1939. október 6., 14:15 (MTI)
Az előző rész itt olvasható.
– Németország és a szovjet köztársaságok uniója megállapodott abban, hogy e tekintetben kölcsönösen támogatják egymást. A német birodalmi kormány e téren sohasem fogja megengedni, hogy az alakuló lengyel maradékállam zavaró elemmé váljon magának a birodalomnak a számára, vagy a Német Birodalom és Szovjet-Oroszország közötti megzavarások forrásává legyen.
– A vezér ezután utalt arra, hogy semmi jelentősége sem volt a versailles-i államférfiak ama belátásának, hogy művük talán nem tökéletes, mert a gyakorlatban nem volt semmilyen út és mód az igazi revízióra. A Népszövetség mindinkább a versailles-i diktátum érdekeltjeinek kisded körévé zsugorodott össze. Mindenesetre tény, hogy a kezdettől fogva szükségesnek elismert revíziók közül egyetlenegy sem következett be a Népszövetség útján.
– Miután ma még inkább terjed az a szokás, hogy valamely menekült kormányt még mindig létezőnek tekintsenek, még akkor is, ha az csak három tagból áll, de annyi pénzt vitt magával, hogy nem esik terhére a demokrata vendéglátóknak, ezért valószínű, hogy a Népszövetség vígan tovább fennmarad, ha mindjárt csak két nemzet ül is benne. Sőt végül talán egy is megteszi. A népszövetségi törvény alapján azonban a versailles-i rendelkezések revízióját még akkor is kizárólag ez az illusztris egyesület hajthatná csak végre, ami más szóval azt jelenti, hogy minden ilyen revízió a gyakorlatban lehetetlen lenne. Az érintett népek azonban akkor is megvalósítják életérdekeiket, ha a Népszövetség nem lenne képes azokat megérteni, vagy tekintetbe venni. A nemzeti szocializmus nem olyan jelenség, amely csak azért lett naggyá Németországban, hogy gonosz szándékkal megakadályozza a Népszövetséget revízióra irányuló törekvéseiben, hanem olyan mozgalom, amely azért lett naggyá, mert tizenöt éven át megakadályozták egy nagy nemzet legtermészetesebb emberi és népi jogai elnyomásának revízióját.
– Ha egy idegen államférfi most azzal a kijelentéssel áll elő, hogy én szószegő vagyok, mert végrehajtottam ezt a revíziót, ezt a kijelentést kikérem magamnak. Éppen ellenkezőleg, legszentebb szavamat adtam a német népnek, hogy megszüntetem a versailles-i szerződőst, és visszaadom neki mint nagy nemzetnek a természetes életjogot.
– Ha negyvenhatmillió angol jogot formál negyvenmillió négyzetkilométer feletti uralomra, akkor nem lehet jogtalan, ha nyolcvankétmillió német jogot követel arra, hogy nyolcszázezer négyzetkilométeren éljen, ott művelje földjét és végezze munkáját, és ha ez a németség azt követeli, hogy visszaadják neki azokat a gyarmatokat, amelyek egykor az ő tulajdonai voltak, és amelyeket senkitől sem vettek el akár rablással, akar háborúval, hanem vásárlás, csere és szerződések útján becsületesen szereztek meg.
– Mindenesetre visszautasítottam azt a gondolatot, hogy a németségnek az élethez való jogát mint alázatos kérelmet valamilyen nemzetközi nem illetékes konzorcium elé terjesszük. Amint nem tételezem fel, hogy Nagy-Britannia könyörögni fog életérdekeinek tiszteletben tartásáért, éppoly kevéssé várják ezt a nemzeti szocialista Németországtól. Ki kell jelentenem azonban, rendkívül korlátoztam a német életérdekek mértékét. Különösen ott, ahol nem láttam veszélyeztetettnek népem természetes életérdekeit, magam tanácsoltam a német népnek szerénységet és lemondást.
– Nem vitatható, hogy amióta a német nép a nemzeti szocializmusban föltámadt, azóta nagymértékben bekövetkezett a tisztázódása a Németország és a környező világ közötti viszonynak. Az a bizonytalanság, amely ma ránehezedik a népek együttélésére, nem a német követelésekből származik, hanem az úgynevezett demokráciák publicisztikai gyanúsítgatásaiból. Maguk a német követelések igen világosak és pontosan körülírtak. A birodalom általam irányított külpolitikájának célja azonban sohasem volt más, mint biztosítani a német nép egzisztenciáját, a német nép létét.
– Szerencse és nem szerencsétlenség az emberiség számára, hogy sikerült nekem az idegen államférfiak belpolitikai megterhelése nélkül békés úton kiküszöbölni a versailles-i szerződés legesztelenebb lehetetlenségeit. Természetes, hogy ez a kiküszöbölés egyes esetekben bizonyos érdekeltek számára fájdalmas lehetett. De mennyivel nagyobb nyereség az, hogy az új rendezés minden esetben – a legutolsót kivéve – vérontás nélkül következett be. Ennek a szerződésnek az utolsó revíziója is azonban éppen ilyen békés úton történhetett volna, ha az általam említett két körülmény nem hatott volna ellenkező irányban. A felelősség azonban ezért elsősorban azokat terheli, akik nemcsak nem örültek az előző békés revízióknak, hanem ellenkezőleg, sajnálták, hogy békés úton új Közép-Európát látnak felépülni, olyan Közép-Európát, amely az ott lakóknak kezdett lassan újból munkát és kenyeret adni.
– A vezér ezután felsorolt több tényt, amelyeket nem lehet eltüntetni nemzetközi sajtóhazudozók lövöldözéseivel. 1.) Hangsúlyozta, hogy Németország a balti államokkal támadást kizáró szerződéseket kötött. Németországnak ez államokban kizárólag gazdasági érdekei vannak. 2.) Németországnak az északi államokkal már előbb sem voltak érdekellentétei vagy éppen viszályai, amint hogy ma sincsenek. Mind Svédország, mind Norvégia támadást kizáró szerződés megkötésére kapott ajánlatot Németországtól, és ezt az ajánlatot csak azért utasították el, mert nem érzik magukat semmilyen irányban sem fenyegetettnek. 3.) Németország Dániával szemben nem vont le semmi következtetést abból, hogy a versailles-i szerződés bizonyos területeket Dánia javára elszakított Németországtól, hanem ellenkezőleg, lojális és baráti viszonyt teremtett Dániával. Nem követeltünk semmiféle revíziót, hanem támadást kizáró szerződést kötöttünk.
– Így tehát a Dániához való viszony a változatlanul lojális és baráti együttműködésre irányul. 4.) Hollandia: Az új birodalom igyekezett továbbra is fönntartani Hollandiával a hagyományos barátságot. Nem vett át semmiféle nézeteltérést a két ország között, és nem is teremtett újabb ilyen nézeteltéréseket. 5.) Belgium: Az államügyek vezetésének átvétele után rögtön azon voltam, hogy barátságossá tegyem Belgiumhoz való viszonyunkat. Lemondtam minden revízióról és minden revíziós kívánságról. A birodalom nem támasztott semmiféle követelést, amely bármiképp alkalmas lett volna a két ország közötti viszony megzavarására. 6.) Svájc: Ugyanezt a magatartást tanúsítja Németország Svájc irányában. A birodalmi kormány soha a legkisebb kételyt sem hagyta aziránt, hogy kívánatosnak tartja a két ország közötti kapcsolatok lojális fejlődését. Soha nem is hangoztatott a birodalmi kormány semmiféle panaszt a két ország viszonya tekintetében.
7.) Közvetlenül Ausztria átcsatolása után közöltem Jugoszláviával, hogy Németország mostantól kezdve ezzel az országgal való határát is változtathatatlannak tekinti, és hogy mi csak békében és barátságban akarunk vele élni.
8.) Magyarországgal szoros és szívélyes barátság régi hagyományos köteléke fűz össze minket, határunk itt is végleges.
9.) Szlovákia megalakulásakor maga folyamodott Németországhoz segítségért. Szlovákia függetlenségét a birodalom elismeri, és nem érinti.
(Folytatjuk)