Az interneten kalandozva megakadt a szemem egy megdöbbentő híren: Boross Péter volt miniszterelnök vezetheti a Nemzeti Emlékezet Bizottságát.

Orbán és a hóbagoly
Megdöbbentem. Hiszen minden politikának elkötelezett, tárgyilagosan és elfogulatlanul gondolkozó, értelmes ember előtt világosan feltárult az elmúlt 22 évben, hogy az igazi rendszerváltás elszabotálásának egyik meghatározó alakja volt Boross Péter.
Köztudott, hogy a Kádár-rendszer éveiben ő volt a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Ide tartóztak az éttermek, kocsmák, presszók stb. Ezeken a helyeken nagyon sok ember megfordult, ezért a belügyi nyomozószervek fokozottan figyelték ezeket a helyiségeket. Természetesen ez csak úgy volt megoldható, ha szorosan együttműködtek a vendéglátó helyiségek vezetőivel. Ezért a legtöbb ilyen vezető a belüggyel együttműködő elvtárs volt. Logikus volt az is, hogy e megbízható boltvezetők főnöke, igazgatója, hasonlóan megbízható, de inkább még megbízhatóbb ember kellett, hogy legyen. Ez volt Boross Péter.
Az, hogy miként lett ez az ember az ún. rendszerváltás után belügyminiszter, Antall József halála után miniszterelnök és később Orbán Viktor főtanácsadója - különösen 56-os ügyekkel kapcsolatban -, azt csak a Jóisten tudná megmondani.
Sajnos már nem él Pongrátz Gergely, aki elmondhatná, hogy milyen aljas módszerekkel igyekezett Boross Péter keresztbe tenni minden olyan kezdeményezésnek, ami az igazi rendszerváltás felé próbált lépéseket tenni. Még belügyminiszter korában olyan pályázatot írt ki jövendő rendőrtisztek számára, ami eleve lehetetlenné tette becsületes, nemzeti érzésű, 56-nak elkötelezett pályázó indulását. Nem véletlen, hogy az akkor induló fiatal rendőrtisztek soraiból kerülnek ki napjaink korrupcióban élenjáró főtisztjei.
Az igazi rendszerváltásra törekvő 56-os volt forradalmárok minden kezdeményezését igyekezett megakadályozni, ugyanakkor támogatta azokat a "forradalmi" szervezeteket, melyek megelégedtek az addigi változásokkal és elhatárolódtak Pongrátz Gergelytől és követőitől. Arról nem is beszélve, hogy fő támogatója volt az MDF-et tönkretevő Dávid Ibolyának, aki kizárta a pártból azokat az alapító tagokat, akik valóban tenni próbáltak valamit az igazi rendszerváltásért.
Ide kívánkozik, amit egy köztiszteletben álló volt vezető politikus, Für Lajos írt évekkel ezelőtt a Magyar Nemzetben. Az írásban névtelenül utal egy személyre, akit a múlt sötét árnyaként jellemez. (Nyilván azért névtelenül, mert el akarta kerülni a följelentést, amivel napjainkban minden kommunista és liberális fenyegetőzik azokkal szemben, akik rámutatnak valódi énjükre.) Azonban a sorok között olvasva, szerintem csak Boross Péterről lehet szó.
Egy részlet a hosszú cikkből, ami az MDF tönkretételéről szól:
„Végül, de nem utolsó sorban az MDF-be miniszterelnöki felszólításra beléptetett és kizárólag karrierérdekből belépett figura közreműködése is segített ebben. Aki mint az árnyék, tolja maga előtt és követi akit kell. Előbb, amíg kellett Antallhoz, majd csakhamar Torgyánhoz, s a Giczy-Füzessy pároshoz, aztán volt, amikor Orbánhoz, máskor a rendszámtáblás bankárhoz és ezzel egyidejűleg, - igazán bizarr a kép -, szövegileg az antalli örökséghez igazodva szabatott ki a követendő menetirány. Persze mindezt meglehetősen szószátyáros, okoskodó, ostobán fölényeskedő szövegbe rejtette, hogy a lóláb ne lógjon ki. S aki most, megannyi tipródás, destruálós „közszolgálata” közben állítólag rólunk is mondott valamit.
Mégpedig azt nyilatkozta valahol az MDF három volt – együtt megszólaló – elnökéről, Bíróról, Lezsákról és rólam: „Ugyan kérem, ezek a múlt árnyai”.
Apró kiegészítéssel most igazat adnék neki, ami ritkán fordul elő: igen, azok a közelmúlt árnyai. Mondjuk az 1987 és 1999 közötti időkből az MDF-es vezetők árnyai. Szemben vele, aki viszont a jóval korábbi, a régebbi múlt egyik kellemetlenkedő, hajladozó-hajlongó árnya. Ne spóroljuk meg a fontosabb jelzőket se: sötét árnya.
Az 2010. évi választásokat a Fidesz főleg 3 választási kampányígéretével nyerte meg.
1. Két hét alatt megteremti a közbiztonságot.
2. Egymillió munkahely megteremtése 10 év alatt.
3. A múlt bűneinek elszámoltatása, gazdasági és politikai téren.
Az első kettő megvalósításával most nem foglalkozom, annak megítélését a tisztelt olvasóra bízom.
Az elszámoltatással kapcsolatban azonban van egy megjegyzésem. Minden becsületes, de Fideszre szavazó ember azt várta, hogy az elmúlt kommunista évtizedek, és az elszabotált rendszerváltás 20 évének bűnöseit elszámoltatják, felelősségre vonják és megbüntetik, de legalább megnevezik. Orbán Viktor kijelentette: „A választófülkék forradalmát forradalmi változások fogják követni.”
Sajnos, ebből az egyszerű polgárok nem sokat láttak. Minden volt kommunista, elenyésző kivétellel, a helyén maradt. Ott ülnek a Parlamentben is és pofátlanabbak mint valaha. Az állami vagyont privatizáló, külföldiek kezére játszó milliomosok, milliárdosok, gondtalanul élnek az elrabolt vagyonból. A politikai bűnözőknek még a neveit sem említik meg. Szégyenletes kuriózum, hogy a tömeggyilkos Biszku Béla még ma is annyi nyugdíjat kap, ami többszörösen meghaladja egy egyszerű dolgozó fizetését. Talán arra várnak, hogy a természet oldja meg a kommunista bűnösök elszámoltatását?
A kormány érzi, hogy ezen a téren tenni kellene valamit. Ezért meghirdették a Nemzeti Emlékezet Bizottságát. Szerény véleményem szerint nem emlékezni, hanem számonkérni kellene, és nem a múltból visszamaradt Boross Péter féle „sötét árnyakkal”, hanem az elmúlt 65 év szomorú történetét jól ismerő fiatal, nemzeti érzésű jogászokkal.
Szalay Róbert
történelemtanár
Kapcsolódó: