Jacob de Haas 1902-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol is rendületlenül küzdött tovább a cionizmus céljainak megvalósítása érdekében. Ő volt az, aki a Jewish Criterion című, Pittsburgban megjelenő lap 1902. májusi számában, egy Benjamin Disraeliről szóló cikkben leírta: az egykori brit miniszterelnök meg volt győződve arról, hogy „a szemitáknak kell meghódítaniuk a világot, és a zsidóknak kell vezetniük az emberiséget, mielőtt az a civilizáció magasabb fokára lép.”

1915-ben a Boston Sunday Globe című lapban ismét elszólta magát, bepillantást engedve a cionista oligarchia boszorkánykonyhájába. A lap szeptember 26-i számában ugyanis az alábbi mondatokat vetette papírra:

„Az elmúlt 40 esztendő során Izraelben végbemenő folyamat – amely nem véletlenek, hanem a tervezés eredménye – az elrendelt sorsszerűséggel hozható összefüggésbe: Palesztina helyreállításával. A 44 ezer főnyi zsidóság megvetette lábát az országban (mármint Palesztinában – P.O.) , és ami legalább ilyen lényeges, a Cionhoz fűződő jogaik ugyancsak fontosak, és ezek a jogok azon kevés dolog közé tartoznak, melyeket úgy a németbarát, mint a németellenes táborban, a háború minden egyes szakaszában, mindenki elismert. Az egyedüli kérdés, amellyel a háború összes szereplője egyetért, az nem más, mint hogy a holokauszt végén a zsidók és Palesztina között sokkal szorosabb lesz a kapcsolat, mint jelenleg.”

A „teljesen elégő áldozatot” jelentő holokauszt szó ilyen szövegösszefüggésben meglehetősen ritkán szerepel. A szó jelentése idővel szűkült, és a zsidóság második világháború alatt történt „megsemmisítésére” vonatkoztatták. Jacob de Haas azonban idézett szavai szerint még kevésbé volt szűkkeblű, mint a cionizmus utána következő nemzedékeinek tagjai. Mindamellett a Boston Sunday Globe című lapban 1915-ben megjelent írás alighanem a legelső eset, hogy a holokauszt - ugyan háborús öldöklésként értelmezett - fogalma a zsidó állam megalapításával kapcsolatban tűnik fel.

Perge Ottó - Kuruc.info