Kétségtelen tény azonban, hogy amióta világ a világ, mindig is létezett egyfajta biológiai zsákutcaként a homoszexualitás deviáns jelensége. Tetszik, nem tetszik, megismétlem: a homoszexualitást abnormális biológiai jelenségnek tartom. Ettől függetlenül, amennyiben két ember magára zárja a hálószobaajtót, attól a pillanattól kezdve olyan erotikus-szexuális játékokat és aktusfajtákat művelnek egymással, amilyeneket akarnak, s amifélék nekik jólesnek, részemről a dolog teljesen közömbös és nem is érdekel. Az is kétségtelen tény, hogy már az ókortól fogva számos lángelme, művész, költő, filozófus és politikus volt olyan, aki a saját neméhez vonzódott. Ez nyilván semmit nem von le életművük, szellemi teljesítményük értékéből. Hihetetlenül ostoba és kártékony lény volna az, aki például a zseniális Csajkovszkijt kidobná, negligálná az egyetemes zenetörténetből pusztán azért, mert homoszexuális volt. Nem mellesleg, gyötrődött is e kínnal egész életében, bűntudata volt, próbált szabadulni tőle, s végül öngyilkosságát is ez okozta.

Azonban esetünkben teljesen másról van szó. A homokosmaskarádé egy ócska, vásári provokáció, politikai színezettel. Elmebetegek – akik emellett még homoszexuálisok is – bomlasztják, züllesztik, rombolják hagyományos értékeinket, nyíltan hirdetve az aberráltság, s egyfajta sátáni rituálé kultuszának létjogosultságát, mi több magasabbrendűségét. S erre a mai nihilista, értékválságos világban végképp nincs semmi szükség. Amikor amúgy is az ostobaság, destruktivitás, az érték- és moráltagadás hamis és degenerált prófétái ülnek tort naponta.

Éppen ezért – s ez különvéleményem alapgondolata – a nemzeti médiumok részéről is elhibázott, hogy igen nagy teret szentelnek e kártékony és provokatív eseménynek, mintegy reklámozva azt. Ugyanis ezzel – a negatív hírverés is jó reklám lévén a deviánsoknak – a „meleg büszkék” malmára hajtják akaratlanul is a vizet, s ezek az elmebeteg szerencsétlenek épp azt érik el, amit akarnak: róluk beszél az egész ország, ők foglalják el hetekig a legnagyobb médiafelületet. Tulajdonképpen azt érik el, mint a hisztériás hülyegyerekek, amikor a szülők, nevelők komolyan veszik őket és odafigyelnek rájuk. Csupán egyetlen esetben érne meg ez az egész undorító performance ekkora hírverést, nevezetesen, ha lennének Magyarországon is olyan "szélsőséges" csoportok, akik részéről hihetően hangzó, reális fenyegetés hangzana el, miszerint erőszakkal támadnak - miként ez az elmúlt években Splitben vagy Moszkvában meg is történt - a rózsaszín tangában vonagló hímringyókra, hermafroditákra, és szétvernék az egész tántorgó, a normális emberek értékrendje szembeköpésének célzatával összecsődült, perverz vitustáncot járó bagázst. Határozottan állíthatom, hogy ilyen szándék, illetve ilyen csoportok viszont nem léteznek a mai Magyarországon.

Ez esetben pedig fölösleges, kontraproduktív dolognak tartom a nagy médiacsinnadrattát, amelynek csak az lesz a következménye, hogy a különféle közösségi portálokon névtelen szerzők „jól megmondják” a magukét a „rohadék, köcsög buzikról”, aztán a kánikulai melegvonaglás rendzavarás és botrányok nélkül véget ér. A provokátor, tanga egyenbugyis horda egyedei pedig jót röhögnek az általuk mélységesen lenézett, hagyományos értékeket és nemzeti tradíciót képviselő hazafiakon. Na meg a facebookos eszement hőzöngőkön. És igazuk lesz, mert elérték céljukat. Sajnos.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

A szerkesztőség "különvéleménye": Mivel - meg nem nevezve bár - de mi is megszólíttattunk, röviden és rendhagyóan reagálnánk is arra, hogy miért nem gondoljuk azt, hogy elhibázott volna nagy teret szentelni a deviáns homokosoknak, akik, a zsidókhoz és cigányokhoz hasonlóan szinte a teljes média hátszelével próbálnak jó színben feltűnni az emberek előtt; mégpedig a következőképpen: helyettesítsük be az egyik fentebb megnevezett csoporttal az általunk nagyrabecsült szerző vonatkozó mondatait:

Nos, deviáns homokosaink nem ütik le az öreg nénit - de ha tehetnék, magukhoz hasonló perverz állatot csinálnának az unokájából. Nem erőszakolják meg a nagymamánkat, de talán megteszik a fiunkkal. Ők nem lopják el a tyúkot - viszont ellopják a jövőnket, ha hagyjuk, hiszen a jelenlegi, tragikus népességcsökkenés közepette minden egyes magyar, minden egyes potenciális családfő vagy édesanya számít. Persze nem tagadjuk, hogy a divatbuzikon kívül vannak valóban beteg emberek is. De az ő többségük szégyelli magát ezek miatt, és esze ágában sincs ily módon provokálni a társadalmat, ellenszenvet ébresztve maga iránt. Mert amit ezek művelnek, az a közerkölcs tovább züllesztése, a deviancia népszerűsítése, annak a hirdetése, hogy ez "menő".

A sajtóban azonban úgy jelennek meg, mint jogharcosok, békés kisebbség, mely csak el akarja fogadtatni magát stb. Nem helyes-e tehát lerántani a leplet róluk (mint például ebben a cikkben: Olvasónk amerikai tapasztalatai: a "jól sikerült" felvonulásokat gyermekeknek szóló buzipropaganda követi), rámutatva igazi lényegükre, tetszetősen csomagolt, de csak a beteges hajlamaik kiélésére szolgáló rendezvényeikre (Jól sejtettük: csak álca a sport, fajtalankodni jöttek ide a buzik - rendőri biztosítással) és céljaikra? Vagy ugyanígy nem kellene "reklámozni" a más szinten, de ugyanennyire káros cigánybűnözést, zsidó felvásárlást és kultúrapusztítást, mert a "negatív reklám is reklám"?

Mi nem hisszük, hogy a fentiek közül bármelyik társaság örülne a mi negatív reklámunknak (különben nem akarnának hetente betiltatni), a cikkek olvasottságából és a hozzászólásokból pedig azt látjuk, hogy igenis érdekli az embereket ennek a témának (is) a nem polkorrekt megközelítése, s értesülni akarnak a normalitás elleni újabb és újabb támadásokról. Nem kevesen azért, mert például igenis ki akarnak menni holnap, mert van egy-két jó szavuk az őket frusztráltnak nevező köcsöghöz, elmagyarázva például, hogy Mátyástól nem támogatást, hanem esetleg egy jókora karót kaptak volna a legtöbbet használt testrészükbe...