In return he demands that the family members of Manfréd Weiss, Jenő Weiss, Kornfeld, Chorin, Mauthner and Baron Weiss be taken to foreign lands and provided with adequate foreign exchange to allow for their existential needs.”(4)

The Jewish magnates in a pact with the Germans robbed the Hungarian economy. The Jewish families received 1 million pengős annually from the German SS Economic Office. Is this also agreeable to Péter Dániel and his opposite camp?

Yet Ferenc Chorin was the Secret Counsel to Horthy. Horthy proved himself a friend of the Jews in every respect and, at the risk of his own life, took a stand openly against Hitler at their ultimatum-like meeting at Klessheim. The so-called Deporting Trio (László Baky, Andor Jaross and László Endre) deported at German behest Jews in several waves. Even the Hungarian Jewish organizations presented these deportations as temporary work service thereby en-braving those so picked.

How much Horthy knew of these initial deportations is a matter of dispute even among historians but when he was made officially aware of them on 7th July, he ordered their immediate cessation thereby putting a stamp on his own fate.

Naturally Horthy attempted to initiate secret talks with the British but the Germans arrested his son who was prepared to take part in them. At the same time he attempted to sign a treaty of defeat through Béla Miklós but without success because, not waiting until the occasion timed for 15th October, the Germans arrested his son Miklós employing the commando of Otto Skorzeny and carried him off to Germany wrapped in a carpet. The father followed the fate of his son and as the prisoner of Veesenmayer he was forced to put his signature to any document presented to him in the local SS office. This, however, was a mere formality since the Germans had assumed complete control and Horthy had not been for quite some time in any leading position.

The Allies deported Horthy from the German concentration Camp to Nürnberg but due to Jewish pressure the International Military Court cleared him of all charges and did not hand him over to Hungary.

The Soviet Jews who were terrorizing Hungary had already besmirched the name of Horthy in 1946 and he could not expect anything pleasant from Béla Kun (Kohn) who as a small-Jew was not able to benefit from the help that Horthy provided to the richer Jews to the detriment of his Hungarian people.

However, the rich international Jewry did not forget Horthy and through their JDC organization secured a brilliant life for Horthy and his family in the Portuguese Estuarial. Thus, if I understand it aright, is this small half-Jew of Pest, taking the decision of internationalist Jewry for nothing, attempting to rewrite history here?

Or is the present real politics overheated by Zionism overwriting the historic thanks of the ‘übermensch’ Jews? That is also possible but all this will not provide many people with wisdom. The Hortyists demonstrate, our Mischling plays with paint and the caravan rolls on. They will never be given what was provided to the ilk of Manfred Weiss and Chorin because not even a Viktor Orbán or a Ferenc Gyurcsány is able to benefit them to the degree that Horthy did in his time.

Translated by Dénes Bogsányi

1. Mixed blood, „ métis „ bastard, stb.

2. Gönbös Gyula szobrának kommunista felrobbantói. The Communist destroyers of the statue of Gyula Gömbös.

3. Liszt Ferenc - E.N Sanctuary's ezredes "Így néznek ki ezek a dolgok" c. művéből, 278. Oldal” that is how these things present p278

4. Kurt. A. Bechert vallomása a népbíróság előtt. Közölve: Unbestrafte Kriegsverbrecher, Pannonia kiadás Budapest 167. oldal